Legyen egy slow napunk!

„Az információ adagolásnak az üteme messze meghaladja az ember élményfeldolgozási képességét, én azt hiszem, ezzel közönyt idéz elő, ezzel elbénítja az ember reakciókészségét” – mondta Popper Péter pszichológus egyik előadásában.

Vagyis éltünkben inkább a minőség elvét kellene követni a mennyiség helyett? A 20. század végén egy csoport ezt felismerte, és mára nemzetközivé vált Slow mozgalom néven, egy olyan életformát hirdet, melynek célja a lassulás, az élet tudatos élvezete.  A 1986-ban egy olasz újságíró, Carlo Petrini tiltakozott Róma történelmi belvárosában megnyíló újabb gyorsétterem ellen. Meghirdette slow food mozgalmát a fast food ellenében. Ekkor még csak a lassú kényelmes étkezés állt a tevékenység középpontjában majd később olyan területek is bekapcsolódtak, mint az utazás, gyereknevelés, médiafogyasztás, design. Ma már vannak lassú városok, lassú olvasás, lassú sport, lassú iskola, lassú blogolás is.

A világszerte népszerű filozófia Magyarországon 2012-ben jelent meg, ekkor alakult a Slow Budapest mozgalom Krajcsó Nelli vezetésével. Nelli a kommunikációs szakmában dolgozott, ahol hamar úgy érezte, hogy a folyamatos nyomás, teljesítménykényszer alatt nem tud kiegyensúlyozottan létezni. Változtatni akart, mert rájött, hogy a tartalmas élet olyan apró dolgokon múlhat, ami egyébként evidensnek tűnik, ám mégsem vesszük észre. Ahogy a magyarországi mozgalom szlogenjében is megjelenik: „Azért rohanunk, hogy ne maradjunk le a fontos dolgokról vagy azért maradunk le a fontos dolgokról, mert rohanunk?” Fontolóra vette jövőjét és lelassított lépésről, lépésre, kis változtatásokkal új életet kezdett, és a hazai mozgalom elindítója lett. Az első időkről így mesél: „A lassítás nem olyan, hogy 2012-ben lelassítottam és akkor slow vagyok, hanem ezt az elhatározásomat minden nap meg kellett erősíteni. Eldönthetem, ha reggel felkelek, hogy végigrohanok a napomon vagy fenntarthatóan létezem. Elhatározhatom, hogy mennyi időt töltök a neten, este 10-kor még dolgozom vagy könyvet olvasok. Bő másfél évvel azután, hogy elindítottam a Slow Budapestet, pályát is váltottam nem csak életmódot. Egy idő után két fő állásom lett, és ez nem volt összeegyeztethető. Választottam a Slow Budapestet, egy olyan dolgot, amit nem tudok nem csinálni, áthatja az életemet. A tempó megtalálása a fontos, van akinek a gyorsabb tempó a megfelelő és van, aki szeret leülni, teázni naponta kétszer. Én egy nagyon gyors ritmusból lassítottam le, 2-3 évre volt szükségem ahhoz, hogy átalakítsam az életem. Ma már rendszeresen jógázom, meditálok, főzök, festek, írok, ezek hiányoztak az életemből. De van, akinek ezek egyáltalán nem fontosak. Most indítunk egy – a mindennapokba könnyen beilleszthető – Fenntartható Élet programot, ebben az érdeklődőknek segítséget nyújtunk a lassuláshoz, hisz ez fontos része a természetes valónkhoz való visszatéréshez.”

A mozgalom egyik pillére a szabadidő és annak beosztása. „Ahhoz, hogy gondolkodjunk, nyugalomra van szükségünk, ebben a helyzetben leszünk kreatívak. Ha nem hagyunk magunknak pihenőidőt, akkor nem lesz úgynevezett százszázalékos időnk. A 20. század elején a tudósok, művészek, de sok dolgozó ember napi rutinjában is benne volt a séta – még Einstein is szundikált délutánonként. Volt, hogy csak reggeltől délután 3-ig dolgoztak, végig koncentrálták ezt az időszakot, és utána jött a kikapcsolódás, a család. Tudom, hogy ez ma már nehezen valósítható meg, de érzékeltetni szeretném, hogy az alkotást nem órákban kell mérni.  A munkaalkohizmus azért elfogadott mert elfoglaltságunk adja meg a sikeresség érzését”- mondja Krajcsó Nelli.

A szabadidő hatékony megtervezésére kiadták a 2015-ös anti-határidőnaplót, amibe olyan programokat érdemes beleírni, amelyek kellemesek és feltöltenek.

Arra kérdésre, vajon mi lehet az oka annak, hogy sok kellemes, kedves dolgot nem vesszük észre, csupán gépiesen élünk, a mozgalom magyarországi vezetője ezt válaszolta: „Úgy szocializálódtunk, hogy a rendszer mondta meg, hogy mi a jó. Sokszor olyanok vagyunk, mint a golyók, lökhet minket bárki bármerre. Nem jövünk rá, hogy mi magunk is tudunk változtatni, nincs bennünk tudatosság, az önismeretünket is érdemes lenne fejleszteni.

2014-ben tartottunk egy nyílt beszélgetést a munkahelyi kiegyensúlyozottságról néhány cég vezetőjével és az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Tanszékének a közreműködésével.  Ezután jöttek megkeresések néhány cég részéről, bízom benne kezdik felfedezni a mozgalmat. Részünkre világossá vált, hogy érdemes foglalkozni ezzel a területtel, bár ma még nem egyszerű a vezetők meggyőzése, de látjuk a pozitív változásokat, öt év múlva pedig, az Y generáció (1980 és 1995 között születettek) lesz túlsúlyban a munkahelyeken. Ők dinamikusak, élményben gondolkoznak, fontos nekik az autonómia és ezt várják a munkahelyüktől is. A startupok például már úgy működnek, mint egy család, fontos nekik a munka közbeni kikapcsolódás, pihenés.”

Jövőbeni terveikről Nelli elmondta, hogy a Fenntartható Élet mellett a Hozd be a természetet a lakásba! címmel is rendeznek programokat. Szeretnének vidéken is új projekteket indítani. Továbbra is kiállnak a mellett, hogy a városi lét tempóját emberléptékűre lassítsák, a hirdetik a takarékoskodást, az újrahasznosítást és a fenntarthatóságot.