Szent Patrik ünnepére

Robert Anning Bell ólomüvege Szent Patrikról (1925); Walker Art Gallery, Liverpool

Liverpoolban a régi ír központ épületét mára benőtte a fű, de március 17-én a környékét megszállták a csintalan ír manók, aki mellett közvetlenül a Manchesterből érkezett skót dudás banda próbált. Szent Patrik napja nagyon fontos a városnak, Írország második fővárosának is szokták becézni. A nagy éhínség idején több mint 2 millióan érkeztek ide, és bár jó részük tovább hajózott Amerikába, 1851-re a lakosság több mint ötöde ír volt; manapság a „liverpudlik” 50 százaléka dicsekszik ír felmenőkkel. A parádéban azonban nem csak ők vesznek részt, az egyre dagadó, sokszínű tömeg a walesi ütősökkel és az ír fúvós zenekarral kiegészülve masírozik végig a tavaszi ragyogásban.

A liverpooliak, vagy ahogy szívesen becézik őket, a scouse-ok, büszkék ír gyökereikre

Egy aprócska leprikón – a csintalan ír manónál ezúttal nincs arannyal teli üst

Írország védőszentje talán skót?
Meglepő módon, a világ egyik legismertebb szentje hosszú ideig csak mérsékelt figyelmet kapott: egyrészt ünnepét a katolikus egyház csak a halála után 1200 évvel vette föl az egyetemes naptárba, másrészt, mivel az a ngyböjt időszakára esik, szintén elmaradt a vigalom, sőt, a híres ír kocsmák mind zárva tartottak egészen az 1970-es évekig. Így az első nyilvános „buliját” sem a fogadott hazájában, hanem az észak-amerikai Bostonban tartották, 1737-ben, a helyi Ír Jótékonysági Társaság szervezésében. Külön érdekessége, hogy akkor sem katolikusok kezdeményezték, ugyanis a kivándorlók inkább protestánsok voltak, akik „Szent Paddy” segítségével igyekeztek megküzdeni honvágyukkal.

Írország apostola maga is jól ismerte ezt az érzést, mivel a 386. körül világra jött prédikátor eredetileg sem ír nem volt, sem Patrik. Maewyn Succat – egyes hagyomány szerint ez volt az eredeti neve – Britannia provinciából származott, de az már nem biztos, hogy a mai Wales vagy a mai Skócia területéről. Latin nyelven fennmaradt vallomásában már Patriciusként nevezi meg önmagát, és elmeséli miként hurcolták el ír kalózok rabszolgának 16 éves korában. Hat év szolgálat után sikerült hazaszöknie, de alig ölelte meg anyját, apját, egy látomás adta tudtára, hogy vissza kell térni fogsága földjére, hogy ott hirdesse az igét a pogányoknak – úgy tartják, akkor vette fel a Patrik (írül Pádraig) nevet, amikor püspökké szentelték.

Csodák pedig léteznek!
Több legenda is övezi a szimpatikus misszionárius alakját, a talán legismertebb szerint ő űzte ki a kígyókat az örökzöld szigetről a Jézustól kapott bottal. Mint kiderült, ez a tette különösen természetfeletti volt, ugyanis a szigeten sosem éltek kígyók. A kegyes magyarázat úgy véli, nem is hüllőket, sokkal inkább pogányok elkergetését kell érteni a parabola alatt.

Az attribútumává is vált pásztorbot egyébként több történet főszereplője, például a szent ennek a segítségével nyitott utat a purgatóriumba, ahonnan bűntelenül térhettek vissza a hívek (már aki visszatért). A legenda legalábbis így tartotta Patrik halála után egy évezreddel, amikor például a magyar Tar Lőrinc vitéz is alászállt a tisztítótűzbe, majd vezeklése történetét tollba is mondta.

A csodálatos a bot azonban egy alkalommal majdnem nagy bajba keverte a szentet, amikor az ír Munster tartomány királyát keresztelte meg. Szokása szerint pásztorbotjára dőlve pihentette tagjait prédikáció közben, de nem vette észre, hogy a hegyes végével átszúrta az uralkodó lábát. Patrik szerencséjére a jámbor Oengus azt hitte, ez is része a szertartásnak, neki is Krisztus szenvedéseit kell kiállnia. Patrik azonban, hogy jóvá tegye figyelmetlenségét, egy imával gyorsan meggyógyította a vérző végtagot.

