Vakbuzgó katolikus uralkodó

Fotó: Profimedia

VIII. Henrik idősebb lánya apja első, Aragóniai Katalinnal kötött házasságából származott. Kiváló nevelésben részesült, de élete viszontagságosra fordult, amikor Henrik 1525-ben eltaszította magától a nála hat évvel idősebb Katalint, mert nem szült neki fiút. A pápa nem volt hajlandó felbontani a házasságot, ezért ezt a király maga tette meg, egyben szakított Rómával, létrehozva az anglikán egyházat. Henrik 1533-ban elvette Boleyn Annát. Házasságukból szintén lány született, a későbbi I. Erzsébet. Három év után Henrik Annára is ráunt, hajmeresztő vádakkal lefogatta és kivégeztette, amikor pedig harmadik felesége, Jane Seymour megszülte a várva várt fiút, Eduárdot, mindkét lányát fattyúnak nyilvánította, és kizárta őket az örökösödésből.

„Lady Maryt” már Erzsébet születésekor húga udvarhölgyének fokozták le, hercegnői címétől megfosztották, s még anyja temetésére sem engedték el. A magányos, életveszélyben lévő lány végül aláírta a saját törvénytelen származásáról szóló okiratot, de katolikus hitét nem volt hajlandó megtagadni, nem ismerte el apját egyházfőnek. Az udvarba így visszatérhetett, sőt Henrik élete végén – természetesen a fia után – ismét örökösének tette meg mindkét lányát.

A kilencéves VI. Eduárd – az első protestáns angol uralkodó – 1547-ben lépett trónra, de hat év múlva tüdőbajban meghalt. Eduárd halála előtt tanácsosai befolyására, nővéreit mellőzve, Suffolk hercegének lányát, Lady Jane Greyt nevezte meg utódaként. A szerencsétlen lányt sem a nép, sem a főnemesek nem ismerték el uralkodónak, kilenc nap után letették a trónról, és néhány hónappal később kivégezték.

Az akkor még rendkívül népszerű Mária diadalmenetben vonult be Londonba, ahol 1553. október 1-jén fejére került a korona. A harminchét éves új királynő saját hitének terjesztését tartotta legfontosabb feladatának: azonnal visszavonta elődei rendelkezéseit, és ismét a katolicizmust tette meg államvallásnak. Ez sokak érdekeit sértette, mert amikor Henrik feloszlatta a szerzetesrendeket, azok vagyonának java részét hívei között osztotta szét. Mária hatalmas lendülettel látott neki a férjkeresésnek is, hogy halála után a trón ne protestáns húgára, hanem saját, katolikus gyermekére szálljon. Végül V. Károly német-római császár fiánál, a későbbi II. Fülöp spanyol királyt választotta, akivel személyes találkozásuk után két nappal, 1554 nyarán összeházasodtak.

A nép nem bízott a „pápista” spanyol férjben, s mint kiderült, erre volt is oka. Fülöppel együtt spanyol inkvizítorok érkeztek Angliába, akik hozzáláttak az eretnekség kigyomlálásához. A kirobbant lázongásokat leverték, Erzsébetet házi őrizetbe helyezték, törvényt hoztak a protestánsok üldözéséről. A síri csendbe borult Angliát máglyák tüze világította be, csaknem 300 embert égettek meg eretnekség vádjával, köztük a canterburyi érseket és számos főnemest. Mária rendkívül népszerűtlenné vált, alattvalótól ezután a „véres” jelzővel emlegették. Külpolitikája is kudarcot vallott: az angolok nem kapcsolódhattak be az újvilági spanyol gyarmatbirodalommal folyó kereskedésbe, s ő vesztette el Calais városát, az utolsó franciaországi angol birtokot.

Nem sokkal az esküvő után bejelentették az örömhírt, hogy Mária várandós. A terhesség tünetei nem voltak valósak, a királynő csak lelki alapon, a gyermek utáni vágyában hitte, hogy várandós.  Fülöp V. Károly lemondása után spanyol király lett, és 1556 januárjában hazatért Spanyolországba. 1557-ben rövid időre ismét meglátogatta feleségét, az immár negyvenkét éves királynő ismét anyának érezte magát, de mint kiderült, hogy a problémát egy ciszta okozta. Idővel egyre rosszabbul lett rosszabbul lett, halála előtt még Erzsébetet megnevezte meg utódául, remélve hogy az áttér majd a katolikus hitre.

A halálát végül influenzajárvány okozta, 1558. november 17-én, a trónon a protestánsnak megmaradt I. Erzsébet  követte. A két nővér ma együtt nyugszik a westminsteri apátság VII. Henrik által építtetett kápolnájában, igaz, Erzsébet  díszes síremlékének alján egy mondat utal arra, hogy ez Mária sírja is.