Álom és valóság – lakások az 1960-as években

Az óbudai kísérleti lakótelep
Fotó: Szalatnyay Judit (BTM Kiscelli Múzeum)

A második világháborút követő években égető lakáshiány mutatkozott, különösen  Budapesten. Részben a háborús károk felszámolására, részben a vidékről egyre nagyobb számban a fővárosba érkező munkaerő lakásigényének kielégítésére kellett gyors megoldást találni. Kezdetben a komfort csökkentésével próbálták növelni a megépíthető lakások számát (vagyis alacsony komfortú, fürdőszoba nélküli, olcsóbb – csökkentett értékű azaz „CS” – lakások épültek). Hamarosan azonban a komfortos, de kisebb alapterületű lakások kerültek előtérbe, ráadásul 1956 után az állam jóléti fejlesztéseket hajtott végre és a fogyasztásra helyezte a hangsúlyt, ugyanakkor 10 évvel a háború után még mindig komoly problémát jelentett a lakhatás – ne feledjük, ez még mindig a társbérletek korszaka!

Az új otthon iránti igény mértékét jelzi, hogy az 1958–1960 között Budapesten és több vidéki városban is megrendezett lakberendezési kiállításokra özönlöttek az emberek. Ezeken általában nemcsak egyes bútorokat mutattak be, hanem egész szobaberendezéseket, enteriőröket, sőt néha berendezett modell-lakások variációit tekinthették meg az érdeklődők.

Az 527 jelű lakóépület homlokzati terve és emeleti alaprajza – tervező: Mináry Olga –és egy megvalósult épület. Fotó: Szalatnyay Judit (BTM Kiscelli Múzeum)

Az egyik ilyen összehasonlításra alapot adó kezdeményezés az 1958–1959-ben lezajlott komplex pályázatsorozat („C-terv”) eredményeként megépült Óbudai Kísérleti Lakótelep. Ezekben a téglából épült egy- illetve háromemeletes házakban kis alapterületű, de viszonylag jól használható lakásokat alakítottak ki. Minden típusból három-három díjnyertes pályamű valósult meg. A legnépszerűbb Mináry Olga 2. díjat nyert kockaháza volt, amelyből 1960-ra már típusterv készült, és ennek alapján nagyon sok kompakt, de az egyedi igényekhez valamelyest alakítható lakás épült Budapesten. Mivel azonban addigra kiderült, hogy a munkaerőigényes, hosszú ideig tartó téglaépítéssel nem lehetett tartani a „tizenöt év alatt egymillió új lakás” tervet, állami döntés alapján megindult a panelépítkezés. Már a hatvanas évek közepén létrehozták az első házgyárakat, amelyek ontani kezdték a – szovjet rendszerű – paneleket.

Az Óbudai Kísérleti Lakótelep áttörést hozott a lakáskultúrában. A megelőző pályázatsorozatban a szerkezeti és alaprajzi kísérleteket összehangolták az ennek megfelelő  új lakberendezési elvekkel. A kisebb alapterület magával hozta a beépített lakó- és konyhabútorok, a kisbútorok megalkotásának igényét, ugyanakkor a nyugati trendeket szorosan követve megjelentek a modern bútorok is.

A konyhakérdés az 1960-as évekre a lakásépítés egyik sarokpontja lett. Hol helyezkedjen el, mekkora legyen, milyen igényeket elégítsen ki a konyha? Az 1959-ben a moszkvai világkiállítás amerikai pavilonjában felépített kertvárosi modellház „high-tech” konyhájában Hruscsov szovjet első titkár és Nixon amerikai elnök részvételével lefolytatott nyilvános vita során jól kirajzolódott a nők szerepének keleti és nyugati felfogása közötti különbség. A fogyasztási javak bőségével kérkedő Amerika a háziasszonyok dolgát a legmodernebb beépített konyhafelszereléssel igyekezett megkönnyíteni. Ehhez képest a szovjet elképzelés szerint a dolgozó nőknek azért kellett tudományosan megtervezett és modernizált konyhát biztosítani, hogy a vacsorakészítés idejét lerövidítve a nők többet foglalkozhassanak a „társadalmilag hasznosabb” feladataikkal.

Étkezős konyha rekonstrukciója a Kiscelli kiállításon, 2011. Tervezte: Kovács Zsuzsa.
Fotó: Szalatnyay Judit (BTM Kiscelli Múzeum)

A kis alapterülethez illeszkedő modulkonyhák terén a „C-terv” keretében Kovács Zsuzsa, Arnold Károllyal közösen, alkotta meg a díjnyertes beépített típuskonyhát. Ez még szépen tagolt, az 1950-es évek krémszínű kredenceire emlékeztető összhatást keltett. Néhány év múlva, a házgyári épületekbe már nem ez került. Egyrészt stílusa kiment a divatból, másrészt a szűkösebb méretek miatt másra volt szükség, ezért a panelprogram idején egy leegyszerűsített, homogén fehér frontokkal lezárt, „doboz” konyhabútor, a Tisza-konyha sorozatgyártása kezdődött meg. A költségek kényszerű lefaragása közben lassan mindent kispóroltak a konyhamodulokból is, ami praktikussá tette volna, így a hetvenes évekre a panellakások konyhái kényelmetlenné, már-már használhatatlanná váltak.

A hatvanas évek építészete ma már többféle reakciót kelt. A fiatalok gyakran csak a retrót látják benne, az idősebbek nosztalgiával vagy gyűlölettel tekintenek vissza. Ha nem az akkori értékek alapján szemléljük az akkori épületeket, nem tudjuk reálisan értékelni erényeiket és hibáikat. Próbáljuk elképzelni, mit vártak az emberek akkoriban a lakásoktól! Milyenek voltak a polgári otthonokból kialakított, feldarabolt, kényelmetlen, társbérlettel súlyosbított lakások a háború után, és milyeneket szerettek volna az emberek? Ebben a közegben született meg a „C-terv”, az Óbudai Kísérleti Lakótelep, végül a 15 éves lakásfejlesztési terv.

Fent: Az I. díjat nyert 514 jelű pályázati terv, Benjámin Károly–Boross Zoltán–Tarján László munkája (BFL Tervtár) és lent az egyik megvalósult változata, Budapest, III. kerület, Érc utca 1. Kiviteli terv: Benjámin Károly–Boross Zoltán (Buváti).
Fotó: Szalatnyay Judit (BTM Kiscelli Múzeum)

Ami ezekből meg tudott valósulni, azóta sajnos jelentősen amortizálódott, de ha elővesszük a terveket, megláthatjuk, milyen szándékok és elképzelések vezették a tervezőket, hogyan próbáltak a szükségből – az égető lakáshiányból – erényt kovácsolni – vagyis kicsi, de még élhető, modern otthonokat teremteni. A cél az volt, hogy 45–60 négyzetméteren gyermekes családok számára is alkalmas, önálló életteret biztosítsanak olcsón, ötvözve a praktikumot a szocialista életszemlélettel.

A Kiscelli Múzeum építészeti gyűjteményének vezetője, Branczik Márta az Óbudai Kísérleti Lakótelep kérdéskörével az 1945 utáni lakástermelés kontextusában foglalkozott, és 2011-ben kiállítást rendezett Kiscellben. A Kortalan Kedd programsorozat keretében tartott előadáson a építészettörténész kutatásainak újabb eredményeit osztotta meg az érdeklődőkkel, akik a múzeumi gyűjteményben fellelhető eredeti terveket is testközelből nézhették meg.