Az újrakezdés tavasza

Fotó: Fortepan

1945. május 8-én, éjfél után néhány perccel a berlini karlshorsti katonai műszaki tisztiiskola épületében Georgij Konsztantyinovics Zsukov tábornok előtt háromfős német küldöttség aláírta a fegyverletételről szóló nyilatkozatot!

A második világháború 1939. szeptember 1-jén robbant ki, amikor a náci Harmadik Birodalom megtámadta Lengyelországot. 1941 nyarára, Nagy-Britannián kívül, Európa szinte teljes területe német uralom alatt állt vagy Hitler szövetségese volt. A Führer 1941. június 22-én hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, bár élt az 1939 augusztusában létrejött meg nem támadási szerződés, előretörő csapatait a Vörös Hadsereg csak az év végén, Moszkva alatt tudta megállítani. A hadiszerencse 1942 végén, a sztálingrádi csatával fordult meg: az újkori történelem leghosszabb és legvéresebb ütközetében a szovjetek kerekedtek felül, s ettől kezdve már nem engedték ki a kezükből a hadászati kezdeményezést. A nyugati szövetségesek, Nagy-Britannia és a háborúba 1941 decemberében belépett Egyesült Államok, 1944. június 6-án Normandiában megnyitották a második frontot, és augusztus végén bevették Párizst.

Budapest, Fő utca a Halász utcától a Clark Ádám tér felé nézve, 1945 tavaszán.

Az 1945 elején 5,4 millió főt számláló német hadsereg egyre nagyobb területeket volt kénytelen feladni, az angol-amerikai csapatok 1945. február végén kijutottak a Rajnához, április elején a nyugati front összeomlott. A keleti fronton a Vörös Hadsereg 1945 januárjában indított offenzívája nyomán, már német területen harcolt, az angolszász és a szovjet csapatok április 25-én az Elba folyónál találkoztak. Hitler április 30-án, amikor a Berlint ostromló szovjetek már csak néhány száz méterre harcoltak bunkerétől, öngyilkos lett. A főváros védői május 2-án tették le a fegyvert.

Hitler közvetlenül halála előtt lediktált politikai végrendeletében Karl Dönitz admirálist tette meg a birodalom első emberévé. Dönitz azt szerette volna elérni, hogy a német hadsereg jelentősebb része a nyugati szövetségesek előtt tehesse le a fegyvert, de Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnoka közölte, hogy a kapitulációt csak akkor fogadja el, ha az ugyanabban az időben történik meg minden fronton. Május 7-én Eisenhower reimsi főhadiszállásán egy szovjet katonai delegáció jelenlétében Alfred Jodl vezérezredes, Hans-Georg von Friedeburg tengernagy és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy Dönitz felhatalmazása alapján aláírta a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmányt, amely este 11 órakor lépett hatályba. Az eseményen Eisenhower és brit helyettese nem volt jelen.

A lerombolt Lánchíd az újjáépítés kezdetekor

Sztálin a deklarációt „a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének” minősítette, arra hivatkozott, hogy a németek a keleti fronton az aláírást követően sem szüntették be a harcot, és ragaszkodott ahhoz, hogy az aktust Berlinben, a szovjet főhadiszálláson ismételjék meg. A Wehrmachtot ez alkalommal a szárazföldi erők nevében Wilhelm Keitel vezértábornagy, a haditengerészet nevében Hans-Georg von Friedeburg tengernagy, a légierő részéről Hans-Jürgen Stumpff vezérezredes látta el kézjegyével, a győztes nagyhatalmakat Eisenhower helyettese, Carl A. Spaatz tábornok, Arthur Tedder, a brit légierő marsallja, Jean de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka és Georgij Zsukov marsall, a szovjet fegyveres erők legfelsőbb főparancsnoka, Sztálin helyettese képviselte. A hat pontból álló okmány angol, orosz és német nyelven készült, de mértékadónak csak az angol és az orosz nyelvű változat minősült.

Az antifasiszta koalíció teljes győzelmével végződő második világháború volt az első, a Föld teljes egészére kiterjedő fegyveres konfliktus, amelyben 61 állam (az akkori emberiség 80 százaléka) vett részt, 40 ország területén és az összes óceánon folytak harcok, 110 millió katona állt fegyverben. A katonai áldozatok számát 27, a civilekét 25 millióra teszik.

