Az amerikai, aki óvta a nemzeti kincseket

Fotó: Wikipedia

Harry Hill Bandholtz tábornok – a legenda szerint – lovaglóostorral zavarta el a Magyar Nemzeti Múzeumot fosztogató román katonákat. A Román Királyság a nagy háború utolsó napjaira ismét hadviselő félnek tekintette magát, és „visszatért” a harcokba. A közelgő békekonferencia döntéseiben ekkor még nyilván senki nem lehetett biztos, ezért mind a románok, mind a csehek és a szerbek igyekeztek a lehető legnagyobb magyar területet megszállni. Ezzel is kész helyzetet teremtve.

Román csapatok a Monarchia kapitulációja után három héttel, 1918 októberének végén lendültek támadásba. Karácsonyra a román katonák bevonultak Kolozsvárra, 1919 áprilisában pedig felsorakoztak a Tisza mentén.

Az akkori román politikusok úgy gondolták, hogy mivel Erdély „ősi román föld”, ezért Romániát Erdéllyel arányos rész illeti Magyarország javaiból, és elkezdték a terület rekvirálását, majd eljutottak Budapestig.

Az antant tudomásul vette a román hadmozdulatokat és a főváros megszállását, csupán egy tábornoki bizottságot küldtek Budapestre, hogy megakadályozza a „túlkapásokat”. Ennek a négyhatalmi bizottságnak volt amerikai tagja az akkor 45 esztendős Harry Hill Bandholtz. Augusztus 11-én érkezett hazánkba, és brit, francia, valamint olasz kollégájával már augusztus 16-án kiadta a parancsot a románok fosztogatásának  beszüntetésére és az elrabolt javak visszaszolgáltatására.

A megszállók azonban sem erre, sem a későbbi parancsokra nem reagáltak. Bandholtz végül bezárta a múzeumot és 1919. október 6-án a következő közlemény függött a Nemzeti Múzeum zárt ajtaján:

„Az érdekeltekhez!
Mivel a Szövetséges Katonai Misszió azt a feladatot kapta, hogy a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban lévő műtárgyakat oltalmazza, a kulcsokat az Egyesült Államokat képviselő, a mai napon soron következő elnöknél, Bandholtz tábornoknál találják.”

Az esemény részleteit a 24.hu weboldalon olvashatják