Középkori várak – 3D-rekonstrukciókkal

Az esztergomi királyi vár és a Szent Adalbert-székesegyház a XIII. század közepén – rekonstrukció

„…A szép hölgy, amikor végre 
amire vágyott, elérte,
elvezeti a lovagot
várához, melyhez foghatót
Thesszáliáig nem lelni;
roppant tömbjét átölelni
mély vizesárok fut körbe,
[…]
Benn szép szobák, sok fénylő dísz,
miket a hölgy készíttetett.
Követve egy patakmedret
rá is lépnek nemsokára
a kővár függőhídjára,
s azon át a vártoronynak
kapujához lovagolnak…”
(Chrétien de Troyes: Lancelot avagy a kordé lovagja – Vaskó Péter fordítása)

A fenti sorok jól illusztrálják a lovagregények ihlette, ma is népszerű romantikus képet: a várakban gyönyörű hölgyek, bátor és nemes, gyakorta háborúzó lovagok laktak. Ez azonban csupán egy epizód volt a középkor jelképévé vált építmények életében, amelyek passzív támadóeszközként szolgáltak – hatalmi, gazdasági, reprezentációs és védelmi funkcióval. És míg az európai várak nagy része ma is úgy áll, ahogyan azokat megépítették, magyar kortársaik jobbára megsemmisültek. A National Geographic Magyarország Vár állott, most bithalom… című cikkében arról írtam, hogyan teszik láthatóvá a láthatatlant, a hajdani pompás épületeket a virtuális építőmesterek. Részben ennek szellemében született az a Középkori várak című kötet, amely Magyarországon elsőként az európai várépítészet és a magyarországi várak történetét ötvözi a legújabb kutatási eredmények és 3D-rekonstrukciók felvonultatásával.

A könyv címlapján a nemrégiben részben újjáépített diósgyőri vár rekonstrukciója kelet felől (1360-as évek)

„A Romból varázsolt várak kapcsán először egy film ötlete merült fel bennünk, amely a középkori várakról szól, virtuális rekonstrukciókkal mutatva be a hazai várak történetét” – emlékszik vissza Buzás Gergely régész-művészettörténész, a cikk egyik szereplője és a könyv társszerzője. Így valósult meg a Virtuális vártúrák című animációs ismeretterjesztő film – készítésében forgatókönyvíróként magam is részt vettem –, illetve a hozzá kapcsolódó, jelenleg az Óbudai Múzeumban látható vándorkiállítás. „Különböző mélységekben dolgozhattuk fel ezt a szerteágazó témakört, a Középkori várak a kiállítás katalóguskötete, hároméves munkánk lezárásának is tekinthető.”

„A kötet egyúttal azon a Kis magyar várhatározó című sorozatunkon alapul, melyet 2011 karácsonyán és 2012 januárjában jelentettünk meg a műemlékem.hu magazinban.” – veszi át a szót Kovács Olivér örökségvédelmi kommunikációs szakember, szakújságíró, a könyv másik szerzője. „Ebben egy lineáris történetet örökítettünk meg, amely a várépítészet változását mutatta be az antik gyökerektől a reneszánsz korig. Éppen ennek könyvvé bővítésén gondolkodtuk, amikor elindult a várfilm előkészítése. Kézenfekvő volt, hogy az elkészült virtuális rekonstrukciók adják a kötet vázát, hiszen ezek a vártípusok, a különböző korszakok jellegzetes képviselői.”

