Hogyan is készül egy pásztorkürt?

A puszta embere, a pásztor a környezetében talált tárgyakat használta, majd egyedi, a tájra, vagy épp rá jellemző módon díszítette, tükrözve készítőjének ízlését, gondolatvilágát. A marha szarvából kürtöt, fésűt, ivótülköt, fintokot vagy tokmányt (kaszafenőkő-tartó), sótartót, hurkatöltőt, csatokat, késnyeleket, karikákat és egyéb ékszereket is készítettek. A díszítési technikák tájegységenként változtak, úgymint erdélyi, dunántúli, alföldi és tiszántúli. Falvainkban gyakori volt, hogy reggel, amikor a kanász hajtott, a tülök hangjával figyelmeztette a disznótartó gazdákat, hogy az állatokat engedjék ki a csordához, majd ugyanígy a behajtásnális, a kanász a kürtjével jelezte, hogy jöjjenek a jószágért és engedjék be. A tülök ökörszarvból készült, mert a bika tülkével ellentétben ennek nem volt szaga, hogy ne száradjon ki és minél hangosabb legyen, időnként vízbe áztatták.

Az egyszerűbbekre a tulajdonos nevének kezdőbetűit véste, a díszesebbeknél bicska hegyével karcoltak mintát a tülökbe. Az alföldi pásztorfaragások nem mutatják azt a nagy változatosságot, mint a dunántúliak, az Alföld északkeleti peremén azonban egy egészen sajátos regionális díszítő stílus alakult ki.

Bodnár Dániel egyike a legfiatalabb tülökfaragóknak. Gyerekkora óta foglalkozik hagyományőrzéssel. Eleinte néptánckörben ropta, majd íjászkodott, végül kikötött a fafaragásnál. Kovács Zoltán debreceni szarufaragó mesterrel való találkozása után, 26 évesen kedvet kapott a kürtkészítéshez. Jelenleg a Tiszatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítványnál dolgozik.

Hány éves korod óta foglalkozol tülökfaragással?
Mindig is szeretem kreativitást igénylő dolgokat csinálni, de mikor a főiskola elvégzése után találkoztam Kovács Zoltán debreceni szarufaragó mesterrel, az ő munkái felkeltették az érdeklődésemet, és magam is kedvet kaptam hozzá. Ráadásul, a mostani munkahelyem, a Tiszatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítványnak köszönhetően a szükséges alapanyaghoz, a magyar szürke marha szarvához is hozzá tudok jutni, mert a Közalapítvány őshonos állatok tartásával és tenyésztésével foglalkozik, így magyar szürke marhatartással is.
A szarufaragásra motivált az a régies, környezetvédő szemlélet is, ami dédszüleimet, és az ő őseiket is jellemezte, miszerint mindent, amit fel lehet használni valamire, azt nem dobjuk el. 26 évesen készítettem el az első tülköt, aminek már hangja is volt és karcolozott minták díszítették.

Hol, hogyan és mennyi idő alatt lehet megtanulni a tülökfaragást?
A szarufaragásnak külön iskolája legjobb tudomásom szerint nincsen. Ha valaki meg akarja tanulni, akkor egy tapasztalt szarufaragó mester tanítványként, hozzá elszegődve teheti.
Kovács Zoltán mutatta be nekem a szakma főbb fortélyait, hogy mik a fő szabályok, és hogy mikre kell figyelni, így őt tekintem mesteremnek, tanítómnak.

És hogy meddig tart megtanulni? Az alapokat, a faragást, a szarv megmunkálását, kikészítését, az alapvető mintákat és szabályokat pár év alatt el lehet sajátítani, de csak alapszinten, és ettől még nem lesz senki szarufaragó. Aki ezt a mesterséget igazából meg akarja tanulni és művelni, az egy életre szóló elkötelezettséggel számoljon, mert ehhez egy olyan szemléletmód és szellemiség szükséges, ami egy egész életen át elkíséri az embert.

Mi a menete egy kürt elkészítésének?
Egy szarukürt elkészítése több, érdekes munkafolyamat együtteséből áll. Minden folyamat egyformán fontos, és ugyanolyan fokú odafigyelést kíván.

