Így elevenedik meg egy 2000 éves nő arca

Fotó: Paul Burston

Az ókori egyiptomi hercegnő mumifikálódott fejét közel száz évig úgy pihent a Melbourne-i Egyetemen, hogy a tudósok többsége nem is tudott a lelet létezéséről.

Az egyetemi Orvostudományi-, Fogászati és Egészségtudományi Kar új projektjének keretén belül azonban most „feltámadhatott” a legendás Meritamon. Az orvostudományt, kriminológiát, komputertomográfiás vizsgálatot, 3D-nyomtatást, egyiptológiát és művészetet is magába foglaló program során egy 18-25 éves nő arcát rekonstruálták.

Vajon hogyan halt meg? Milyen betegségei voltak életében? Honnan származott? És mit evett? Többek közt ezekre a kérdésekre is keresték a választ a kutatók.

Hogy hogyan is került egy ausztrál egyetemre egy egyiptomi lelet? Feltehetőleg Frederic Wood Jones professzor révén, aki az anatómiai intézet vezetőjeként 1930-ban ásatást végzett Egyiptomban. Ezután a fejet sok ideig egyéb emberi maradványok közt tárolták az egyetemhez tartozó Harry Brookes Allen Anatómiai és Patológiai Múzeumban, egy formaldehides üvegben. A balzsamozási eljárás, a mumifikálódás és a közel száz évig tartó hányattatott sors így sem tudta teljesen elnyomni a hercegnő vonásait.

A koponya vizsgálatának ötlete Ryan Jefferies-től, a múzeum kurátorától származik. A fejet takaró kötést a relikvia épsége érdekében, valamint kegyeleti okokból nem távolították el, azonban így is rengeteg információt szereztek a leletről. „Egykor ő is élő személy volt, akárcsak a többi emberi minta, melyet itt őrzünk, és erről nem feledkezhetünk meg” – állapította meg a szakember.

A koponyát Jefferiesék CT-vel elemezték. A maradvány remek állapota és a közben felmerülő kérdések arra sarkalták a csapatot, hogy a projektbe bevegyenek más kutatókat is.

A minta származását és tulajdonosának nemét Janet Davey, a Monash Egyetem törvényszéki egyiptológusa állapította meg. Davey később a Liverpooli John Moores Egyetem antropológusával, Caroline Wilkinsonnal is felvette a kapcsolatot – nem véletlenül, a kutatót a világ egyik legjobb arcrekontrukciós szakembereként tartják számon.

Az egyeztetés után a csoport rengeteg adatot tudott meg a koponya gazdájáról. Megállapították, hogy egy nagyjából 162 centiméter magas nő maradványait vizsgálják, fogait, valamint balzsamozásának módszerét tanulmányozva arra is következtethettek, hogy a lelet a Nagy Sándor hódítása előtti korból származik.

Meritamon most a szénizotópos kormeghatározásra vár. Davey szerint a múmia nem származhat az időszámítás előtti 16. századnál régebbről.

Egy diák közreműködése
Az utóbbi időben Stacey Gorski, a Melbourne-i Egyetem orvosbiológiai mesterszakos hallgatója Pilbrow felügyelete alatt törvényszéki patológiai módszerekkel igyekszik feltárni, milyen lehetett Meritamon egészsége, valamint hogy miben halhatott meg.

A diák már a CT-felvételek alapján megállapította, hogy a nőnek két tályogos foga is volt, valamint azt, hogy koponyája több ponton is elvékonyodott, ezek a vérszegénység tünetei. A betegséget sokszor a csontvelő megduzzadása idézi elő, Meritamon esetében ez a maláriaparazita miatt alakulhatott ki – az ókori Nílus deltájában ez gyakori lehetett.

„Az a tény, hogy felnőttkoráig élt, arra utal, hogy élete későbbi szakaszában fertőződött meg” – jelentette ki Groski. „Az anaemia egy nagyon gyakori patológia az ókori egyiptomi testek esetében” – tette hozzá.

Bár a múmia többi részének hiányában lehetetlen megállapítani a halál pontos okát, a vérszegénység lehet esélyes. Annak kiderítésében, hogy mi okozta Meritamon betegségét, a nyaki részből vett minta elemzése segíthet – ehhez azonban az kell, hogy a szövet tartalmazza valamely parazita DNS-ét. Az eljárás viszont túl költséges, ezért marad a manuális megoldás: Groski elektromikroszkóppal keresi majd meg a kórokozók nyomait.

A hallgató abban bízik, hogy a szövetek tanulmányozása után Meritamon táplálkozási szokásaira is következtethet majd.

Egy 2000 éves arc újjászületése
Az arc elkészítésében komoly feladat hárult az Anatómiai és Idegtudományi Tanszék dolgozóira és a képalkotó technikusra, Gavan Mitchellre. A tervezést nem számítva a 3D nyomtató összesen 140 órán át készítette azt a koponyát, mely később a rekonstrukció alapja lett – a folyamat természetesen így is gyorsabb volt, mintha kézzel formázták volna meg a csontokat.

Meritamont  Jennifer Mann szobrász keltette életre. A művésznek megvan a megfelelő tudása az efféle munkához, hiszen a Texasi Állami Egyetemen Törvényszéki Antropológiai Központján tanult. „Hihetetlen, hogy a koponyája ilyen jó állapotban van annyi idő után, és a modell, melyet Gavan készített, gyönyörű volt a részleteiben” – állapította meg Mann.

A szakember kiemelte, hogy száz százalékos pontossággal lehetetlen visszaadni a hercegnő külsejét, a rekonstrukcióhoz felhasznált modern népességi minták ugyanis sokban eltérhetnek az ókori emberek adataitól. A szobrász feladatát nehezítette továbbá, hogy a mumifikálódás eltorzította a nő vonásait – a szoros kötözés például teljesen összenyomta az orrot.

„Követtem a bizonyítékokat és a rekonstrukció elfogadott módszertanát, és ebből jött létre az arca egy olyan valakinek, aki a messzi múltból jött el hozzánk. Ez egy csodálatos érzés ” – tette hozzá Mann.

A végső fázisban poliuretán gyantából öntötték ki az arcot. A kutatók egy sötét olívaárnyalatot választottak Meritamon bőrszínének, frizuráját pedig egy korábban rekonstruált, jó állapotú női múmia hajviseletéről mintázták – a megvalósításhoz egy helyi afrikai hajszalon egész napos munkája kellett.

A kutatók bíznak benne, hogy II. Ramszesz lányának megformálásával, eddig feledésben lévő neve is újjáéled. Ahogy Davey is megállapította: „Rekonstruálásával visszaadtunk valamennyit a személyazonosságából, cserébe ő csodálatos lehetőséget adott ennek a különböző kutatókból álló csoportnak, hogy megvizsgálják őt, és kitolják a tudás és a technológia határait, amennyire csak lehet.”

Forrás: The University of Melbourne