Újabb érvek a sztyepphipotézis mellett
Újszerű, kvantitatív módszereket is felhasználó modellel érveltek amerikai kutatók az indoeurópai nyelvek eredetének úgynevezett sztyepphipotézise mellett.
Fotó: Profimedia
A Kaliforniai Egyetem intézményének (Berkeley) nyelvészcsapata Will Changgal az élen több mint 150 élő és holt indoeurópai nyelv, több mint 200 szóhalmazának időbeli változásait vizsgálta.A szóalakok változási ütemét is figyelembe vevő statisztikai modellekkel arra következtettek, hogy az indoeurópai ősnyelv körülbelül 6500–5500 évvel ezelőtt kezdett el szétválni, ami a sztyepphipotézisnek felel meg. Eszerint az ősnyelv a ponto-kaszpi sztyeppén, azaz a Fekete-tenger északi partjától a Kaszpi-tengeren túl nyúló hatalmas síkságon alakult ki, és innen kezdett elterjedni az állattartás fejlődésével Kr. e. 4500 és 3500 között.
A Language című tudományos folyóirat márciusi számában megjelenő cikk az egyik első, kvantitatív eredményeken alapuló tanulmány a sztyepp-hipotézisről, és az első cikk, amely a „származás-korlátot” is figyelembe veszi, azaz jobban beépíti módszerébe a nyelvek között kimutatott rokonságokat. A metódust a szerzők reményei szerint más nyelvcsaládok vizsgálatánál is lehet majd használni.
A sztyepphipotézis alternatívája az Anatólia-elmélet, amei szerint az indoeurópai nyelvek őse sokkal korábban, Kr. e. 7500 és 6000 között kezdett el szétágazni a mai Törökország területéről, a mezőgazdasággal és a paraszti életmóddal együtt.
Az indoeurópai nyelvek – amelyek közé a germán, az újlatin és a szláv nyelvek mellett a perzsa és a hindi is tartozik – csaknem 3 milliárd ember anyanyelvét adják, ezzel az indoeurópai a világ legtöbb ember által beszélt nyelvcsaládjának számít.