Utolsókból elsők

Mívességük már olyan fokú, hogy az alebrijék Mexikó múzeumaiban is helyet kaptak, a dúsgazdag észak-amerikai gyűjtők pedig vadul versengve licitálnak rájuk az aukciókon. Fotó: Profimedia

Pedig ez történt Mexikóban az 1917-ben véget ért forradalom után. „Három évszázadnyi spanyol gyarmati uralom és száz év elnyomás után nemzetünknek új identitásra van szüksége. Ehhez vissza kell nyúlnunk a spanyol hódítás előtti időkbe, az olmék, maja és azték kultúrához!” – jelentette ki az ország vezetése. A dél-mexikói Oaxaca tartomány fafaragói messze földön híresek voltak míves használati és dísztárgyaikról. Egyikük, bizonyos Manuel Jiménez, a kormányrendelettől megihletve, különleges állatfigurákkal állított be a helyi vásárra. Művei pillanatok alatt népszerűek lettek. A következő években Jiménez már ontotta, a turisták pedig az utolsó darabig elkapkodták az alebrijének elnevezett szobrocskákat. A környék ügyes kezű férfinépe kapva kapott az új megélhetésen; a munkamegosztás is hamar kialakult. Manapság a családfő machetéjével kifaragja az alebrijét, az aprónép fényesre csiszolja, az asszonyok meg káprázatosan élénk színekkel-mintákkal festik tele a szobrot. A legfontosabb részlet a szem: elsősorban a szemek kidolgozottsága határozza meg az alebrije értékét.