Emlékezés szentekről és elhunytakról

Fotó: MTI/Balázs Attila

November 1-jén, mindenszentek napján ünneplik az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket. Az ünnep eredete pontosan nem ismert. A keletei egyházakban május 13-án az összes vértanút ünnepelték. IV. Bonifác pápa 609-ben, ezen a napon a római Pantheont Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) sajtószolgálatának közleményében.

III. Gergely pápa (731-741) tette „a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává mindenszentek ünnepét. 837-ben IV. Gergely pápa (827-844) döntése értelmében került az ünnep november 1-jére. Később ezen a napon általánossá vált a sírok rendbetétele, virággal díszítése és gyertyák gyújtása a halottak üdvéért. A mindenszentek ünnepe az utána következő halottak napja előestéje lett.

November 2-án, halottak napján a katolikus egyház ünnepélyesen megemlékezik minden elhunytról, de különösképpen „a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről”. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy mindenszentek ünnepét követően az összes elhunyt emberről is megemlékezzenek. A halottak napjáról 998 óta emlékeznek, majd a 11. században a clunyi bencés szerzetesek hatására széles körben elterjedt.