Láthatatlan 49 fölöttiek

Fotó: Profimedia

Legyen bár egészségi állapotra, foglalkoztatásra, háztartási javakra vagy akár családon belüli erőszakra vonatkozó nemzetközi adatgyűjtés, nagy valószínűséggel igazolja a fenti vélekedést, hiszen zömmel a 15-49 éves kor közötti, szülőképes korban lévő nőkre fókuszál.

A kutatók szerint az idősebb nőknek korlátozott a gazdaságra gyakorolt hatása, de ebben a korban már nem vizsgálják a nők szexuális szokásait vagy az őket érő erőszak gyakoriságát. A szélesebb adatmerítést szorgalmazó jogvédők úgy vélik, az idősebb férfiak tekintetében sem túl rózsás a helyzet.

„Nem volna szabad figyelmen kívül hagynunk a tényt, hogy a világ népessége idősödik, méghozzá gyors ütemben” – magyarázta a Thomson Reuters Alapítványnak Cailin Crockett, az amerikai Egészségügyi Minisztérium idősjogi és genderügyi munkatársa.

Világszerte 850 millió főre tehető a hatvan évnél idősebbek száma, és ez a szám tíz éven belül elérheti az egymilliárdot, 2050-re pedig a kétmilliárdot – azaz a Föld népességének 22 százaléka tartozik majd ide, olvasható az ENSZ Népesedési Alap jelentésében. S az idősek többsége nő lesz, hiszen ők tovább élnek. Az ENSZ előrejelzése szerint ebben a korcsoportban 2050-re 100 nőre 85 férfi jut, s a nyolcvan éven felülieknél 100 nőre már csak 61 férfi.

„A jövőbeni szépkorúak nyolcvan százaléka fejlődő országban fog élni, s az adathiányos állapot következtében csorbulhat a jogalkotás folyamata. Emiatt viszont nemcsak ők nem jutnak majd a megérdemelt juttatásaikhoz, hanem a társadalom sem lesz képes kiaknázni a bennük rejlő emberi és gazdasági értékeket. S noha az idősebb férfiakról lényegesen több információ áll rendelkezésre, mint a nőkről, a jelenlegi adathiányos állapot mindkét nem képviselőit óriási kockázatként fenyegeti egy humanitárius katasztrófa esetén. A hiánypótlás pedig bonyolult és költséges művelet lesz, nem beszélve a szükséges kutatói személyzet seregéről” – teszi hozzá Crockett.

Az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztési alapja (USAID) 1984-ben indított demográfiai és egészségügyi programja kilencven – jobbára fejlődő – országban nyújt technikai segítséget a statisztikai körképek megalkotásához. E felmérések főként az adott népesség társadalmi, gazdasági és környezeti státusát szondázzák, és kizárólag 15-49 év közötti nők szerepelnek bennük.

A felmérések megállapításait rutinszerűen alkalmazzák az egyes kormányok, civil szervezetek, illetve az ENSZ illetékesei, hogy megállapítsák, milyen források szükségesek a különféle projektek finanszírozásához, legyen szó a malária és a HIV/AIDS elleni küzdelemről, az alultápláltság visszaszorításáról vagy a családon belüli erőszakról. Amennyiben ki kellene terjeszteni a kérdezőbiztosok munkáját az idősebb generációra, az kiegészítő támogatást igényel, illetve a korábbi adatsorok elvetését. Csakhogy a 49-ik életév – jóllehet széles körben elfogadott, mint a szülőképes kor lezárulta – korántsem az élet végét jelenti: manapság a 49 éven felüli nők a világ népességének negyedét képviselik, s további éveik nemcsak kockázatot, hanem lehetőségeket is hordoznak.

„Az idősebb nők mindannyiunkat képviselik. Már ma is az ő arcukat látjuk a tükörben, és ez így lesz húsz év múlva is” – említett egy érzékletes hasonlatot Kathy Greenlee, az Egyesült Államok egészségügyi és népességi szolgálatának titkárhelyettese az ENSZ márciusi közgyűlésén.

Csakhogy a korosodó populációt nem tükrözi az adatfelvétel. A családon belüli erőszak kutatói kérdőívén 49 szerepel felső korhatárként, noha az erőszak idősebb nőket is érint, de ugyanez a helyezet a HIV-fertőzés terjedését vizsgáló felmérésekben is.

„Milyen alapon reméljük a fertőzés visszaszorítását, ha az adatgyűjtés során nem veszünk tudomást egy ekkora népességcsoportról?” – teszi fel a kérdést Bethany Brown, az amerikai HelpAge USA jótékonysági szervezet egyik igazgatója. 2013-ban a HelpAge nemzetközi szervezete és a brit Southampton Egyetem indította a Global AgeWatch Index (Globális KorFigyelő Index) felmérést, amely 96 országban monitorozza a hatvan éven felüli nők és férfiak jövedelmi helyzetét, egészségügyi és jóléti ellátását, oktatási, valamint foglalkoztatási státusát.

„Óriási szükség van releváns adatokra, hogy az idősebb nők végre láthatóvá váljanak. Ők igenis számítanak – és biztosnak kell lennünk abban, hogy meg is vannak számolva” –  nyomatékosította Kate Bunting, a HelpAge USA vezérigazgatója az ENSZ Nőügyi Bizottsága előtt múlt hónapban.