Gilisztabűvölő világbajnokság – 2015

Az olimpiai számok között ugyan nem szerepel, mégis a világ több részéről is érkeznek versenyzők. Úgy érted kígyóbűvölés? – kérdezi barátom, akit magammal cipelek a világ egyik legkülönlegesebb és egyben rejtélyes tevékenységének megfigyeléséhez. Nem, nem, ingatom fejem, giliszta. Gilisztákat kell előcsalogatni a földből, minél nagyobb számban, amihez pedig minden megengedett, ami egy kis izgalmon túl nem tesz kárt a hasznos gyűrűsférgekben. Már az iskolához vezető úton, amely otthont ad a versenynek, akad csodálkozni való: a kezekben vasvillák különböző méretben és alakban, de látunk krikett- és teniszütőt is, nem egyet. Nem csoda, hogy a helyszínen, a kijelölt három négyzetméteres versenyterületeken megtalálható az összes alkalmasnak vélt szerszám, húsklopfolótól kezdve a gitáron át mindenféle dobig.

Kinek jut eszébe ilyen versenyt rendezni, még inkább részt venni rajta – ez a kérdés csak a messziről idetévedt vendégben merül fel. A helyiek büszkén emlegetik a mérkőzést, a gyerekek meg nem filozofálnak, hiszen így is alig bírják kivárni a kis harangszóval jelzett kezdést – idén a 36. alkalommal. Korábban is volt rá példa, hogy nyári fesztiválokon, jótékonysági eseményeken hasonló vetélkedést rendeztek, az igazi Gilisztabűvölő Világbajnokságra 1980-ban került sor először Északnyugat-Angliában, a cheshire-i Willastonban, ahol azóta is minden évben megmérkőzhet bárki.

A versenyzők összetétele igen változatos: nők és férfiak, kicsik, nagyok, valamint megállapíthatatlan korúak küzdenek. Van, aki hason kúszva gyűjti a maroknyi füvet, mivel járni még nem tud, más viszont kissé berozsdásodott derekát tapogatva sem rest újra és újra lehajolni az előbukkanó gilisztáért. Egy idős hölgy kerekesszékből irányítja családi csapatát. A „mezek” közt is akad nem egy feltűnő darab: talár, pilótaszemüveg, virágokkal megtűzdelt kalap, sőt csörgősipka is segíti a vadászatot.

Drogok használata tilos!
Az elszántság óriási, épp ezért van szükség a helyi cserkészek segítségére is, hogy a szabályokat mindenki betartsa. Hiszen könnyen lendül a kerti szerszám nyele, és máris kifordulna a talajdarab, tele az áhított zsákmánnyal – de ásni szigorúan tilos, mint ahogy öntözni is. A víz ugyanis kábítószernek minősül, a giliszták számára.

A rendelkezésre álló fél óra alatt kizárólag csak vibráció segítségével lehet előimádkozni az állatokat. A Gilisztabűvölők Brit és Európai Szövetségének szigorú szabályzata tovább részletezi, mit lehet tenni és mit nem, annak érdekében, hogy minél több és minél jobban megtermett gyűrűsféreg kerüljön a gilisztabarát tőzegre a megadott fél óra alatt. A willastoni tizennyolc pont is ezen alapul, ami a honlapon harminc másik nyelv mellett magyarul is olvasható.

A legkedveltebb technika a hagyományos vasvilla földbeszúrása, nyelének ütögetése, így a földben a vas vibrál, és a felszínre űzi az egyébként békésen táplálkozó vagy épp üregükben összegömbölyödve pihenő humuszgyártókat. Az egyik csapatra óhatatlanul is felfigyel az ember: annyira bőszen rezgették a kerti szerszámot, hogy annak a nyele bizony ketté tört – de ez nem akadályozza a csapatot a folytatásban. Annyira nem, hogy kiderül, idén a legtöbb állatot ők gyűjtötték be: a Caravan közösségi utazási klub csapata ezzel már másodjára szerezte meg az ágaskodó arany gilisztát ábrázoló trófeát (korábban 2012-ben sikerült nekik), igaz a 227 tekergőző féreggel új rekord most nem született.

A legnagyobb példányt is értékelik: megtalálója egy jó kövér, ezüst gilisztát kap jutalmul – idén a 4,23 grammos Alana Healy birtokolja a díjat egészen a következő bajnokságig.

Rekordot dönteni egyébként nem is olyan könnyű: már a verseny első évében olyan csúcsfogásra került sor, amit tizenkilenc esztendőn át senki sem múlt felül. Tom Shufflebothant, aki 511 állatot igézett elő az anyaföldből, egy tíz éves kislány, Sophie Smith és csapata taszította le a trónról 567 gilisztával 2009-ben. A legnehezebb kukac 6,6 grammos, ettől nagyobbat 1987 óta nem sikerült senkinek sem találnia. A díjakat átadó „fő gilisztabűvölő” Mike Forster szerint a 2011-ben rögzített, 12,08 gramm csak elírás lehet vagy kétszer mérték meg a győztest (mármint a gilisztát), mert ekkora földigiliszta, ezen a kontinensen, nem létezik.

Nyugtával dicsérjük a napot!
Két további serleg várt még arra, hogy megkapják a legjobbak! Az egyik a legügyesebb újoncnak jár, aki idén először próbálták ki a gilisztabájolást. Az eredmény lenyűgöző: a 2015-ben a Smith és Williams team 108 példánnyal dicsekedhet. A legaranyosabb kategória azonban kétségtelenül a legfiatalabb versenyzőé, aki tavaly alig négy hetes volt. Mivel a szervezők nem szeretnék lassan embriók vetélkedőjévé változtatni e kategóriát, 2015-ben a zsűri saját hatáskörben egy örökifjú csapatot díjazott Pam White, Pat Walley és Annemarie Still személyében,. Ők hitetlenkedve fogadták a kitüntető címet: „Inkább a legidősebbek – szabadkozott Pam –, ráadásul csak tizenegy gilisztánk van.” „Jövőre úgyis javítanak, ugye megint jönnek?” – faggatom a pironkodó nagyikat. „Naná!” – felelte erre a három hölgy kacagva. – Ki nem hagynánk semmiért…”

És vajon mi lesz a verseny igazi főszereplőivel? Izgalomra semmi ok! Amikor leszáll az est, életbe lép a szabályzat, giliszták számára, legszimpatikusabb pontja: az előbűvölt állatkákat, szigorúan miután a madarak nyugovóra tértek, szabadon eresztik.

Állati ötlet
A gilisztabűvölés nem emberi találmány, az állatok közül több is alkalmazza. Egyik legismertebb példája a heringsirályok tánca: lenyűgöző, ahogy úszóhártyás lábukkal kitartóan topognak a füvön, mind addig, amíg a vacsora ki nem bújik.

Egy 2008-ban megjelent tanulmány rávilágított, arra, hogy alapvetően a vakond, a földigiliszta ősellensége, felelős ezért a viselkedésért. Ahogyan a férgek meghallják ásásának hangjait, gilisztához mérhetően rekord sebességgel igyekeznek kijutni a földfelszínre. A kutatás vezetője, Kenneth C. Catania a Tenesse Államban lévő Vanderbilt Egyetem biológusa megfigyelte, optimális körülmények között egy vakond képes akár a saját testtömegének megfelelő mennyiségű gilisztát elfogyasztani egy nap alatt.

Írta és fényképezte: Orisek Andrea