Kőolaj, tűz, szőnyeg

A tengerparti sétány fölötti dombon áll az azeri főváros egyik jellegzetes épülete: a tűznyelvet formáló Lángtorony több mint tízezer led izzója hol a tűz rőtsárgáját, hol az azeri nemzeti lobogót jeleníti meg.

Az Azerbajdzsán szó jelentése: tűz földje. Bakutól nem messze évszázadok óta lángol a talaj. A kitörő földgázt talán villám gyújtotta meg.

Olajkutak Baku határában. Az ország iparának oroszlánrésze a kőolajra épül.

A több ezer éves Maiden Tower azon kevés műemlék egyike, amely túlélte az i. sz. 7. században érkező muszlim hódítókat. A tornyot a tüzet isteniként tisztelő zoroasztriánusok építették, feltehetően menedékként, de obszervatóriumként is szolgált.

Baku, az azeri főváros virágzó kőolajiparáról ismert, de a régészeti leletek tanúsága szerint a terület évezredek óta lakott. A 19. századi olajkonjunktúrának köszönhetően a város robbanásszerű fejlődésnek indult. Ekkor építették az alig pár négyzetkilométernyi óvárost övező falakat is. A 19-20. században felhúzott, labirintusszerű, több generációnak otthont adó házak lassan eltünedeznek.
Az állam lebontja a keleti városokra jellemző épületeket, a lakókat tíz-tizenöt méter magas, elegáns mészkő burkolatú házakba költöztetik. A toronyházak rendjét ápolt parkok törik meg, sokukban szökőkút, körhinta is működik. A bakuiak nyaranta késő este is szívesen időznek a parkokban, vagy korzóznak a Kaszpi-tenger partján futó sétányon, amely fölött az ország egyik emblematikus építménye, a három lángnyelvet formázó Lángtorony emelkedik. Az épületegyüttes mellett számos figyelemreméltó kortárs építészeti alkotás is látható. A tengerparttól nem messze található a világhírű azeri szőnyegeket bemutató múzeum, maga is összetekert szőnyeget formáz. Távolabb, a város külső részében álló, az iráni származású sztárépítész, a Zaha Hadid tervezte hófehér épület múzeumként, kulturális központként működik.

Szőnyegmúzeum Bakuban.

A bakui Szőnyegmúzeumban dolgozó asszonyokat munka közben is megfigyelhetik a látogatók. Az egész nap a szőnyeg előtt görnyedő asszonyok több száz évesnek tűnő, ormótlan eszközzel húzzák tömöttre a csomókat.

Földönkívüli járműnek tűnik a kulturális központ, mely kiállításoknak, koncerteknek ad helyet.

A Kaukázus lejtőin fekvő Lahij a fémművességéről ismert falucska. Az itt élő népesség felmenői feltehetően több évszázada érkeztek a mai Irán területéről. A falu – amely egyebek között a hét kútjáról ismert – szűk macskaköves utcáin egymást érik a különböző réz- és más fémtárgyakat áruló boltocskák. A lakók többsége kétnyelvű: az azeri mellett a perzsával rokon tat nyelvet is beszéli.

A kis faluban nincs vezetékes víz – a helyiek a település hét kútjára járnak mosni vagy ivóvízért.

Szögeket kalapál nyílt tűzű kemencéjénél az idős kovács. Lahijban évszázados múltra tekint vissza a fémművesség.

A főúton sorakozó boltocskák elsősorban fémárut kínálnak: a szamovár mindig kelendő.

A Sheki kánság száz évig sem állt, ám az észak-azerbajdzsáni városkában épült 18. századi palota szerencsére túlélte a kaukázusi állam bukását. A kétemeletes épület fakazettás, színes üvegablakain beáradó napsütés földöntúli fényben fürdeti az elképesztő részletességgel kidolgozott, főleg állat- és növénymotívumokat felvonultató falfestést. A kétemeletes nyári palota egyetlen szög felhasználása nélkül készült. Az egyes termek a használatuknak megfelelő díszítést kaptak, az uralkodó saját szobájának mennyezetére államférfiúi intelmeket festetett.

A nyári palota kívülről.

A szőnyegekről ismerős motívumokat festettek a palota falaira. A minták közül gyakran látható a gránátalma – a nar – ami szinte nemzeti eledelnek számít.

Sheki katonák; az iszlám tilalma miatt viszonylag ritka az emberábrázolás, Shekiben azonban látható néhány festmény.

A muszlim hódítók az i. sz. 7. században térítették meg a térséget – Azerbajdzsán ma is iszlám ország, a lakosok többsége vallásosnak vallja magát. A közel-keleti országokban megszokott szigorú öltözködési szabályok azonban itt (főleg Bakuban) jóval lazábbak, a fővárosban csak ritkán látni a fejét, illetve teljes testét  eltakaró nőt.
A függetlenség elnyerése után számos, a szovjet időkben lerombolt vagy funkciójától megfosztott mecsetet építettek újjá. A mecsetek mellett zsinagógák és keresztény templomok is szép számmal működnek, méghozzá állami támogatással.

A Juma mecsetet a kilencvenes években újították fel.

A puha szőnyegbe szőtt négyszögek jelölik a hívők helyét a Juma mecsetben.

Egy nemrég újjáépített bakui mecsetben imádkoznak a hívők.

A keleti portékával nyugatra tartó kereskedők útja évezredek óta ezen a tájékon vezet – az azeri piacokon hamisítatlan a bazári hangulat.

Írta: Bordás Veronika, fényképezte: Tökölyi Csaba

A National Geographic Magyarország 2016. januári számában részletes úti beszámolót olvashatnak Azerbajdzsánról, az európai kultúrkör peremén lévő muszlim országról.