Megújult a Belvárosi templom

Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom altemploma.
Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI

Több mint két éve zárták be a pesti Belvárosi templomot a részleges felújítás és az ahhoz kapcsolódó régészeti kutatás miatt. Eredetileg gyorsabb tempóra számítottak, a finanszírozás akadozása miatt a kivitelezés egészen idén nyárig húzódott, sőt valójában be sem fejeződött, a tervek szerint a 12. századi alapfalak között kialakított altemplomot csak 2016. november táján adják majd át.

Augusztus 14-én sor került a megnyitására, illetve az újraszentelésére. Miután Erdő Péter bíboros megáldotta a templomot, nyitva áll a hívek és az érdeklődők előtt.

A pesti Belvárosi templom a város egyik legrégebbi épülete, hiszen kezdetei még a római korba nyúlnak vissza. Ezen a helyen állt a túlpart ellenerődje, Contra-Aquincum, amelynek maradványai ugyan láthatóak a templomtól északra is, mostantól azonban a belső térben, a templomhajó déli oldalán egy nagy felületű betekintő ablakon át is megtekinthető egy tábori épülethez tartozó padlófűtés, illetve fűtőcsatorna egy szakasza.

Fotó: Kovács Olivér/ muemlekem.hu

A tábor épületei valószínűleg már csak romosan álltak a 11. század elején. A középkori település házai falmaradványait a területen terítették el, majd’ másfél méteres feltöltést hozva létre a 12. századra, amikor a ma látható templom elődje felépült. A feltételezések szerint azonban egy korábbi, 11. századi templomnak is kellett állnia a területen, ezt azonban a Kovács Eszter régész, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa vezette kutatás nem tudta azonosítani. Ez a templom az, amelyben Gellért püspököt néhány évre eltemették 1046-ban, mielőtt maradványait Csanádra szállították volna. Az azonban, hogy most nem találták meg a korábbi templomot, nem jelenti, hogy nincs is ott, hiszen nem a ma álló templom teljes területén kutattak, csupán a hajóban. A szentélyben, a szentélyrácstól keletre és a déli kápolnasor területén még sosem folyt feltárás, s most, hogy új burkolást kapott a padlózat, vélhetően jó ideig nem is fog.

Szent László-ereklye
Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI

A most folytatott kutatásból sok minden kiderült, a templom és környezete Pest város szakrális központja lehetett, s a 13. századra vélhetően erőteljesen belebontottak az egykori erődfalba is, ami miatt védhetetlen lett a területe – a mongol támadás során 1241-ben nem ide, a hajdani erődbe, hanem a domonkos kolostorba menekült a lakosság. Valószínű, Szent Erzsébet eljegyzését is itt tartották.

A gótikus építészet is megújította a templomot, legalább kétszer, elsőként Lajos, vagy Zsigmond korában, majd Mátyás idején is. Ekkor alakították ki a kápolnafüzért és a körüljárható szentélyt. A román korban a nyugati homlokzathoz még csatlakozott torony, a templom északi falánál. Ez azonban megsérült, a barokk korban visszabontották, ám félbevágott pillére a mai napig látható.

A török hódoltság idején dzsámiként használták az épületet, amiről a mai szentélyben látható mihráb-fülke is tanúskodik. Az épület jelenlegi formáját a barokk, majd klasszicista átalakítások határozták meg. Jelenlegi formáját, a 19. század végén Steindl Imrétől kapta, aki igyekezett a templomtestet „visszaközépkoriasítani”.

Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI

A Mezős Tamás építész tervei szerint most befejezett felújítással egy új járószintet is létrehoztak, azaz kiterjesztették azt a szintet, amit már Lux Kálmánnak, a II. világháború előtti műemlékvédelem meghatározó építészének vezetésével alakítottak ki az 1930-as években végzett kutatások során. Akkor született meg az altemplomi tér, szűk vakondjárataival, ennek födémszerkezetét eltávolították a hajó burkolatcseréje során s egybenyitották a tereit.

A teljes cikket még több fotóval a muemlekem.hu oldalon olvashatják.