Ősi műalkotás egy indonéziai barlangban

Fotó: nature.com

Az indonéziai Celebesz sziget hét barlangjának tizenkét festményét vizsgálták meg. Ezeknél az alkotásoknál emberi kéz volt a sablon a sziklafalon, ennek a körvonalait húzták ki festékkel. Megvizsgáltak két, a sertés és a szarvas keverékére hasonlító állatot, a babirusszát (vadon élő patás) ábrázoló festményt is – olvasható a brit Nature tudományos lap friss számában.

A szóban forgó sziklarajzot az 1950-es években találták meg egy mészkőbarlangban, az indonéziai Celebesz szigetén, de csupán 10 000 évesnek becsülték. A kutatók akkoriban azt feltételezték, hogy bármi, ami ennél régebbi lenne, az az idők során bizonyára elenyészett volna. Az uránium-tórium kormeghatározási technika ugyan már évek óta segíti, pontosítja a tudósok munkáját, mostanáig senki nem gondolt arra, hogy ezt az újfajta metódust az indonéz barlang kincsein is alkalmazza. Az ausztrál és indonéz tudósok a fent említett technika alkalmazásával vizsgálták meg a festmény felületén képződött kissé göröngyös kalcium-karbonát rétegeket, így tudták a sziklarajz korát meghatározni. Az alkotást majd 40 000 évesnek mondják, s így az emberi kreativitás, művészi alkotásvágy legrégebbi példája lehet, megelőzve a híres európai barlangművészetet is.
A régészeti kutatás vezetői szerint a felfedezés merőben átalakítja a művészi kreativitás kezdetéről szóló elképzeléseket, megdöntheti az erről alkotott eurocentrikus képet.

A hajdani művészek kezüket szorosan a falhoz nyomva, festékfújó technikát alkalmazva készítették el saját kézkörvonalaikat, melyekből tizenkettőt találtak meg.

A régészek azt állapították meg, hogy a legidősebb rajz legalább 39 900 éves, azaz mintegy kétezer évvel idősebb, mint az észak-spanyolországi El Castillo-barlangban felfedezett eddig legrégebbinek vélt kézlenyomat. A franciaországi Chauvet-barlangban megtalált legősibb állatábrázolás, egy rinocérosz faszénrajz, kora 35 300 és 38 800 év között lehet.
Emberi figurákat és babirusszákat ábrázoló rajzok is fellelhetőek a celebeszi barlang falán, a szakértők szerint ezek minimum 35 400 évesek – nagyjából azonos korúak, mint a legkorábbi hasonló témájú európai barlangrajzok. Ezek az alkotások „a világ legrégebbi figuratív ábrázolásaihoz tartoznak, hacsak nem a legrégebbiek”- nyilatkozta a feltárást vezető Maxime Aubert, az ausztráliai Griffith egyetem régész kutatója.
„Ez a felfedezés lehetővé teszi számunkra, hogy eltávolodjunk attól a nézettől, hogy Európa volt a művészetek bölcsője, és hasonló alkotások csak jóval később fejlődtek ki a világ más területein” – mondta Aubert.

A fotóra kattintva indul a barlangrajzokról szóló videó.

Fotó: nature.com

A kézlenyomatok hasonlítanak az Európában találtakhoz, azonban a indonéz képen látható állatok csak itt honosak és „ecsetvonásokhoz hasonlóan” jelennek meg a barlang falán, miközben a korai európai ábrázolások „mintha ujjal lettek volna festve, majd törlési technikával finomították” -nyilatkozta Alistair Pike, a southamptoni egyetem régésze a Nature magazinnak.

Az indonéziai kézkörvonalak és általában a témaválasztás hasonló az európai barlangrajzokhoz, azonban, mivel Celebesz szigetén semmi nem utal a Neander-völgyi ősemberek valamikori jelenlétére, ezért Pike szerint a felfedezés megkérdőjelezi az eddig is sokat vitatott Neader-völgyi ősemberről alkotott képet is.

A kutatók úgy gondolják, lehetséges, hogy 40 ezer évvel ezelőtt az eurázsiai világ két távoli pontján egymástól függetlenül fejlődött ki a barlangi festészet. Pike úgy véli, hogy a kutatóknak a déli migrációs útvonal mentén kéne további művészeti bizonyítékokat keresni, szerinte India lenne a legkézenfekvőbb hely a kutatásokhoz. Délkelet-Ázsia továbbra is hangsúlyozottan figyelemre érdemes, hiszen több száz barlang található pusztán a celebeszi övezetben is.

Aubert reméli, hogy a felfedezés a barlangok védelmére is felhívja a figyelmet, melyek közül sok már bányászati és egyéb ipari tevékenységek áldozatává vált, valamint – a festmények megőrzése érdekében – ez a régészeti terület a Világörökség részévé válhat.

Írta: Erzse Ágnes (Durham University)