Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé2020. október 28., szerda
Kultúra

Páratlan tudományos értékű lovagi síremlék az Alföld szívében

National Geographic Magyarország

Különleges régészeti lelet került elő Szolnokon, a Zagyva tiszai torkolatánál található várszigeten.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a középkori alkotás nemcsak a város számára mérvadó, hanem országos jelentőségű művészettörténeti értékkel is bír. A vörösmárványból faragott sírtöredékre egy mélygarázs munkagödrének lemélyítésekor bukkantak rá még 1996-ban. Ám az értékes relikvia kalandosan, csak a közelmúltban került a szakemberek elé. A szolnoki Damjanich János Múzeum régészét, Kertész Róbertet kérdeztük a kőfaragómunkáról, amely egy késő középkori síremlék fedlapjához tartozott.

Pontosan milyen síremlékrészletet találtak?
A megtalált részlet, egy mellvért, melyen felfedezhető egy majdnem teljes épségű nyaklánc medállal, a vállvért és a pikkelyes torokvédő viszont hiányos. A finoman megmunkált és részletes kidolgozású mellvérten, a páncélzat lemezein karéjos rajzolatok láthatók, amelyek hármas osztásban, összesen kilenc, liliomos díszítésű csúcsban futnak össze. A mellvért jobb oldalán, lándzsa rögzítésére szolgáló, rozettából kiinduló horog csonkja azonosítható.  A majdnem sértetlen formában megmaradt nyaklánc, egy szalagszerű ékszer, rajta négyzetes és ovális foglalatú ékkövekkel, díszítőgyöngyökkel, mely a tulajdonos előkelőségére utal.


A terebesi sírkő lovagalakjára illesztett áttetsző Pálóci-sírkőtöredék
Tervezte: Kertész Róbert, készítette: Horváth Sándor

Mihez tartozott ez a sírfedél részlet?
A faragott dombormű eredetileg, egy tetőtől talpig késő gótikus páncélba öltöztetett lovagot ábrázolt, aki jobb kezében zászlót tartott. Derekán fegyverövet viselt, bal kezét az erre függesztett kardhoz szorította.


Pálóci Imre lovagi síremlékének töredéke Szolnok–Vársziget.
Fotó: Borbás Márton

Ilyenkor mindig az a legfontosabb kérdés, hogy a kvalitásos alkotás kinek, mikor és hol készült?
Ennek megválaszolására a művészi kőfaragómunka stílusa segítheti a régészt, illetőleg a korábban megtalált és a lehetőleg minél nagyobb épségben megmaradt sírkőlapokkal való összevetés. Egy ilyen relikvia pontos korának megállapítása izgalmas, de korántsem egyszerű feladat. A szolnoki sírdombormű esetében, mivel faragott vörösmárványról beszélünk, abszolút kormeghatározást nem érdemes elvégezni, így nem maradt más hátra, mint hasonló emlékek keresése, és ennek alapján a keltezés megállapítása. A sírkőtöredék legközelebbi párhuzamának a Perényi család nádori ágából származó István (1484/1487-ben elhunyt asztalnokmester, lovászmester, tárnokmester) tumbafedlapja jöhet szóba, amely a tőketerebesi (Trebišov, Szlovákia) plébániatemplomban található. Legnagyobb bizonyosság az, hogy a síremlékrészlet a Szolnokot birtokló Pálóci família egyik tagjához köthető. Legvalószínűbb tulajdonosa az a Pálóci Imre (megh.: 1483) lehetett, aki Mátyás királynak előbb pohárnokmestere, majd lovászmestere volt.

Mit tudhatunk még Pálóci Imréről?
1463-ban, majd 1464–1467-ig pohárnokmester, 1471-től 1483-ban bekövetkezett haláláig pedig lovászmester volt, és egyike azon öt arisztokratának, akik Mátyás uralkodása idején a leghosszabb ideig, 15 évnél tovább viseltek méltóságot. Mivel udvari méltóságviselőként „az ország igazi báróihoz” tartozott, nevét rendszeresen feltüntették a privilegiális oklevelek méltóságsorában, és jogosult volt részt venni a szűkebb királyi tanács ülésein, ami egyet jelentett az államügyekbe való napi beleszólás lehetőségével. Itt dőltek el a legfontosabb birtokügyek, a külpolitikai és a hadi kérdések. Lovászmesterként felelős volt a király utazásainak előkészítéséért, szállásainak biztosításáért. Külhonban, udvari marsallként 1472-ben, Mátyás képviseletében kapcsolatba került olyan főméltóságokkal, mint Albert brandenburgi őrgróf és Vilmos szász herceg. A család 6. generációjába tartozott, a família utolsó férfisarja a nőtlen és gyermektelen Antal a mohácsi csatában, 1526. augusztus 29-én vesztette életét.

Hogyan került Pálóci Imre Szolnokra?
A család Külső-Szolnok megye székhelyét, Szolnokot 1438-ban szerezte meg. Elsősorban a királyi Magyarország északkeleti részén birtokoltak, központjuk Sárospatak volt, itt kezdtek nagy formátumú építkezésekbe. A Pálóci famílián belül nem volt ritka az ellenségeskedés, torzsalkodás, melyről beszámoltak az oklevelek is. Szolnokot jókora távolság választotta el a sárospataki várkastélytól, ami a családon belüli szembenállás miatt, egyáltalán nem volt mellékes. Mi több, az udvar és a királyság központja, Buda, valamint a fontosabb királyi mellékrezidenciák, Visegrád, Diósgyőr, ahol Pálóci Imre gyakran tartózkodott, ha nem is karnyújtásnyira voltak, de az utóbbi kivételével, sokkal könnyebben elérhetővé váltak innen, mint Patakról.