Az első lépés a megfelelő alapanyag, a szarv kiválasztása. A jó faragni való szarv onnan ismerszik meg, hogy a szarv tövétől a szarv csúcsa felé mérve szép, hosszának legalább kétharmadáig tiszta, fehér színű szaruránövés található rajta. Ez a tulajdonsága leginkább az ökör- és a tinószarvnak van. Az említett fehér ránövés megléte pedig azért fontos, mert ebbe, a szarv külső részét borító fehér szarurétegbe kerülnek belekarcolozásra (vagy a dunántúli stílusok esetében belefaragásra, kivésésre) a minták, és minél fehérebb és tisztább az a külső szaruréteg, annál szebben fognak látszani a fehér háttér előtt a karcolozott, fekete- és vörös színezőanyaggal kikent, majd salétromsavval sárgított minták. A szarvnak minél nagyobb felületén található meg ez a kívánatos fehérség, annál több, nagyobb, gazdagabb mintákat lehet rá karcolozni.

Első lépés a szaru kifőzése. E munkafázis célja kettős: először is, a leölt jószág fejéről levágott szarutülökben van egy nagy, szivacsos csontból álló csontcsap, ami az állat fején tartja a szaruszarvat, illetve ezen a csonton van az a hártya is, ami növeszti a szarutülköt alkotó szarurétegeket. Mind a szarutülökben lévő csontcsap, mind a kötőszövet nem kívánatos a későbbi munkafolyamatok során, ezért főzéssel eltávolítjuk.

A levágott szarvakat egy nagyméretű üstbe, hegyükkel felfelé a forrásban lévő vízbe rakjuk úgy, hogy a forró víz minél jobban ellepje, majd folyamatos forralás mellett addig főzzük, míg a csontcsapot és a szarutülköt összekötő kötőszövet át nem fő, és el nem lágyul, majd elválik a szarutól. Optimális esetben ilyenkor a csontcsap és a kötőszövet is magától kicsúszik a szaruszarvból, élesen- vagy többszörösen csavart szarv esetén nem tud kicsúszni magától, ilyenkor egy vastagabb fa törzsének ütögetve kell eltávolítani a csontcsapot a szaruból. A főzés másodlagos célja az előfertőtlenítés.

A főzés és az előfertőtlenítés után jön a tényleges fertőtlenítési folyamat, mely áll forró vizes-hipós áztatásból, gyökérkefével faló súrolásból, a szarv belsejét üvegmosó-kefével és hidrogén-peroxidos oldattal kitisztítom, végül jön a fehérítés, vértelenítés, zsírtalanítás.

Ha ezzel készen vagyunk, jöhet a tülök nagyolása, mely megint csak két részből áll: Először is a tülök száját aprófogú fémvágó-fűrésszel egyenesre vágjuk, ha fújni való tülköt-kürtöt akarunk belőle csinálni, akkor a szarv hegyét is levágjuk (ivótülöknek, tokolyónak vagy díszszarunak szánt tülök esetében nem kell levágni a hegyét, sótartónak való szarv esetében pedig a kívánt méretű darabokra kell vágni a szarvat), majd gépi szalagcsiszolón 120-as, 150-es papírral nagyoló csiszolást végzünk, oly módon, hogy a szalag futásirányára merőlegesen tartjuk rá a tülköt. Ennek célja, hogy eltávolítsuk a felület érdesebb részeit, illetve, hogy a tülök falának elvékonyításával befolyásoljuk a tülök hangzását. A csiszoláskor vigyázzunk, hogy ne hagyjuk a csiszolópapírnak ,,megenni” a tülköt!

Fújni való tülöknek vagy kürtnek szánt szarv esetében most jön a lyukasztás és a csutora faragása. A szarv levágott hegyének tömör csonkján, annak középében egy 3-4-5 mm átmérőjű lyukat fúrunk a tülök végébe, olyan mélységig, hogy az elérje a szarv belső üreges részét, a kifúrt lyukat egy, másfél, esetleg két centiméter mélységig tölcsér alakúra szélesítjük, a szarv átmérőjéhez igazodva.

A következő, és egyben az egyik leghosszabb munkafázis, a kézi finomcsiszolás. E munkafolyamat során nyeri el a tülök bársonyos simaságát és fényét. A kézi csiszolás során a tülök hosszával párhuzamosan, a hegye felől a szája felé csiszolunk. Fontos, hogy a megfelelő papírokat a megfelelő sorrendben használjuk. 120-as majd 150-es papírral először is kicsiszoljuk a merőleges gépi csiszolás apró karcait, ha ez megvan, akkor 180-as, 240-es papírral, eltüntetjük a tülök felületéből azokat a kisebb hibákat, egyenetlenségeket, amiket a gépi csiszolás során még nem vettünk észre, vagy túl aprók voltak, ahhoz, hogy géppel javítsuk. Ez után jönnek a 300-400-500-600-800-900-as papírok, és ezekkel szinte teljesen simára csiszoljuk a tülök felületét, legvégül pedig az 1000-1200-1500-as csiszolópapírral fényesre polírozzuk.

