A szlovén karnevál forgatagában

Február első hétvégéjén ismét felvonulnak a szlovén kurentek a Dráva menti települések utcáin. 2015-ben ilyenkor engem is magával ragadott a Kurentovanje színes forgataga.

A farsangi időszak vízkereszttől húshagyó keddig tart. Ezt a vidám, néphagyományokban gazdag periódust váltja majd fel a húsvétig tartó nagyböjt a keresztény világban.

A Kurentovanje néprajzi szempontból az egyik legnépszerűbb fesztivál Szlovéniában, ami évente százezer látogatót vonz. A városi életforma terjedésével háttérbe került ez az esemény.  A Dráva menti város, Ptuj történésze volt az, aki egy központilag szervezett karnevál létrejöttét sürgette. Drago Hasl nem akarta, hogy a régi szokás a különleges kosztümökkel együtt feledésbe merüljön. 1960 februárjában rendezte meg az első modern fesztivált, amit annak központi figurája után nevezett el. A jelmezek Markovciban készültek, és a körmeneten szinte az összes klasszikus figura felvonult: a lándzsás, a szántóvető, a rusa, a medve, a tündérek, a kakasok és a tyúkok, a muzsikus cigányok, az ördögök és a kurentek. Azóta minden évben megszervezik az ünnepséget, az 50 éves jubileum után pedig Ptuj bekerült az Európai Karneválvárosok Szövetségébe (FECC).

A kurentek az ördög cimborái

A farsangi időszak utolsó hétvégéjén megrendezett körmenettel a tavasz eljövetelét és a termékenységet ünneplik. A télbúcsúztató központi szereplője a báránybőrbe bújt kurent. A hiedelem szerint ő egy démon, aki a derekára fűzött kolompokkal űzi el a hideg évszakot és egyidejűleg hívja a tavaszt. A kurent jelmezét hagyományosan otthon készítik. Legjellegzetesebb része a maszk, ami egyben meg is különbözteti a más környékről származó démonokat, az öltözék többi része ugyanis egyforma. A Ptuj és Markovci környékiek pulyka- és libatollból füleket készítenek, szalmából vagy hasított fából pedig szarvakat, amikre színes pántlikákat akasztanak. A haloze-i dombok vidékén viszont tehénszarvat illesztenek a fejfedőre, a füleket pedig zsákszövetből vagy bőrből varrják. Az álarcot csak a szemnél és a szájnál vágják ki. A fogak helyén gyakran fehér babok lógnak. A hosszú piros nyelvet bőrből vagy szövetből farigcsálják. A démonok magas szárú csizmát és piros vagy zöld kötött harisnyát húznak. Kezükben fából barkácsolt husángot tartanak, amire sündísznóbőrt csavarnak. Eredetileg csak a nőtlen férfiak öltötték magukra a jelmezt, de ma már szinte bárki kurentté válhat.

A maskarák nagyon hasonlítanak a mohácsi busók jelmezeihez. A Kurentovanje a szlovén mitológiához és az ősszláv pogánysághoz kapcsolódik, habár eredetét a mai napig némi homály fedi. Egy-két feltételezés az illér és a kelta hagyományokkal hozza összefüggésbe. Mások a kis-ázsiai anyaistennőnek, Cybele-nek szóló tiszteletről beszélnek az ünnepség eredete kapcsán. Ptuj ugyanis már a kőkorban is lakott volt, és egyes írások szerint ebben az időszakban a szlovének ősei imádattal fordultak az istennőhöz.

