A második kapocs Pest és Buda között

„Ékes kapocs gyanánt fűzi egymáshoz hosszu évszázadok tartamára a főváros két partját."

Fotó: Fortepan
Írta a Vasárnap Újság 1876. május 7-i számában, egy héttel a város új hídjának megnyitása után.
Az 1870. évi X. törvénycikk rendelkezett egy második híd építéséről Pest és Buda között, mert a növekvő forgalom lebonyolítására a Lánchíd egyedül nem volt képes. 1871-ben nemzetközi tervpályázatot írtak ki a Nagykörút és a Margit körút nyomvonalában megépítendő hídra. A nyertes Ernest Gouin francia mérnök lett.
Az átadási határidő 1875 volt, az árvíz miatt azonban 1876. április 30-án adták át a forgalomnak. Elnevezése Gyulai Pál írótól származik, ő javasolta, hogy Margit híd legyen a neve.
Azért, hogy merőleges maradjon a Duna sodorvonalára, tengelyét 30 fokkal megtörték, így hossza 607 méter, szélessége 17 méter volt.
1935-37 között Mihalich Győző tervei alapján kiszélesítették 22,8 méterre. A második világháború alatt a hidat aláaknázták, 1944 novemberében felrobbant, szinte teljesen megsemmisült, épségben maradt részét 1945-ben az oroszok elől visszavonuló németek rombolták le. A háború után, 1948. augusztus 1-jén átadták az újjáépített, 25 méter széles hidat.
1978-ban rekonstrukciót végeztek rajta, 2009-ben újabb felújítás vált szükségessé, melynek során újjászületett és még szélesebb lett, ma már 28,5 méter.