A XI. századi visegrádi ispáni vár madártávlati rekonstrukciója

Esztergom, Visegrád – ispáni vár, Óbuda, Mohosvár, Diósgyőr, Kisnána, Simontornya és Tata kinagyítva jelennek meg az európai várépítészet történetében, egy-egy nagy korszakfejezet lezárásaként. „Fontos, hogy az európai várépítészetet és a magyar várakat együtt tárgyaljuk. A magyar történelem európaiságát is tükrözni akartuk ezzel a könyvvel, másrészt arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy valójában a saját korukban a magyar várak ugyanolyanok voltak, mint német, cseh vagy olasz társaik. A történelem azonban nálunk egyrészt másképp alakult, másfelől Magyarországon a magára hagyott várak köveit elhordták, építkezésre használták. Ezért kaptak a virtuális rekonstrukciók nagy hangsúlyt a magyar várak bemutatásában – szerepelnek alaprajzok, fotók a jelenlegi állapotról, de igyekszünk szemléltetni, hogy jelenlegi ismereteink szerint milyen volt a maga történetében, az egyes korszakaiban” – emeli ki Buzás Gergely, aki egyúttal az elmúlt 25 évben folytatott kutatásainak eredményeit is publikálta.

A szerzőpáros szerint az elmúlt években, évtizedekben két típusú várkönyv jelent meg hazánkban: a külföldi szerzők által írt általános nagy európai várépítészeti összefoglalások, és azok a hazai kiadványok, amelyek a magyar várakat tárgyalják. „Olyan munka eddig nem született, ami közérthetően, gazdagon illusztrálva, együtt tárgyalná az európai várépítészetet és a magyar várakat. Célunk egyrészt az volt, hogy a magyar várakat beillesszük ebbe az európai körképbe, másrészt pedig megpróbáltunk egy olyan műfajt kitalálni – ezért is van két szerző, egy kutató és egy újságíró –, amely egyszerre tudományos igényű, ám közérthető is. Ezért is került a kötetbe egy nagyon gazdag irodalomjegyzék, melyben megtalálhatóak a kívánt adatok, leírások, illusztrációk forrásai” – összegzi Buzás Gergely.

Mohosvár öregtornyának rekonstrukciója – XIII. század második fele.

A könyv Buzás Gergely és Kovács Olivér szándéka szerint magáról a középkorról szól: „Bár a várak építészeti alkotóelemeit gyakorlatilag már a sumérok feltalálták – ezeket az előzményeket is bemutatjuk -, ez az épülettípus a középkori közegben, a feudális társadalmi rendnek köszönhetően vált várrá. Amikor a koraújkorban a társadalom átalakult és a tűzfegyverek fejlődésével lezárult egy haditechnikai korszak is, gyakorlatilag a várépítészet is megszűnt. A vár tehát nem csupán egy adott célra emelt épület, hanem a középkor egyik kézzel fogható megjelenési formája, esszenciája is” – nyomatékosítja Kovács Olivér. „Igyekeztünk átfogó képet nyújtani és a miértekre is választ adni, vagyis hogy mi váltotta ki a változásokat a várak építésében. Ezeket nem az esztétikai igény, hanem legtöbbször a szükség hívta életre.” A műemlékem.hu portál alapítója a középkori toronyépítményeket hozza fel példaként: a klasszikus középkori donjon Franciaországban született. Azért ott, mert egy rendkívül széttagolódott társadalom volt rengeteg közepesen erős földesúrral, akik gyakorlatilag folyamatosan háborúskodtak egymással, de ritkán tudott valaki tartósan felülkerekedni a többieken. Mivel mindenki mindenkivel harcban állt – egyszerűen féltek a másiktól, a támadásoktól, a bérgyilkosoktól és nem volt más lehetőségük –, elkezdtek 30 méter magas tornyokat építeni. Úgy tartják, Fekete Fulkó építtette az elsőt, bár erre nincs pontos adat, annyi bizonyos: egy emberöltő alatt több száz donjon épült fel.

