Ízisz már hozza a tavaszt

Az Ízisz ünnep egy mágikus dátum, még ha nem is jegyzik a mai naptárak: ez volt a hajózás ünnepe, ekkorra elülnek a Földközi-tenger téli viharai és az ókorban megindulhattak a gabonaszállító hajók Egyiptomból Itália irányába. Ez a tavaszköszöntés volt a kultusz legfontosabb ünnepe a júliusi egyiptomi újév, a Nílus-áradásának kezdete mellett – írj a műemlékem.hu magazin.

A 2002-ben Sosztarits Ottó vezetésével elkezdett régészeti feltárások után, 2010-2011-ben került sor Szombathelyen az Iseum felépítésére Mezős Tamás műemlékvédelmi szakmérnök, egyetemi tanár tervei szerint. A rekonstruált pódiumtemplom az egykor itt állt, eredeti szentélyt idézi, míg a három oldalról körülölelő oszlopcsarnokot csak tömegében, modern épületként jelenítették meg – ebben kapott helyet maga a tárlat. Az ásatások roppant leletbősége (csaknem félmillió töredék került elő) alkalmat adott arra, hogy nagyon színesen, informatívan mutassák be, nem csupán magát a savariai Ízisz-szentélyt, de a kultusz eredetét, illetve a provinciában egykor népszerű misztériumvallásokat is.

Bár az Ízisz-hit már kiveszett, a szertartások egy része jól rekonstruálható. Az éjszaka utolsó perceiben érkeztek a papok a szentély elé, majd a kelő nap első sugarainak megjelenésekor, szélesre tárták az épület ajtaját: a sötét helyiségben, ahová csak a beavatottak léphettek be, az istennő szobra várta a fényt, amely hamarosan körülderengte alakját. Az egyik pap sietve megmosdatta a szobrot, majd felöltöztette, míg a másik az oltároknál mutattak be áldozatot – így kezdődött minden nap tizennyolc évszázaddal ezelőtt a savariai Ízisz-szentélyben.

Ízisz a termékenység, a víz és szél, a tengerhajózás egyiptomi istennője, a papokon kívül csak a beavatott hívek ismerhették az istennő mára már feledésbe merült titkait, és ők vehettek részt a szertartásokon. A beavatás persze ugyancsak nagy anyagi áldozatot követelt, így Ízisz követőinek többsége laikus hívő volt, akik csak a szentély alsó lépcsőjéig merészkedhettek, ám a szertartásokra egyébként is a szentély előtti nyílt téren került sor. Az istennő kultuszának már említett legfőbb ünnepét, a ploiaphesiát március 5-én, a tavasz, az új élet kezdetén tartották, amikor a hívők a papok vezetésével egy kis hajót bocsátottak vízre – tengerpart híján Savariában, vélhetően a mai Perint patakhoz zarándokolt el a körmenet.

Ízisz tisztelete gyorsan terjedt a birodalomban, így épült fel a szentélye a mai Szombathely területén lévő Savariában is a városfalon kívül, az északra vivő Borostyánkő út mellett. Először egy apró faszentély állhatott itt, ám ez kicsinek bizonyult, így átépítették. Az a rekonstrukció, amit ma láthatunk, a 2-3. század fordulóján álló, abban az időben felújított és márványokkal ékesített szentélyt idézi meg. Voltak más, a szentélyt szolgáló épületek is a területen, ám ezekről kevesebbet tudunk. Az ókori savariai együttes mai tudásunk szerint a birodalom harmadik-negyedik legnagyobb Iseuma volt.

A 4. századra nagyot fordult a világ: a kereszténység vetélytársnak minősítette az Ízisz-tiszteletet, az istennő elvesztette híveit, szentélyére a pogányság bélyegét sütötték, végül a templomot lebontották, köveit eladták.

Írta és fényképezte: Kovács Olivér

További fotókat láthatnak a műemlékem.hu magazin oldalon.