Királysír, kolostor, kilátások

Ha déli irányból, azaz Pest felől közelítjük meg Vácot és lekanyarodunk a Duna partjához, meglátjuk az egykori város központját. A várdomb kimagaslik a tájból, rajta a barokk ferences templom és kolostor mindinkább pusztuló együttesével. A várat a folyó felől támfal védi, ám ha megkerüljük a dombot, a másik oldalon, erődítésnek már nyoma sincs. A közelben egy szakiskola épülete látható, aligha jutna eszünkbe, hogy udvarán egy 17. századi bástya monumentális romjára bukkanhatunk – írja a műemlékem.hu magazin.
A kolostort dél felől kerítő kertben igazán vigasztalan a kép: az iskola sportpályáját kivéve gazos, rendezetlen terep, az épület fala tövében még befejezetlen régészeti ásatás roppant gödre.

„Az itt látható falak, falkiszedések, sírgödrök a középkori váci székesegyházhoz tartoztak, amelynek maradványait már több ütemben a város és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával tártuk, tárjuk fel” – mondja Batizi Zoltán régész. „Azonosítottuk az első, 11. századi templomot, majd a későbbi átépítéseket is, hiszen a székesegyházat több ütemben bővítették, még a reneszánsz idején is a 15-16. század fordulóján. Legérdekesebb talán a nyugati, Duna felőli rész, hiszen arról a félköríves építményről, amelyet korábban török kori bástyaként azonosítottunk, Buzás Gergely, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója megállapította, hogy egy nyugati szentély, amely a 12. századi épületnek már része volt. A Kárpát-medencében roppant ritka az ilyen kettős szentélykialakítás, a pannonhalmi apátság templomában sikerült még ilyennek a nyomára bukkanni. Sajnos a legfontosabb temetkezési helyet egyelőre nem tudtuk azonosítani, ezért is folytatni kellene a munkát. A hagyomány szerint ugyanis ide temették I. Géza királyt, Szent László bátyját, aki előtte uralkodott három éven át, s a templom alapítását is hozzá kötik. Minden bizonnyal az egykori hajó közepén, a szentélyhez közel nyugodott, talán éppen azon a helyen, ahol a barokk kolostor közelsége miatt még nem folytattuk a feltárást. Az utókor által kevésbé ismert uralkodó volt, akit elhalványít öccse, I. László emléke, ám valójában Géza, másik nevén Magnus utódaival folytatódott az Árpád-házi királyok sora, hiszen Könyves Kálmán és Álmos herceg is az ő fia volt.”

Tehát nincsenek még készen, a falak többsége már nincs meg, a kövek nagy részét valószínűleg a kolostor 18. századi felépítése során használták föl, a kiszedés helye jól látható. Ezt a rommezőt visszatemetni kár lenne, egy védőtető azonban szükséges, legalább addig, amíg az ásatás befejeztével megkezdődhet a helyreállítás, majd a bemutatás.

A középkori templommaradvány mellett, a barokk kolostor is megérett a felújításra. Régóta nincs már benne élet, a levéltár is kiköltözött több mint egy évtizede. Más részében nyomda volt (ezt még maguk a ferencesek rendezték be), némely helyisége egyéb vállalkozásoknak adott helyet korábban. Bár pusztul, hanyatlik, nagy részét nem lakták le, át sem alakították – az egykori festés ott lapul az újabb meszelés alatt, s tán az emeletre felvivő lépcső fa fellépői zömét is több mint negyed évezrede tapossák az újabban ugyancsak ritka látogatók.

Bővebb információ és fotók a középkori katedrális maradványairól és a bezárt kolostorról a műemlékem.hu magazinban.

Írta és fényképezte: Kovács Olivér