Az óbudai XIII. századi királyi vár nagytermének rekonstrukciója

A miértek megvilágítása mellett a szerzők speciális várkalauz összeállítására is törekedtek: „Szerettünk volna egy olyan könyvet adni az olvasónak, amelyből tájékozódhat – akár turistaként egy romvár előtt állva –, hogy a látott falcsonkok melyik épületrészhez tartozhattak. A toronynak például a helycsúcs legmagasabb, központi területén kellett állnia, tehát ha ott talál falakat, azok nagy valószínűséggel annak a maradványai. Ha lejjebb halad, ahol nyilván volt egy kapu, keresse meg annak a vonalát, még lejjebb pedig valószínűleg talál egy külső védelmi vonalat. A falakat, árkokat, még ha nincsenek is a felszínen látható kövek, gyakran a buckák, mélyedések is megmutatják” – mondja a szakújságíró.

A virtuális rekonstrukciókon nyolc 3D- és két 2D-grafikus dolgozott, egy-egy kép elkészítése mögött pedig akár öt-tíz tudományág képviselője is állhat. „Míg régen, a National Geographic-cikk megjelenése idején is arról szóltak a szakmai viták, kell-e 3D rekonstrukció, ma már a kiállításokon, kiadványokban vagy filmekben betöltött szerepükről vitatkozunk. Azt vizsgáljuk, milyen formában, „termékben” tudunk velük igazán hatásosan és hatékonyan információt közvetíteni” – meséli Balogh András informatikus, a 3D-rekonstrukciókat készítő cég ügyvezetője. „Ez egy picit a mi munkánk összefoglalója is, ezáltal a várak előzményeit tárgyaló fejezetbe első rekonstrukciónk, a római kori Lussonium (Dunakömlőd) castelluma is bekerült. Eddig jobbára monitoron néztük az elkészült képeket, amelyek most először papír alapon is elérhetővé válnak. Némelyikük három évvel ezelőtti, bevallom, ezekkel kicsit furcsa nyomtatott formában újratalálkozni. Van azonban több olyan virtuálisan újjáépített vár is a kötetben, amelyeken tovább dolgoztunk – például a visegrádi ispáni vár –, hiszen a tudományos kutatások is új adatokkal szolgáltak, valamint a technika is rengeteget fejlődött az elmúlt három évben. Senki se lepődjön meg tehát, ha a filmben, a kiállításon és a kötetben három különböző rekonstrukcióval találkozik, hiszen azok eltérő időpontokban készültek és mindig a kutatók aktuális feltételezéseit tükrözik.” Emellett robotrepülős légi felvételeket is készítettek, amelyek egyedi szemszögből mutatják be a magyar várakat.

A simontornyai vár észak felől 1510 körül – rekonstrukció

A kötetben kiemelt, virtuálisan bemutatott magyar várak mindegyikében nagyon fontos új kutatások folytak az elmúlt néhány évben, ezért is választották ki ezeket a szakemberek és a tudományos eredmények legtöbbje is most jelenik meg először. „A visegrádi ispáni vár esetében például azokat a tavalyi ásatási eredményeket közöltük, amelyek alapvetően változtatták meg a vár egészének történetéről alkotott képünket” – hangsúlyozza Buzás Gergely, a MNM visegrádi Mátyás Király Múzeumának igazgatója. „Sőt, a 10. századi vártemplom, benne pedig az első ispán sírjának előkerülése az ispánság korai történetére vonatkozólag is alapvető, új információkat adott. Már sok történész felfigyelt arra, hogy az államalapítás korában valószínűleg sokkal inkább egy nyugati típusú, a grófságokra emlékeztető rendszer lehetett az ispánság, amit aztán Szent László idején átalakítottak. Úgy tűnik, hogy megtaláltuk ennek a régészeti bizonyítékait és ez már bele is került a könyvbe, csakúgy, mint a Major Balázs régész vezette újabb esztergomi kutatások és ásatások legfrissebb eredményei: a rekonstrukció olyannyira új, hogy gyakorlatilag az utolsó korrektúra idején készült el.”

A rekonstrukciók szakértői: Buzás Gergely, Pusztai Tamás (Mohosvár) és Szőke Balázs (Simontornya)
A rekonstrukciókat a Pazirik Informatikai Kft készítette.