Böjt idején

Böjtöljünk akár vallási okokból, akár az egészséges életmód jegyében, nem árt, ha óvatosan vagyunk, és előbb kiderítjük, vajon jót tesz-e szervezetünknek, és ha igen, meddig.

Böjt
Illusztráció: Profimedia
Mindannyian böjtölünk, még ha nem is vagyunk tudatában, hiszen az esti vacsorát követően a másnapi reggeliig nem veszünk magunkhoz ételt. Ezt az angol nyelvben a breakfast, azaz reggeli szó is jelzi, jelentése ugyanis „megtörni a böjtöt”. Ennél azért jóval hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy valódi böjtről beszéljünk, orvosi szempontból az utolsó étkezéstől számított 16 órával kezdődik a böjt, azt pedig, hogy hol ér véget, mi döntjük el. Böjtnek minősül, ha csupán innivalót veszünk magunkhoz, ha ezt gyümölcs- és zöldséglevekkel tesszük, azt léböjtnek nevezzük.
A történelemben főként vallási okkal böjtöltek – szinte nem is találni olyan vallást, amelynek ne lenne része -, jól ismert Jézus negyvennapos böjtje a pusztában, amit ma a római katolikusok hamvazószerdától nagypéntekig tartanak napi háromszori ékezéssel, illetve a hús mellőzésével. A keleti vallások képviselőinek nagyheti böjtje korábban teljes ételmegvonást jelentett, és húsvét hétfőig tartott, ma már ez a hús kerülésévé szelídült, az iszlám vallásúak ma is böjtölnek a ramadán idején, egy teljes hónapig csupán este esznek. Az ókori görög filozófusok az elme megtisztulásának érdekében éheztek, de Aurelianus római császár így kúrálta ki magát betegségeiből, a táplálékmegvonás egészségügyi előnyeit pedig az ókortól kezdve minden nép kihasználta.
Az úgynevezett gyógyböjtöt az utóbbi évszázadban elevenítették fel természetgyógyászok, orvosok, s minden olyan betegségre ajánlották, ami a helytelen, túlzott táplálkozással függött össze. Gyakran hozták példának az állatokat, köztük is előfordul, hogy akár napokig, hetekig nem táplálkoznak, jellemzően betegség, vagy sérülés következményeként. Az amerikai Cornell Egyetem kutatása bebizonyította, hogy azok a patkányok, akik bőséggel étkező testvéreikhez képest csupán azok táplálékmennyiségének hetven százalékát kapták meg, két év helyett három éven át éltek.
A hosszú ideig tartó éhezés azonban kifejezetten káros is lehet a krónikus betegségekben szenvedők, a fiatalok, az alacsony testsúlyúak, a megterhelő fizikai munkát végzők számára, de a teljesen egészséges emberek is kérjék ki orvosuk tanácsát a koplalás megkezdése előtt. Szervezetünk ugyanis csupán hat-nyolc órára elég glükózt tárol, ezután nyúl az izmokban és a májban található glikogén-raktárhoz, ami további két teljes napon át biztosítja a szervezet működését. Bizonyos aminosavak, vitaminok, ásványi anyagok csupán táplálkozás során kerülnek szervezetünkbe, ezek tartós hiánya pedig betegségek kialakulásához vezethet. A végső tartalékok elfogyasztása – a fehérjék több, mint harmadának elvesztése – a szervezet működésének leállását is jelenti.
1965 júniusában egy 207 kilós skót férfi jelent meg a helyi kórházban, és azt kérte, orvosi felügyelet mellett ne adjanak neki enni egy teljes évig. A túlsúlyos férfi kérése meghallgatásra talált, egy év alatt 125 kilót adott le úgy, hogy csak folyadékot, orvosai által ajánlott táplálékkiegészítőket vett magához, illetve infúziót kapott. A férfi sikeresen leadta feleslegét, és öt év után sem hízott vissza.