Páratlan tudományos értékű lovagi síremlék az Alföld szívében

A vizsgálatok során kiderült, hogy a középkori alkotás nemcsak a város számára mérvadó, hanem országos jelentőségű művészettörténeti értékkel is bír. A vörösmárványból faragott sírtöredékre egy mélygarázs munkagödrének lemélyítésekor bukkantak rá még 1996-ban. Ám az értékes relikvia kalandosan, csak a közelmúltban került a szakemberek elé. A szolnoki Damjanich János Múzeum régészét, Kertész Róbertet kérdeztük a kőfaragómunkáról, amely egy késő középkori síremlék fedlapjához tartozott.

Pontosan milyen síremlékrészletet találtak?
A megtalált részlet, egy mellvért, melyen felfedezhető egy majdnem teljes épségű nyaklánc medállal, a vállvért és a pikkelyes torokvédő viszont hiányos. A finoman megmunkált és részletes kidolgozású mellvérten, a páncélzat lemezein karéjos rajzolatok láthatók, amelyek hármas osztásban, összesen kilenc, liliomos díszítésű csúcsban futnak össze. A mellvért jobb oldalán, lándzsa rögzítésére szolgáló, rozettából kiinduló horog csonkja azonosítható.  A majdnem sértetlen formában megmaradt nyaklánc, egy szalagszerű ékszer, rajta négyzetes és ovális foglalatú ékkövekkel, díszítőgyöngyökkel, mely a tulajdonos előkelőségére utal.

A terebesi sírkő lovagalakjára illesztett áttetsző Pálóci-sírkőtöredék
Tervezte: Kertész Róbert, készítette: Horváth Sándor

Mihez tartozott ez a sírfedél részlet?
A faragott dombormű eredetileg, egy tetőtől talpig késő gótikus páncélba öltöztetett lovagot ábrázolt, aki jobb kezében zászlót tartott. Derekán fegyverövet viselt, bal kezét az erre függesztett kardhoz szorította.

Pálóci Imre lovagi síremlékének töredéke Szolnok–Vársziget.
Fotó: Borbás Márton

Ilyenkor mindig az a legfontosabb kérdés, hogy a kvalitásos alkotás kinek, mikor és hol készült?
Ennek megválaszolására a művészi kőfaragómunka stílusa segítheti a régészt, illetőleg a korábban megtalált és a lehetőleg minél nagyobb épségben megmaradt sírkőlapokkal való összevetés. Egy ilyen relikvia pontos korának megállapítása izgalmas, de korántsem egyszerű feladat. A szolnoki sírdombormű esetében, mivel faragott vörösmárványról beszélünk, abszolút kormeghatározást nem érdemes elvégezni, így nem maradt más hátra, mint hasonló emlékek keresése, és ennek alapján a keltezés megállapítása. A sírkőtöredék legközelebbi párhuzamának a Perényi család nádori ágából származó István (1484/1487-ben elhunyt asztalnokmester, lovászmester, tárnokmester) tumbafedlapja jöhet szóba, amely a tőketerebesi (Trebišov, Szlovákia) plébániatemplomban található. Legnagyobb bizonyosság az, hogy a síremlékrészlet a Szolnokot birtokló Pálóci família egyik tagjához köthető. Legvalószínűbb tulajdonosa az a Pálóci Imre (megh.: 1483) lehetett, aki Mátyás királynak előbb pohárnokmestere, majd lovászmestere volt.

Mit tudhatunk még Pálóci Imréről?
1463-ban, majd 1464–1467-ig pohárnokmester, 1471-től 1483-ban bekövetkezett haláláig pedig lovászmester volt, és egyike azon öt arisztokratának, akik Mátyás uralkodása idején a leghosszabb ideig, 15 évnél tovább viseltek méltóságot. Mivel udvari méltóságviselőként „az ország igazi báróihoz” tartozott, nevét rendszeresen feltüntették a privilegiális oklevelek méltóságsorában, és jogosult volt részt venni a szűkebb királyi tanács ülésein, ami egyet jelentett az államügyekbe való napi beleszólás lehetőségével. Itt dőltek el a legfontosabb birtokügyek, a külpolitikai és a hadi kérdések. Lovászmesterként felelős volt a király utazásainak előkészítéséért, szállásainak biztosításáért. Külhonban, udvari marsallként 1472-ben, Mátyás képviseletében kapcsolatba került olyan főméltóságokkal, mint Albert brandenburgi őrgróf és Vilmos szász herceg. A család 6. generációjába tartozott, a família utolsó férfisarja a nőtlen és gyermektelen Antal a mohácsi csatában, 1526. augusztus 29-én vesztette életét.

Hogyan került Pálóci Imre Szolnokra?
A család Külső-Szolnok megye székhelyét, Szolnokot 1438-ban szerezte meg. Elsősorban a királyi Magyarország északkeleti részén birtokoltak, központjuk Sárospatak volt, itt kezdtek nagy formátumú építkezésekbe. A Pálóci famílián belül nem volt ritka az ellenségeskedés, torzsalkodás, melyről beszámoltak az oklevelek is. Szolnokot jókora távolság választotta el a sárospataki várkastélytól, ami a családon belüli szembenállás miatt, egyáltalán nem volt mellékes. Mi több, az udvar és a királyság központja, Buda, valamint a fontosabb királyi mellékrezidenciák, Visegrád, Diósgyőr, ahol Pálóci Imre gyakran tartózkodott, ha nem is karnyújtásnyira voltak, de az utóbbi kivételével, sokkal könnyebben elérhetővé váltak innen, mint Patakról.

Szolnok térképe a XV. század második felében meglévő helyszínekkel.
1. a tatárjárás után felhagyott ispáni vár sáncai; 2. késő középkori eredetű vásártér; 3. a Pestről Debrecenbe vezető, a mezővárost átszelő főút/országút rekonstruálható szakasza (a jelenlegi Kossuth Lajos út nyomvonalában); 4. a feltehetően Pálóci Imre kezdeményezésére a XV. század 70-es éveiben építtetett gótikus plébániatemplom; 5. a minden bizonnyal a Pálóci Imre által az 1570-es években emeltetett udvarház; 6. Pálóci Imre lovagalakos sírkőtöredékének előkerülési helye; 7. Árpád-kori eredetű plébániatemplom és templom körüli temető; 8. a később Tófenéknek elnevezett vízállás rekonstrukciója.
Tervezte: Kertész Róbert; készítette: Horváth Sándor

Milyen kapcsolat volt Pálóci Imre és a Tisza-parti település között?
Kutatások után feltártuk, hogy személyéhez köthetők az egykori mezőváros vásárterének legmeghatározóbb építkezései az 1470-es években: egy impozáns méretű (40×20 m), gótikus csarnoktemplom emeltetése, melynek szomszédságában egy udvarház létesült, ugyanitt valószínűsíthető az ide látogató földesúr, és családja lakhelye is. A település szempontjából ez azért kiemelkedő, mert addigi, közel 500 éves történelmében első alkalommal érte el a város kategóriát. A faragványtöredék felbukkanásáig pedig fel sem merült, hogy egy olyan tekintélyes személy, mint a késő középkori társadalom hierarchiáján belül az egyik legmagasabb státuszba tartozó báró, szorosabb kapcsolatot ápolt volna a várossal.

A földmunkák során előkerült sírfedél részletet a szolnoki várszigeten találták. Van elképzelés, hogy hol lehetett eredetileg Pálóci Imre nyughelye?
1483-ban bekövetkezett halála után, síremlékét az általa alapított gótikus plébániatemplomban állították fel, valószínű azért, mert ő volt ennek az egyházi intézménynek a kegyura. Azt feltételezem, hogy amikor az oszmán-török hódoltság idején, a XVI. század végén a templom elbontásra került, a sírlapról ekkor választhatták le a domborművet.

Említette, hogy vörösmárványból készült a síremlék, hol készítettek ilyeneket?
Valójában tömött vörös mészkőből faragták. Ennek ellenőrzésére petrográfiai, kőzettani vizsgálatokat fogunk elvégezni. A középkorban, többek között, a Gerecse-hegységben, Tardoson bányásztak olyan mészkövet, mely jól faragható és csiszolható kőféleség volt, és az akkori szóhasználat szerint márványnak nevezték. Ezt a sírfedlapot az 1480-as években, egy budai kőfaragóműhelyben készítették, és onnan szállították a Tisza-parti mezővárosba.

A főnemesi udvarház helyéről előkerült ún. metélt mázas, sárkánytarajjal díszített korsó, amit akár Pálóci Imre is használhatott (XV. század vége – XVI. század első fele, Szolnok–Damjanich uszoda területéről)
Fotó: Kozma Károly fotóművész

Miért beszélhetünk történeti és művészettörténeti szempontból unikális leletről?
A lelet kiemelkedő fontossággal bír, nemcsak a helytörténeti kutatások kapcsán, hanem a magyarországi késő középkori, lovagalakos síremlékek időrendjének meghatározásában is.  Fontos megemlíteni, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező magyarországi síremlékszobrászat-kutatás a fellelhető korabeli munkák alapján értékes, történeti következtetéseket von le. Ennek kapcsán, az új lelet azt a régóta fennálló megállapítást erősíti meg, hogy a 15. század 60-as éveitől, az ilyen típusú lovagi síremlékek megjelenése, tulajdonképpen a bárói rend, a „zászlósurak”, a 15. század végére intézményesen is kialakult rétegének öntudatra ébredését demonstrálta. Jelentőségét az is növeli, hogy a mai Magyarországon épségben nem maradt fenn a szolnokival egykorú relikvia – legtöbbjük a Felvidéken található. Középkori emlékek szempontjából az Alföld központi vidéke, Szolnok valójában fehér foltnak számít, éppen ezért a bárói sírreprezentáció a meglehetősen hiányos kirakó fontos darabja.