Elszívott agyak
A kannabiszra semmiképpen sem vonatkozik a „kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság” sufnibölcsesség.
Ha több napon át nagy mennyiségben szívják, a „füves cigi” legfőbb hatóanyaga, a hallucinogén THC letarolja az agyi idegvégződések bizonyos receptorfehérjéit, bizonyította 2014 végén egy magyar kutatócsoport.
Az agyi CB1 kannabinoid receptorok nélkülözhetetlenek az idegsejtek közötti kommunikációban. A THC úgy illeszkedik ezekbe a fehérjékbe, mint kulcs a zárba. Ám ha túl sok kulccsal kezdjük nyitogatni, a zárak – mintegy védekezésképpen – megfogyatkoznak.
Kísérletükben a magyar kutatók hat napon át nagy mennyiségű THC-val beoltott egerek agyának változásait értékelték. Mint kiderült, a rágcsálók CB1-receptormolekuláinak közel 85 százaléka eltűnt: jórészt felszívódott, lebomlott, kisebbrészt visszahúzódott az idegsejtek belsejébe. Az egérkísérlet tanulságaiból egyelőre nehéz a marihuánafogyasztók agyában zajló változásokra következtetni. Egyrészt a rágcsálók hasfalába juttatott hatóanyag zöme el sem jutott az agyig, másrészt a használt THC-mennyiség az 1990-es évek marihuánás cigarettáinak, azok 3-4 százaléknyi hatóanyag-tartalmának felelt meg. Azóta azonban nőtt a drogkender THC-tartalma, sőt különlegesen magas hatóanyag-tartalmú fajtákhoz is hozzá lehet jutni. Mindent egybevetve a kísérleti egerek napi adagja 5-7 szál átlagos erősségű és THC-tartalmú marihuánás cigaretta elszívásával volt egyenértékű – a kannabiszt élvezeti céllal fogyasztók legtöbbje ennek ötödét-tizedét sem juttatja szervezetébe.
Hogyan hat a drogkender?
Csupán az utóbbi évtizedekben sikerült kideríteni, hogyan fejti ki hatását a drogkender. Raphael Mechoulam már 1964-ben kivonta legfőbb (pszichoaktív) összetevőit, köztük a THC-t, ám az idegsejtek határhártyájába beépülő fehérjéket, amelyekhez az enyhe hallucinogén kapcsolódni tud, csak két évtizeddel később sikerült megtalálni. Ha szervezetünkben eleve jelen van a kender hatóanyagának fogadására alkalmas zármolekula, akkor saját, belső kulcsunknak is lennie kell. Az anandamidot 1992-ben fedezték fel; három év múlva kiderült, hogy több kulcs is van, és a jelátvitelben nem az anandamid, hanem a 2-arachidonil-glicerol (2-AG) játssza a főszerepet.
Ezzel együtt a receptorfehérjék tömeges lebomlása az embernél is biztosan gondot okoz, szögezi le a kutatócsoport vezetője, Katona István neurobiológus. Ez magyarázhatja a kannabiszt naponta fogyasztók tanulási és összpontosítási nehézségeit, memóriazavarait. Jó hír, hogy az idegsejtek közti kommunikációs csatornákban, a szinapszisokban működő CB1-receptorok újratermelődhetnek. A lebomlott „zárak” regenerálódásához azonban teljes absztinencia kell, és a folyamat így is közel két hónapig tart.
A kannabinoid receptorok működésének megértése révén vált egyértelművé, hogy az idegsejtek közötti kommunikáció nem csak előreható lehet. Létezik visszafelé ható szabályozás is: ez hangolja össze az idegrendszer működését. A „karmester” a kannabinoid-jelzőrendszer, a visszacsatolás kulcsmolekulája pedig a 2-arachidonil-glicerol (2-AG). Ezért is oly fontos a kannabisz és a „belső marihuána” egyik leglényegesebb különbsége: amíg a THC valósággal elárasztja a receptorokat, a szervezet által rendkívül pontosan adagolt 2-AG csak ott és addig hat, ahol és ameddig szükséges.
A cikk a National Geographic Magyarország 2015. júliusi számában jelent meg.