A viktoriánus kor népszerű írónője

Illusztráció: Profimedia

Apja, Patrick Brontë (eredetileg Brunty) anglikán lelkész volt, aki több egyházkerületben is szolgált, míg végül feleségével és hat gyermekével az északnyugat-angliai Haworthben telepedett le. A négy idősebb lány, köztük Charlotte is, kezdetben a Lelkészlányok Iskolájába jártak, itt szerzett, nem túl kedvező tapasztalataikat Charlotte később a Jane Eyre-ben írta meg. A nővérek édesanyjuk halála után visszakerültek Haworthbe, ahol nagynénjük segédkezett a gyermeknevelésben. A négy lány valóságos mesevilágot épített fel magának: már igen fiatalon romantikus történeteket írtak és meséltek egymásnak, játékokat találtak ki, és ezeket el is eljátszották. Ekkor honosodott meg az a szokásuk, hogy műveiket igen apró betűkkel írták, részint takarékosságból, no meg hogy a felnőttek ne olvashassák el.

1831-ben Charlotte-ot a frissen nyílt Roe Head iskolába küldték tanulni, innen azonban egy év múlva hazatért, hogy húgait tanítsa. 1835-ben ismét Roe Headbe ment, immár tanárnak, mert keresetére nagy szüksége volt a családnak. Néhány év múlva nevelőnői állást vállalt, hogy tehetséges, de az alkohol és az ópium rabságában vergődő bátyja, Branwell adósságait ki tudja fizetni.

Charlotte Emily húgával iskolát akart nyitni, ezért tapasztalatszerzés és nyelvtanulás céljával 1842-ben a brüsszeli Héger-internátusba mentek, nagynénjük halála miatt azonban hamarosan haza kellett utazniuk. Charlotte a következő évben visszatért diáktanárnak, ám beleszeretett az igazgatóba. A féltékeny feleség nem nézte jó szemmel a bimbózó románcot, az angol lánynak néhány hónap múlva távoznia kellett. Charlotte Angliából több levelet írt Hégernek, ám a férfi tapintatosan visszautasította közeledését.

1844-ben megpróbálkozott az oly régóta álmodott iskola megnyitásával, ám a kies Haworth azonban egyetlen diákot sem vonzott. 1845-ben Charlotte rábukkant Emily néhány versére, és ez vezetett a három nővér közös verseskötetének kiadásához Currer, Ellis és Acton Bell versei címmel. A három álnév a diszkréciót biztosította, egyben a kritikusok nőkkel szembeni elfogultságát volt hivatott kiküszöbölni. A saját költségükön kiadott könyvből azonban csak két darab kelt el. Nem sokkal később Charlotte: Az angoltanár című regényét azzal utasította vissza a kiadó, hogy cselekményekben gazdagabb, izgalmasabb művet szeretnének látni. Ekkor gyorsan befejezte a Jane Eyre-t, és benyújtotta a kiadónak. A könyvet elfogadták, és 1847 októberében, Emily: Üvöltő szelek és Anne: Agnes Grey című regényével egy időben meg is jelentették. Az önéletrajzi ihletésű mű későbbi munkáihoz képest hatalmas sikert aratott, leginkább azzal, hogy elbeszélésmódjával személyessé, ezáltal hihetővé tette a történetet. A romantikus regényből tucatnyi filmváltozat született, 1996-ban Franco Zeffirelli rendezett filmet Charlotte Gainsbourg és William Hurt főszereplésével.

A sikerek után sötét időszak következett: 1848 szeptemberében bátyja, decemberben Emily, 1849 májusában pedig Anne is meghalt. Charlotte befejezte Shirley című regényét, majd Londonban töltött hosszabb időszakot, Villette című regénye 1853-ban jelent meg. A következő évben, a sokadik vőlegényjelölt jelentkezése után végül igent mondott apja segédlelkészének, Arthur Bell Nicholls házassági ajánlatára. 1854 júniusában összeházasodtak, és végleg Haworthben telepedtek le. Férje ugyan kevésbé volt intellektuális érdeklődésű, de Charlotte boldog volt, hogy önmagáért szeretik, és rövid házasságuk kiegyensúlyozott volt. Terhességét azonban súlyos betegség kísérte, amelybe 1855. március 31-én, gyermekének megszületése előtt belehalt.

Művei magukon viselik az alkotó képzelet, az igazi szenvedély jegyeit. A három Brontë nővér életének és munkásságának tanulmányozására 1895-ben jött létre a Brontë Társaság, amely mind a mai napig vezeti a haworthi paplakban berendezett múzeumot. 2016 februárjában, Charlotte Brontë születésének 200. évfordulója alkalmából nyílt tárlat kézirataiból, portréiból és egyéb személyes tárgyaiból a londoni National Portrait Galleryben.