Lencse nélkül is működtek az ősi teleszkópok

Tipikus dolmen (asztalhoz hasonló szerkezet) az Ibériai-félsziget nyugati részén.
Fotó: Fabio Silva

Az ősi idők emberei is értettek a csillagászathoz, bizonyítja ezt Stonhenge elhelyezkedése, az ókori Mezopotámia és Egyiptom emlékei vagy a kínai csillagászati megfigyelések.

Egy új elmélet szerint azonban az első megfigyelésekhez használt eszköz a korábban ismerteknél is jóval régebbi, nagyjából 6 000 éves.

Krisztus születése előtt 2 500 évvel a mai Salisbury közelében megkezdődött egy különös, később csak Stonehenge-ként emlegetett szent hely építése, melynek mai maradványai azt bizonyítják, hogy a korszak emberei értettek a csillagászathoz. Nagyjából ezzel egy időben, Egyiptomban és Mezopotámiában az égitestek állásából viszonylag pontosan következtetettek a folyók áradására. Ezer évvel később pedig már kínai tudósok azt is felfedezték, hogy bolygónk tengelydőlése és az évszakok váltakozása között kapcsolat van.

A Nottingham Trent University kutatói a portugáliai Carregal do Sal közelében feltárt temető sírjainak elhelyezkedését tanulmányozva arra jöttek rá, hogy a keskeny bejáratú kősírboltot annak idején úgy tervezték, hogy a csillagok fénye világítson a szűk, sötét helyen.

A szakértők alapötlete az volt, hogy megvizsgálják, milyen hatással van egy egyszerű nyílás a halványabb csillagok megfigyelésére. Ehhez a temető kamrájába vezető hosszú, keskeny bejárókat tanulmányozták. Ezeket az átjárókat valószínűleg olyan rítusokhoz használták, ahol a résztvevőnek egy egész éjszakát kellett eltöltenie a törzs őseinek maradványai között, ahol az egyetlen halvány fény a pislákoló csillagokból származott.

Átjáró a kőből épült szerkezet alatt.
Fotó: Fabio Silva

Az épületet tehát csak abban az esetben tudták ily módon megépíteni, ha a tervezőknek megfelelő csillagászati ismeretei voltak. Az elkészült sírboltban a fények azonban nem csupán világító funkciót láttak el, hanem égitestek megfigyelésére is alkalmassá tette a kriptát. Az egyetem kutatói szerint a csillagok fényerejéből és színéből adódóan éjszaka más-más objektumok láthatóak szabad szemmel. Ez azt jelenti, hogy a 6 000 éves épület egy primitív, de annál precízebb teleszkópként működött.

Fabio Silva, a University of Wales Trinity Saint David asztrofizikus szakértője úgy gondolja, hogy a kriptában található sírok a Bika csillagképben elhelyezkedő Aldebaranra (a bika szeme), azaz a Földről látható legfényesebb csillag irányában helyezkednek el.

Könnyen elképzelhető, hogy a csillag évenkénti első felbukkanása az őskori naptár egyik jelentős ünnepe volt, mely után megkezdődhetett az állatok kihajtása a legelőkre. Az objektumot azonban a szabad ég alatt nem lehetett megfigyelni.

Forrás: Nottingham Trent University