Közelít a lányokat elragadó medve

A Kurentovanje harsány kavalkádjába 2015 farsang vasárnapján keveredtem be. Eredetileg a ptuji karneválra voltam kíváncsi, de késő délelőtt már csak lézengtek itt az emberek. Egy-két bár előtt feltűntek ugyan a démonok, de csak a szomjukat oltották. Lekéstem volna az utcabált? Csalódottan sétáltam körbe a főtéren és a mellékutcákon, de az ünnepségnek már vége volt. Nem adtam fel azonban ilyen könnyen, hiszen azért jöttem, hogy lássam végre a  kurenteket. Nem kellett messzire mennem a várostól. A környező falvak utcáin ugyanis kis csoportokba verődve fel-felbukkantak a báránybőrbe bújt táncosok. Ijesztő álarc mögé rejtőztek, és megállás nélkül rázták a derekukon csüngő harangokat, amiknek a hangját távolról is hallottam. Fejükre botokat, tollakat és színes szalagokat aggattak. Ahogy a környéket jártam további jelmezesek után kutatva, feltűnt egy nagy mező telis-tele autóval. A főútról leágazó mellékút mentén is végig parkoltak. A távolban egy falu házait és a templomtornyot pillantottam meg. Biztos voltam benne, hogy a településen még javában zajlik a tavaszváró fesztivál, talán ha szerencsés vagyok, akkor még csak készülődnek rá. A sok autó mindenesetre biztató jelnek tűnt. Mi másért csődült volna össze ennyi ember? A Ptujtól délkeletre fekvő falu Markovci, aminek programjára sokan voltak kíváncsiak. Az utcákon egymáshoz tapadva álltak az emberek, csak arra várva, hogy a cifra körmenet elinduljon. Nem kellett sokáig ácsorognom a tömegben, a műsor hamar elkezdődött.

Leányok keszkenőit gyűjtő kurentek

Először egy-két kurent jelent meg. Öltözékük nem hasonlított arra, amit korábban láttam. Bár ők is nehéz állatbőrt viseltek, de az nem hosszú szőrű volt. Derekukon csak egy kolomp lógott hátul, de az óriási volt. Komótosan ballagtak előre, a két oldalt sorfalt álló emberek előtt cikcakkos vonalban haladtak el. A kezükben tartott vastag fabunkót a vállukon pihentették. A fejükön báránybőrből készített csuklyára madártollakat erősítettek, de nem díszítették fel úgy pántlikákkal, mint a szomszédos településeken masírozó társaik. Fehér álarcukon pirosra festették szemüket, akárcsak a kiugró orruk alól hosszan lelógó nyelvüket. Jámbor mozgásuk miatt ártalmatlan jelenségnek tűntek. Egy 19. századból származó markovci leírás szerint a kurentek az ördög cimborái, akik épp most szabadultak a pokolból. Ezek a lények nem ilyenek voltak!

A szőrös jelmezbe bújt férfiakat a lándzsások követték. Ez a figura főleg Markovci környékén terjedt el, eredetileg azonban nem volt farsangi szimbólum. Régen a parasztok esküvőjén ő kísérte a menyasszonyt és a vőlegényt, és egyidejűleg szórakoztatta a násznépet. A lándzsás a magyar néphagyományban gyakorlatilag a vőfélynek felel meg. Szlovéniában az 1960-as évektől jelent meg a ptuji karnevál felvezetőjeként. Ezek a fiatal férfiak nem is maskarát öltöttek magukra, hanem a legszebb öltönyüket, fekete csizmát és díszes kalapot. Cifra szalagokkal tarkított lándzsáikat a magasba dobálták.

Vonulnak a tyúkok

A következő csoport látványa megnevettetett. Olyan érzésem támadt, mintha egy óriásira nőtt baromfiudvar közepébe csöppentem volna. A kakasokat és a tyúkokat egy gereblyés férfi vezette, karján gazzal teli kiskosárral. A földet kapirgálta a baromfik előtt. A dudva a hagyomány szerint a magokat jelképezi, amiket a madarak felcsipegetnek. A jelmezt régen mindig a fiatal fiúk öltötték magukra, ezek a két lábon járó tollas teremtmények azonban felnőttek voltak. Fehér nadrágot viseltek, ami kilátszott a magukra húzott hosszú, tyúktollakkal teleragasztott hengertestből. A végére egy kakas-, vagy egy tyúkfejet ábrázoló textillel bevont fanyelet erősítettek. De régen olyan kosztüm is volt, hogy a baromfinak öltözött fiúk csak egy alsószoknyát kötöttek a nyakukba. A csoport valaha házról házra járt, alamizsnáért könyörgött, és énekekkel, tánccal szórakoztatta a falubelieket. Az adományokért cserébe a baromfiudvar termékenységéért fohászkodtak.

A rusa megmakacsolta magát

Miután a díszes kis társaság elvonult, megérkezett a rusa, ami egy négy lábon járó jószág volt. Ez a maskara úgy készül, hogy egy nagyobb méretű fakeretre zsákanyagot húznak. Az egyik végére egy báránybőrből varrt fejet, a másikra egy kötélből készített farkat tesznek. Egykoron még egy disznó levegővel felfújt hólyagját is ráakasztották, ami a rusa heréit szimbolizálta. Alkalomadtán még egy rongybabát is ráültettek a hátára. Ezután két fiú belebújt a zsákruhába, egy a fejénél, egy pedig a farkánál, és már szaladt is a furcsa négylábú állat. A rusa a hagyomány szerint zabolátlan volt, így a maszkot magukra öltő fiúk is azt játszották, mintha megkergültek volna. A hátsó lábak néha gyorsabban futottak, mint az elsők, majd az állat felborult és a földön hempergett égnek meredő patákkal. A rusát egy hajcsár próbálta megfékezni, aki ide-oda vonszolta a szertelen állatot. Régen az őket kísérő kéregetők ezzel a műsorral mulattatták a vidéki embereket, és állataik egészségéért imádkoztak.

Ezt követően megjelent a medve néhány muzsikus kíséretében. A legenda szerint valaha a dornavai cigányok mutatványosokként szórakoztatták a falu apraja-nagyját egy szelídített medve kíséretében. A jelmezesek is eszerint öltöztek fel, csupa ócska holmiba, kezükben trombitával, gitárral és egyéb hangszerekkel. A zenészek és a medve néha kiragadtak egy-egy leányt a tömegből, maguk közé fogták, és örömtáncot jártak vele, sőt néha még a poros földön is meghempergették. Volt egy pillanat, amikor engem is kiszemelt magának a tetőtől talpig szőrös ruhába öltözött figura, még két kezét is felém emelte. Most aztán megfoglak – gondolhatta magában, de végül az utolsó pillanatban kitért előlem. Úgy vélem, csak a nyakamban lógó nagy méretű fényképezőgép mentett meg. Egyik résztvevő sem vállalta volna be, hogy a farsangi bolondozás miatt bármi is összetörjön.

Markovci legények eladósorban lévő lányoknak öltözve

Ezután egy tarka kendőt viselő férfiak tánckara következett. Markovciban még ma is él az a hagyomány, hogy a legények asszonynak öltöznek be. Egy teknőt húznak maguk után, amibe egy szalmamenyasszonyt ültetnek. Régen minden olyan háznál megálltak, ahol olyan fiatalember lakott, aki a nősülés küszöbén állt. Felajánlották neki a menyasszonyt, akinek virágok helyett egy hagymakoszorú volt a szalmahajában. Az előttem táncoló csoport talicskáját azonban egy kurent tolta, és az eladó sorú lány helyett egy masnikkal teletűzdelt karácsonyfa volt.

A vidám társaságot a pecások követték, egy hatalmas halat tolva maguk előtt, majd az ostorosok csattogtatták hangosan pattogó szerszámukat. Kicsit meg is voltam ijedve, nehogy véletlenül elérjen az ostor vége. A díszes fekete ruhát viselő férfiak azonban előbb lazán körbelengették a karikást, elegendő helyet biztosítva maguknak, és így mindenki biztonságos távolságra húzódhatott. Utána viszont beleadtak apait-anyait, szinte már porfelhőt kavartak az élesen csattanó ostorral.

Pecások érkeznek a kifogott zsákmánnyal

A körmenetet a kurentek zárták az ördögök kíséretében. Nem hiába tartja úgy a mondás, hogy a démonok a pokolból szabadultak el. Rengetegen voltak, és kolompjaikat megállás nélkül rázták. Az ördögök piros overált viseltek, kezükben háromágú vasvillát cipeltek. Régen még egy halászhálót is a hátukra dobtak, ezzel szimbolizálva, hogy ők ragadják el magukkal a földi lelkeket a pokolba. A kurentek között sokan voltak, akiknek a derekára erősített kötélen a kolompokon kívül zsebkendők is lógtak. A karnevál ideje alatt a fiatal férfiak ugyanis keszkenőket gyűjtöttek a hajadonoktól, és azon versenyeztek, hogy ki kapott többet a szép lányoktól.

Kétségkívül, a kurentek voltak a fesztivál legnépszerűbb alakjai, sőt máig azok. A hiedelem szerint, amelyik háznál megállnak, annak lakói egész évben szerencsések lesznek. Én sok kurentet láttam a fesztiválon, egy medve majdnem meg is táncoltatott, remélem, a jószerencse engem is elkísér.

Írta és fényképezte: Máté Viola