Kistérségi zamatok

Fotó: Profimedia

A háztáji mint gazdálkodási forma mostanára sok helyütt visszaszorult, tájjellegű zöldségeket mégis mind gyakrabban látni a kiskertekben, családi és biogazdaságokban. „A tájfajták termelőit és vásárlóit egyaránt gasztronómiai és dietetikai megfontolások motiválják leginkább” – állapítja meg Baktay Borbála, a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ igazgatója. Vannak tehát, akik előnyös tulajdonságaik miatt, mások üzleti megfontolásból, megint mások főként gyermekkori ízélményeik után áhítozva, tehát főként érzelmi okokból fognak tájfajták termesztésébe.

Mivel a tájfajták nem szerepelnek a Nemzeti Fajtajegyzékben, szaporítóanyaguk kereskedelmi forgalomban elvétve kapható. Kár, hogy ez a helyzet, mert a folyamatos termesztés, a természetes és tudatos szelekció eredményeképpen nem egy tájfajta remekül alkalmazkodott az adott vidék klíma- és talajviszonyaihoz (a nemzetközileg ismert világfajtákról nem mindig mondható el ugyanez). A tájfajták más szempontból is megfelelnek a környezettudatos és fenntartható termesztés elveinek: termesztésük helyéhez viszonylag közel, 50-200 kilométeren belül kerülnek az árusítóhelyekre, így szállításuk, tárolásuk és hűtésük kevésbé terheli meg a környezetet.

Noha tájfajtákat kevesen termesztenek, tájfajtáktól származó változatokat sokfelé ízlelhetünk, mondja Baktay Borbála: „A Magyarországon létrehozott, a világban méltán elismert és kedvelt zöldség- és gyümölcsfajták zömét tájfajtákból, vagy legalábbis tájfajták felhasználásával nemesítették a szakemberek.” Megjegyzendő, hogy a Növényi Diverzitás Központtól tavaszonta igényelni lehet bizonyos tájfajták vetőmagját (www.mintakeres.hu).