A Várkert Szent György téri kapuja, Donáth Gyula Turul szobra

Magyarország felszabadulása a szovjet Tájékoztatási Iroda közleménye szerint 1945. április 4-ére esett. A hivatalos álláspont szerint az utolsó német katona ezen a napon hagyta el hazánkat Nemesmedvesnél, bár kisebb harcok még folytak az osztrák határ közelében. Végül is 1945. április 12-én a Vas megyei Pinkamindszent határában lévő Kapuy- és Dénes-majort felszabadítja a Vörös Hadsereg, ezzel az ország területén befejeződtek a háborús cselekmények. A bizonyosságra, hogy a háborúnak vége, még ekkor is várni kellett, főként a harcok tépázta Dunántúlon: sokan csak a május 9-i rádióhír hallatán hitték el, hogy valóban, végérvényesen befejeződtek a harcok.

Budapest, Attila út 35. sz. épületbe csapódott vitorlázó repülőgép

Ekkorra már az ország nagy részén, ha döcögősen is, de megindult az élet. A kelet-magyarországi városok már 1944 őszén felszabadultak. Az áthaladó front az egész országban iszonyatos pusztítást hagyott maga után: nem volt élelem, áram, fűtés, és a sokszor rettegő lakosság okkal félt a szovjet katonák zaklatásaitól, fosztogatásaitól, önkényeskedéseitől is. Sokan második tatárjárásként élték meg az eseményeket: a szövetségesek bombázását, német és az orosz csapatok dúlását.

Budapest, Margit körút – Keleti Károly utca sarok, a felrobbant Regent-ház

A front elvonultával az óvóhelyekről előbújó, lesoványodott túlélők megpróbálták felvenni a hétköznapok fonalát. A fosztogatásoktól, az erőszaktól még távolról sem érezhették magukat biztonságban, kénytelen-kelletlen alkalmazkodtak a helyzethez. A pékek kenyeret sütöttek – még ha a szovjet katonák is utaltak ki rissz-rossz lisztet hozzá, a színészek előadásokat szerveztek, parasztasszonyok utaztak a vonat tetején a városokba portékájukkal. Aranygyűrűk cseréltek tíz tojásért gazdát. Szegeden az egyetemi gyógyszerüzem felszólítás nélkül elkezdte a hastífusz elleni oltóanyag gyártását, így vált lehetővé hatvanezer ember beoltása és a járvány megfékezése. Az Egyesült Izzó újpesti gyárának udvarán sertéskarámokat alakítottak ki, hogy a dolgozók élelmezését biztosíthassák. A fogságból, munkaszolgálatból, koncentrációs táborokból hazatértek keresték családtagjaikat, próbáltak a lakásukból, az üzletükből széthordott javaik nyomára bukkanni. Budapesten még nem állt helyre a közműszolgáltatás, amikor május 1-jén már a „dolgozó tömegek” felvonulással köszöntötték az ünnepet a Városligetben – ahová, kihasználva, hogy az artézi kút zavartalanul működik, hétköznaponként az asszonyok teknővel jártak ki mosni.

Szeged polgármestere 1945. április 9-én felhívással szólítja fel a háztulajdonosokat a művelés alá vehető területek felásózásáról és veteményezéséről.

Ahogy a háborúnak, a békének is megvoltak a maguk hősei. A budapesti állatkert igazgatója, Nádler Herbert, aki a rommá bombázott állatkert minden szabad területét élelmiszer- és takarmánynövénnyel ültette tele, hogy biztosítsa a megmaradt néhány állat ellátását. Bay Zoltán az Egyesült Izzó fizikusa a mérnökökkel a gyár kifosztása után újraindították a termelést. A kecskeméti Váradi Józsefet, a Beretvás étterem pincérét, aki a bevonuló szovjet csapatokat disznótoros vacsorával várta, a katonák polgármesternek tettek meg, és ezt a tisztséget képességeihez mérten iparkodott becsülettel ellátni. A több tízezer hadiárván segítő Nemzeti Segély dolgozói. A szétbombázott vasutat helyreállító mérnökök és munkások. A pad nélküli tantermekben oktató pedagógusok. Az ő munkájukkal indult meg az élet.

Fotók: Fortepan