Különleges leletek Tiszapüspöki határában

Fotó: Damjanich János Múzeum

„A próbafeltárások talált leletek közül kiemelkedő a Kr. u. 5. századi gepida sírok anyaga” – mondta Kovács Péter, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze az MTI-nek.

A keleti germán nép, a gepidák, a Visztula deltájának környékéről vándoroltak a Felső-Tisza, Szamos, Keleti-Kárpátok határolta térségbe a 3. század végén. Saját írásos emlékek nem maradtak fönn, késő római kori, korai bizánci forrásokból lehet tudni történetükről.

A múzeum szakemberei 2015. március második felétől egy hónapon át dolgoztak egy háromezer négyzetméteres lelőhelyen, egy feldolgozó üzem építésének helyszínén.

Fotó: Damjanich János Múzeum

Kovács Péter elmondta: „több korszak emlékeit tárták fel a területen, amelyből a legkorábbi a rézkorból, a legkésőbbi az avar korból származik. A feltáráson két különleges, a Kr. u. 5. századi gepida sírra bukkantak. Az első sírban az elhunyttal eltemették körülbelül egy méter hosszú kétélű kardját, amelyen a fa és a bőr hüvely lenyomata is megmaradt. Felső harmadát bronzveret ékesítette, két oldalát gyöngy-függők díszítették, hegyénél egy bronzból készített kardkoptató egészítette ki. A régész hozzáfűzte: a sírból előkerült egy bronz csipesz, több bronz karika és szegecs, továbbá egy feltehetően az antik korból származó különleges arany pecsétgyűrű. A második sírban egy köpűs vaslándzsát, két bronz övcsatot, több apró bronzszegecset, koporsóvasalásokat és vélhetően egy vastőr maradványát találták a régészek. A fejnél egy teljesen ép edényt helyeztek el temetkezéskor.”

Fotó: Damjanich János Múzeum

Kovács Péter szerint a sírok szemet gyönyörködtető tárgyai értékes információkkal szolgálnak az időszak eseményeiről, a gepidák fegyverzetéről, temetkezési szokásaikról. A lelőhelyen egy rézkori (Kr.e. 4500-4000) gödröt és egy feltehetően a bronzkorból származó kutat is feltártak a régészek, mindkettő tárgyi emlékei egyszerű cserepekre és állatcsontokra korlátozódnak, így egyelőre nehéz pontosan meghatározni a korukat.

Egy római császárkori szarmata település külső széle esett még a vizsgált területre. Ennek leletanyaga igen szegényes, többnyire kerámia és állatcsont maradványok kerültek elő és még néhány őrlőkő vagy szerszámkő maradványa is, továbbá néhány nagyméretű átégett áglenyomatos faltapasztás. Kovács Péter magyarázata szerint a szórványos települést egy legalább kétosztatú sáncárokrendszer övezte. Az erődítések igen masszívak lehettek, könnyen elképzelhető, hogy harcászatilag is egy komoly erősség állhatott ott mintegy 1700-1600 évvel ezelőtt.

A lelőhelyen egy avar kori (Kr.u. 6-8.század) részleges lovas temetkezés leleteit is feltárták a régészek. A sírban a ló koponyája, az állat mellső és hátsó lábai, továbbá egy kiskérődző koponyája feküdt. Az elhunyt tárgyi mellékletei között egy többsoros gyöngylánc, négyzetes övcsat, orsókarika és két további vastárgy fedezhető fel – mondta a régész.