Ha a finomcsiszolással is elkészültünk, jöhet a kürt felületébe a választott minták felrajzolása és karcolása.  E két munkafolyamat egymással párhuzamosan történik. Mindig a minta egy adott részét rajzolom fel, majd kifaragom, és utána újból rajzolok, így faragás közben nem kenem el a kezemmel a mintákat. Jó esetben az ember fejében van egy koncepció arról, hogy a kész műnek hogyan is kell majd kinéznie, így emlékezetből rajzolok. Igazán bonyolult díszítmény esetében azonban érdemes egy papírlapra elkészíteni a ,,palástot”, a tülök azon fehér részét, amire faragunk.

Mindazonáltal, a jó szarufaragó figyelembe veszi az általa faragni kívánt tülök egyedi jellemzőit, esetleges elszíneződéseit, alakját és ha szükséges, akár faragás közben is improvizál.

A minta karcolozása után a karcolatokat, amennyiben azok széle mentén túlságosan is durva sorja keletkezett volna, finom csiszolópapírral átcsiszoljuk, majd a tülök felületébe karcolozott mintákat elkezdjük kikenni feketeviasszal, s ha az adott színű viasszal színezni szánt minden mintát kikentünk, akkor fogunk egy rongyot, és a felesleges viaszt ledörzsöljük úgy, hogy közben igyekszünk a minta vájataiba minél jobban beledörzsölni a viaszt. Ezek után láthatóvá válnak a minták.

A legutolsó munkafolyamat a karcolt mintaelemek „pásztoraranyozása” más néven „parasztaranyozása”. A tülök díszítését teljessé teszi a tömény salétromsavval való aranysárgára színezés. Ez a munkafolyamat igazán nagy összpontosítást, odafigyelést és nem utolsó sorban, óvatosságot és elővigyázatosságot kíván. A sárgításra használt tömény salétromsav a bőrre kerülve égéshez hasonló sérülést, szembe jutva vakságot, gőzének belégzése pedig súlyos egészségkárosodást okozhat. Ezért használatakor különös elővigyázatossággal kell eljárni. Vastag gumikesztyű, védőszemüveg és védőmaszk kötelező.

Mennyi idő egy kürt elkészítése?
A kürt anyagának minőségétől és a tervezett megmunkáltság, díszítettség fokától és igényességétől függően változó az elkészülés ideje.  Egy tülökben nekem legkevesebb 30-40 órányi munkám van, de ha igazán alapos akarok lenni, akkor ez lehet kétszer-háromszor ennyi is.

Melyik stílust képviseled?
Jelenleg a Hortobágyi, Felső-Tisza vidéki és a Zempléni tájegységi mintavilágot, stílusokat faragom-tanulom, azokból is a régebbi, „ó-sítlusokat”, melyekben főleg a geometrikus és növényminták dominálnak.

Hogyan kell megfújni egy kürtöt?
Sohasem erőből. A tülökfújás alapja, hogy a tüdőnkből a pofazacskónkba áramoltatott levegővel fújjuk a tülköt, enyhén összeszorított ajkaink közül fújjuk a levegőt a kürt csutorájába. Ha dallamot, rigmust, jelzést is akarunk fújni, akkor a levegő útját nyelvünkkel módosítva, a kifújás mértékét, sebességét és a csutorába való befújás szögének változtatásával tehetjük meg. Nincs két egyforma tülök vagy kürt, éppen ezért, bizonyos tekintetben, minden egyes tülköt külön meg kell tanulni fújni.

Mi célt szolgáltak anno a kürtök?
A honfoglalás korában, nomád őseink számára a kürt, a tülök egyszerre volt hatalmi jelvény, harceszköz és a nomád állattartásban dolgozók jelző-eszköze is. Egy-egy gazdagon díszített tülök vagy kürt fejedelmek jelképe lehetett. Gondoljunk csak a Lehel-kürtjére.

A nomád ősmagyarok hadait alkotó könnyűlovas lovas íjász csapatok gyors, fordulékony manővereit a hadvezérek kürtjelekkel irányították, melyeket nem csak a harcosok, de még a lovaik is megtanultak. Később, a letelepedés és a kereszténység felvétele után, ahogyan a harcászat és a hadvezetés fejlődött, főleg a 18-19. század folyamán a harcterekről szarukürtöt kiszorították a fémből készült jelzőkürtök, így a szarukürtök a pásztorkodó állattartást végzők munkaeszközévé szelídült, harctereken, katonák kezében egyre kevesebbet került.

Írta és fényképezte: Lenner Ádám