Kortársaival – például Szent Ágostonnal – ellentétben igen sokra becsülte a nőket, hangsúlyozta hűségüket, bátorságukat, egyáltalán, az ő testi-lelki jólétükkel is törődött. A megátalkodott ír hadúrnak, Coroticusnak írott egyik fennmaradt levelében külön megfeddi azért, hogy a megkeresztelt, védtelen nőket mintegy díjként osztja szét katonái között.

Kelta kereszt Szent Dwynwen szigetén; 1903-ban emelték

A régit sem akarta eltörölni
A hetedik századi életrajzírói már úgy emlékeznek, a püspök térítette meg a sziget teljes lakosságát, ami azért túlzás, bár újszerű módszerei miatt valóban kiemelkedően sikeres volt. Írország apostola raboskodása alatt megtanulta az ír nyelvet, ráadásul a korábbi, pogány hagyományokat sem eltörölni akarta, hanem beépítette tanításaiba, például a húsvétot máglyával ünnepelte, miután a kelták tűzzel szoktak tisztelegni isteneik előtt. Sőt, a kelta kereszt születését is a személyéhez kötik: a hagyomány úgy tartja, a kerék vagy napkereszt és a krisztusi kereszt összeolvasztásával igyekezett a pogányokkal megértetni a keresztény szimbólum fontosságát, hogy az életet és világosságot adó Napot össze tudják kapcsolni lelkükben Jézussal.

A lóhere szintén fontos szerepet kapott legendáriumában, a segítségével magyarázta el a Szentháromság titkát. (Ezért a közkeletű tévedéssel szemben nem a négylevelű, hanem szigorúan a szerencsét nem hozó három levelűről van szó.) Bár írott forrás ezt csak a 1726-ban említi, könnyen lehet, hogy ez a növény már a kelták idején is szentnek számított, ugyanis több hármas istenség is szerepelt a mitológiájukban, és talán valóban Patrik használta először arra, hogy megértesse a bonyolult keresztény teológiai tételt, a Szentháromságot.

Még az Óperencián túl és a világűrben is…
Köztudottan a lóhere színe egyben Szent Patrik színe is, ilyenkor világszerte a felvonulók apraja-nagyja zöldbe öltözik, sőt, Rómától Rióig vagy kétszáz épület és más nevezetesség úszik a smaragd árnyalataiban ezen a napon. 2016-ban például már zöld fényárban úszik a Ground Zero New Yorkban, a Yas Viceroy hotel Abu-Dzabiban, valamint a Nelson Mandela emlékmű Johannesburgban a régi kedvencek, mint a Kínai Nagy Fal, a Niagara vízesés vagy a párizsi Sacré Cœur bazilika mellett.

Pedig a közhiedelemmel ellentétben, Patrikhoz, illetve Írországhoz eredetileg nem a zöld, hanem a kék szín kapcsolódott. A szent legkorábbi ábrázolásain – például a szentek életét bemutató Legenda Aurea 1300 körül készült illusztrációján – ezt az árnyalatot viseli, mint ahogyan az ősi mondáikban az ír föld jelképe is egy kék köpenyes hölgy volt. IV. Eduárd idején már az ország címerének is azúr az alapszíne, benne eredetileg három korona, amit VIII. Henrik cserélt hárfára. Egy 1681-es beszámoló szerint viszont akkor már zöld szalagot viseltek a kalapjukon az írek Patrik tiszteletére.

2011-ben még a Nemzetközi űrállomáson is zöldbe öltöztek az asztronauták, hogy a Szent Patrik napot először a világűrben is megünnepeljék, Cady Coleman, ír származású űrhajós pedig hagyományos ír fuvolán és furulyán játszott. Idén, szintén az űrállomásról Tim Peake, brit asztronauta osztott meg egy fotót a Twitteren a Smaragd szigetről a neves nap alkalmából.