Szolnok térképe a XV. század második felében meglévő helyszínekkel.
1. a tatárjárás után felhagyott ispáni vár sáncai; 2. késő középkori eredetű vásártér; 3. a Pestről Debrecenbe vezető, a mezővárost átszelő főút/országút rekonstruálható szakasza (a jelenlegi Kossuth Lajos út nyomvonalában); 4. a feltehetően Pálóci Imre kezdeményezésére a XV. század 70-es éveiben építtetett gótikus plébániatemplom; 5. a minden bizonnyal a Pálóci Imre által az 1570-es években emeltetett udvarház; 6. Pálóci Imre lovagalakos sírkőtöredékének előkerülési helye; 7. Árpád-kori eredetű plébániatemplom és templom körüli temető; 8. a később Tófenéknek elnevezett vízállás rekonstrukciója.
Tervezte: Kertész Róbert; készítette: Horváth Sándor

Milyen kapcsolat volt Pálóci Imre és a Tisza-parti település között?
Kutatások után feltártuk, hogy személyéhez köthetők az egykori mezőváros vásárterének legmeghatározóbb építkezései az 1470-es években: egy impozáns méretű (40×20 m), gótikus csarnoktemplom emeltetése, melynek szomszédságában egy udvarház létesült, ugyanitt valószínűsíthető az ide látogató földesúr, és családja lakhelye is. A település szempontjából ez azért kiemelkedő, mert addigi, közel 500 éves történelmében első alkalommal érte el a város kategóriát. A faragványtöredék felbukkanásáig pedig fel sem merült, hogy egy olyan tekintélyes személy, mint a késő középkori társadalom hierarchiáján belül az egyik legmagasabb státuszba tartozó báró, szorosabb kapcsolatot ápolt volna a várossal.

A földmunkák során előkerült sírfedél részletet a szolnoki várszigeten találták. Van elképzelés, hogy hol lehetett eredetileg Pálóci Imre nyughelye?
1483-ban bekövetkezett halála után, síremlékét az általa alapított gótikus plébániatemplomban állították fel, valószínű azért, mert ő volt ennek az egyházi intézménynek a kegyura. Azt feltételezem, hogy amikor az oszmán-török hódoltság idején, a XVI. század végén a templom elbontásra került, a sírlapról ekkor választhatták le a domborművet.

Említette, hogy vörösmárványból készült a síremlék, hol készítettek ilyeneket?
Valójában tömött vörös mészkőből faragták. Ennek ellenőrzésére petrográfiai, kőzettani vizsgálatokat fogunk elvégezni. A középkorban, többek között, a Gerecse-hegységben, Tardoson bányásztak olyan mészkövet, mely jól faragható és csiszolható kőféleség volt, és az akkori szóhasználat szerint márványnak nevezték. Ezt a sírfedlapot az 1480-as években, egy budai kőfaragóműhelyben készítették, és onnan szállították a Tisza-parti mezővárosba.


A főnemesi udvarház helyéről előkerült ún. metélt mázas, sárkánytarajjal díszített korsó, amit akár Pálóci Imre is használhatott (XV. század vége – XVI. század első fele, Szolnok–Damjanich uszoda területéről)
Fotó: Kozma Károly fotóművész

Miért beszélhetünk történeti és művészettörténeti szempontból unikális leletről?
A lelet kiemelkedő fontossággal bír, nemcsak a helytörténeti kutatások kapcsán, hanem a magyarországi késő középkori, lovagalakos síremlékek időrendjének meghatározásában is.  Fontos megemlíteni, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező magyarországi síremlékszobrászat-kutatás a fellelhető korabeli munkák alapján értékes, történeti következtetéseket von le. Ennek kapcsán, az új lelet azt a régóta fennálló megállapítást erősíti meg, hogy a 15. század 60-as éveitől, az ilyen típusú lovagi síremlékek megjelenése, tulajdonképpen a bárói rend, a „zászlósurak”, a 15. század végére intézményesen is kialakult rétegének öntudatra ébredését demonstrálta. Jelentőségét az is növeli, hogy a mai Magyarországon épségben nem maradt fenn a szolnokival egykorú relikvia – legtöbbjük a Felvidéken található. Középkori emlékek szempontjából az Alföld központi vidéke, Szolnok valójában fehér foltnak számít, éppen ezért a bárói sírreprezentáció a meglehetősen hiányos kirakó fontos darabja.

Hozzászólások

A szegények orvosa volt

A szegények orvosa volt

1870. október 28-án született Dunakilitin Boldog Batthyány-Strattmann László európai hírű szemész, a „szegények orvosa", aki azokat gyógyította, akiket mások már nem.

Boszorkányjelek védték a középkori templomot a rossz szellemektől

Boszorkányjelek védték a középkori templomot a rossz szellemektől

A faragványokat egy építkezést megelőző feltárás során találták meg Angliában.

Kifinomult víztisztító rendszert hoztak létre a maják

Kifinomult víztisztító rendszert hoztak létre a maják

A mai Guatemala területén fekvő Tikal ivóvize rendkívül tiszta volt.

Lámamúmiákat találtak Peruban

Lámamúmiákat találtak Peruban

Az állatokat fülbevalókkal és nyakláncokkal is feldíszítették.

Különleges fürdő árulkodik a maják rítusairól

Különleges fürdő árulkodik a maják rítusairól

Mezoamerikában komoly hagyománya van egy speciális fürdőtípusnak, a verejtékfürdőnek.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket