Vasból lett réz

Fotó: Gedai Csaba

A vas szerszámok helyett rézdarabokat találtak – adta hírül a 17. századi polihisztor, Bél Mátyás. A besztercebányaiak, bár magyarázatot nem tudtak a jelenségre, később is le-levittek tárgyakat, hogy a bányavíz a vasanyagot rézzé „változtassa”. 1738-ra már húsz kamrában, üstökben fogták fel a bánya faláról csepegő „érces vizet”, amelyet azután rekeszekbe osztott kádakba vezettek. A kádakba helyezték az átalakítandó vastárgyakat. 1717-ben a följegyzések szerint 3200 kilogramm rezet állítottak elő így. Ilyen rézből készültek a Besztercebányához közeli bányavároskáról, Úrvölgyről
elnevezett ötvösremekek; ezekből több múzeumunk is őriz.

A „vasból lett” réz könnyebben megmunkálható, mint az ércből előállított, ugyanis a két anyag kristályszerkezete eltérő: „A hazai rézbányászat úgynevezett hidrotermiális, másodlagos ércelőfordulásokat ismer, amelyekből bonyolult kohászati eljárásokkal nyerhető réz. Az úrvölgyi edények rézanyaga viszont az elemi rézhez hasonlítható. A vastárgyakra rakódott rézbevonatot annak idején leverték, megolvasztották és hengerelték, tehát kohászati eljárásnak nem vetették alá” – magyarázza Bircher Erzsébet, a soproni Központi Bányászati Múzeum igazgatója. A 17. századi edények, serlegek egy részén német vagy latin nyelvű felirat utal az alapanyag csodás eredetére, például: „Vas voltam, most réz vagyok, rajtam ezüst és arany ragyog.” Megmunkálás után a rézfelületeket finom aranybevonattal látták el.

Az alkimisták – persze tévesen – annak bizonyítékát látták a jelenségben, hogy a fémek egymásba alakíthatók. Bél Mátyás megadta a helyes magyarázatot: „Az oldatba vitt réz kiválik, és lassacskán elfoglalja a vas helyét.”