Történelmi hősök szobrásza

Fotó: Wikipedia

Engel József már gyermekkorában számos tanújelét adta tehetségének, apróbb faragványokat, játékszereket, a körülötte levő tárgyakról másolatokat készített, majd ezeket eladta, így némi bevételre is szert tett. Tehetsége ellenére apja az ungvári rabbi szemináriumba küldte tanulni, de 1830-ban ő inkább Pozsonyba ment, majd két év múlva Bécsben lett esztergályos. A császárvárosban tehetsége láttán felvették a Képzőművészeti Akadémiára, ahol 1836-ban egy Juno-fejjel, 1838-ban Apolló című alkotásával díjat nyert. 1838-ban müncheni és párizsi tanulmányutat tett, majd Londonba utazott. Kőfaragóként tartotta el magát, csak szabadnapjain készített szobrokat, például Viktória királynő és férje, Albert herceg arcmását. Egy idő után Esterházy Pál herceg, londoni nagykövet közbenjárására beiratkozhatott az Angol Akadémiára. Stílusára az akadémizmus nyomta rá a bélyegét. Szobrainak tárgyát főként a görög mitológiából vette, műveit klasszicista stílusban mintázta.

Az Amazonok küzdelme az Argonauta ellen című munkáját Albert herceg megbízására – aki a Times elismerő cikkében látta a művet – márványból is megmintázta. A busás honoráriumból 1846-ban Rómába utazott. Szobra szerepelt az 1851. évi londoni világkiállításon, Párka című művét pedig – melyet a londoni polgármester megrendelésére készített – az 1857. évi manchesteri világkiállításon állították ki. Rómában ismert művésszé vált, az arisztokrácia tagjai mellett uralkodók – I. Vilmos porosz király, I. Miklós orosz cár, Edward walesi herceg és I. Lajos bajor király – is megfordultak műtermében. Csaknem két évtizedes római tartózkodása idején készítette mitológiai alakokat ábrázoló szobrainak többségét és klasszicista szellemű zsánerszobrait (Akhillész és Pentheszilea, Fonópárka, Ártatlanság).

A „legnagyobb magyar” szobra a Magyar Tudományos Akadémia előtt. Széchenyi István 830 cm magas gránit talapzaton áll díszmagyar viseletben. A 449 cm magas szobor bronzból készült.
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.081

Hosszú külföldi tartózkodás után, 1866-ban tért haza, miután megnyerte a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtti Széchenyi-szobor elkészítésére kiírt pályázatot. 1873-ban a szobor talapzatának ülő alakjaival újabb pályázatot nyert – ezt először a földművelés, az ipar, a hajózás és a kereskedelem „eszményi alakjai” megmintázására írták ki, ezeket később mitológiai személyiségekkel (Minerva, Neptunus, Vulcanus és Ceres) kellett megjelenítenie. Az 1880-ban elkészült szobor Széchenyit állva, díszmagyarban mutatja, balja kardján nyugszik, jobbjában papírtekercset tart. Műve sokak tetszését nem nyerte el, idejétmúltnak, gyermekesnek minősítették, még azt is felvetették, hogy dolgozzák át.

Engel sorscsapásként élte meg a támadásokat, ezek után itthon mellőzték. Külföldön ugyanakkor szép sikereket könyvelhetett el. Életre ébredő Éva című munkájával elhozta az 1873. évi bécsi világkiállítás aranyérmét, s megkapta az 1889. évi párizsi világkiállítás bronzérmét is. Itthon utoljára az 1885. évi országos kiállításán szerepelt a Műcsarnokban néhány régebbi, nagy sikerű munkájával. Híresek mellszobrai is (Kántorné, Szerdahelyi Kálmán, Szigligeti Ede, Mátyás király).

1880 után alig dolgozott, a hazai szakma mellőzte, Budapesten 85 éves korában, 1901. május 28-án (egyes források szerint 30-án) halt meg. Alkotásait londoni gyűjtemények és a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.