Különös postai küldemények

Fotó: Profimedia

Az akkori szabályozás szerint csupán bogarakat és méheket szállíthattak élve, minden más élőlény tiltólistára került -ennek ellenére több esetben is élő állatokat, de még gyereket is postáztak. A ruhájukra ragasztott bélyeggel együtt a gyerekek a postakocsiba kerültek, onnan pedig a postás kísérte őket házhoz. Az egyik dokumentált eset a hatéves May Pierstorff feladásáról szólt, akit szülei küldtek volna a nagyszülőkhöz, de nem volt pénzük a vonatjegyre. A kislány, aki éppen belefért a 23 kilós súlyhatárba, 1914 februárjában az idahoi Grangeville-ből Lewistonig utazott a vonaton, és az épp szolgálatban lévő postás kísérte nagymamája házába.

A kislány története előtt, 1849-ben egy afro-amerikai rabszolga a posta segítségével menekült el Virginiából. Henry Brown éjszaka nyolcvanhat dollárral a kezében bekopogott a postahivatalba, és azt kérte, adják fel egy ládában csomagként oda, ahol nincs rabszolgaság. Némi élelem és innivaló került a dobozba a férfi mellé, majd megkezdődött a 27 órás utazás csomagként, amíg Brown megérkezett Philadelphiába, mint szabad ember.

Nagy-Britanniában ennél különösebb esetek is történtek, méghozzá nem is olyan rég, 2012-ben. Az egyik legszagosabb csomag minden bizonnyal az a döglött macska volt, amit egy házaspár kérésére adtak fel postán: miközben a pár külföldön volt, szeretett cicájuk elpusztult, és ők maguk szerették volna eltemetni, hát utánuk küldték. Egy másik esetben az anyai szeretetről az az adag forró pite tanúskodik, amit egy édesanya adott fel csomagként hétszáz kilométerre lakó fiának, bízva abban, hogy legalább még langyos lesz, amikor odaér. Ezen kívül adtak már fel élő hörcsögöt, időgépet, egy ötvenes úriember ötszáz Barbie babából álló kollekcióját, egy kerti tavat halakkal és vízzel együtt.

Az amerikai posta sem marad le az angoltól: ők 1775-ös megalakulásuk óta szállítottak már csomagolatlan művégtagot, fatönköt, állati csontvázat, toalettpapírt, és ukulelét is. 1895-ben New Yorkban Daisy James postáskisasszony ennél is rosszabbat vett észre: halott madarakat, és más állatokat postáztak állatkitömő szakembereknek, de továbbított hímlő, skarlát és diftéria kórokozókat is, amiket orvosok küldtek el az országos egészségügyi tanácsnak.

A valaha elpostázott legnagyobb tárgy egy teljes bank volt, amit tégláról téglára adtak fel 1916-ban. W. H. Coltharp a vernali bankot szerette volna felépíteni Utah államban, ám megfelelő téglát csak kétszáz kilométerrel arrébb talált. A férfi megbízta a postát, hogy a téglákat 22 kilogrammos csomagokban küldjék el neki. Mivel így a helyi kis irodában kétségbeejtő mennyiségű tégla halmozódott fel, a posta vezetője ideiglenes átírta a 23 kilogrammos súlyhatárt kilencvenre, így a negyven tonnányi tégla gyorsabban elkerült új helyére.

Magyarországon a 16. századig hazánkban hírnökök, futárok, vándorló kereskedők és küldöncök látták el a postai feladatokat. 1526-ban I. Ferdinánd megbízta a Taxis Mátyást, hogy szervezz át a postahálózatot. 1722-ben III. Károly állami monopóliummá nyilvánította a levél- és csomagszállítást, szabályozta a díjakat, kiépítette a postaútvonalakat. Minden intézkedés német nyelven történt, a magyar posta felettese a bécsi legfőbb udvari postahivatal volt. 1748-ban Mária Terézia modernizálta a postai szolgáltatásokat, például különválasztotta a levél- és a kocsipostát. 1752-ben megindult a Bécs és Buda közötti a postakocsi forgalom, 1850-ben pedig bevezették a postautalvány-rendszert, és a levélbélyeg használatát.  A kiegyezés után Ausztria és Magyarország postája különvált, a hazai részen már a magyar nyelvet használták, és ekkor alakították ki az oly sok éven át látott koronás postakürtöt, mint a posta jelképét. A postás 1855 óta viszi házhoz a leveleket, de a csomagokat csak 1885-ben kezdték kézbesíteni. 1893-tól könnyebb lett a postások dolga, megjelentek a gépi ürítésű levélszekrények, a háromkerekű motorkerékpárok, 1896-tól a postai kerékpárok, majd a gépkocsik. A mai Magyar Posta 1908 óta teljesen függetlenül működik.

Felhasznált források:
dapta.hu
postalmuseum.si