Kosarasok

Fotó: Profimedia
A pálmaleveleket szálakra szedték, természetes színezőanyagokkal megfestették, majd megszárították. A kosár belsejét kitapasztották, így nem csupán szemes terményt, hanem folyadékot is tárolhattak benne.

A közepes méretű kosár elkészítéséhez egy hónap, a nagyobbéhoz egy teljes év kellett. Bonyolult mintájú, mívesebb kosarakat csak a tehetős családok vásárolhattak maguknak; a kosarak becsét jelzi, hogy sokszor adták-kapták jegyajándékként, nászajándékként.

A kosárkészítés fogásai anyáról leányra szálltak, a mértani minták fontos jelentést hordoztak. A közelmúltban a hagyományos zulu kosár modern megfelelői is megjelentek. A műfaj megújítói, az éjjeliőrök unalmukban, szemétből gyűjtött színes telefonzsinór-darabkákból fonták első kosaraikat. A művészi imbenge kosarakat ma már e célra gyártott műanyag szálból készítik – főként férfiak. Manapság nyolcszáz zulu kosárfonó dolgozik a Dél-afrikai Köztársaságban, sőt már a szomszédos Zimbabwéban is kaphatók műanyagból font, másfajta motívumokkal díszített kosarak.