Pálos rendi kolostor romjai Zalában

A zalaegerszegi Göcseji Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársai, valamint pécsi régészhallgatók közreműködésével mintegy két héten át tartó feltárásokról Simmer Lívia, a Göcseji Múzeum vezető régésze a helyszínen az MTI-nek elmondta: „a ma is meglévő forrás közelsége miatt Szentmiklóskút néven említett pálos kolostor eredetét és történetét egyelőre homály fedi. A Vállus településtől kilométerekre az erdőben fekvő egykori rendházról csupán egyetlen, 1429-es keltezésű oklevél tesz említést. Guzsik Tamás építészettörténész és Fehérváry Rudolf építész pedig csak 1978-ban azonosította a földfelszín alatti romokat, és rajzolta meg az épület feltételezett alaprajzát. Ennek segítségével kezdtük meg a feltárást, amely egy 30 méteres kutatóárok ásásával máris eredményre vezetett.”

A régészeti munkálatok során megtalálták a kolostor keleti falának csaknem 90 centiméter vastag szakaszát, illetve a rendházhoz tartozó egyhajós templom támpillérekkel megerősített sokszögletű szentélyét is. Ez utóbbi leglátványosabb bizonyítéka a sekrestyéből nyíló, kőből faragott vízelvezető vályú. Ennek közelében kerámiatöredékeket, faragott köveket és szétszóródott emberi csontokat is találtak.

A kerengő kutatása során rábukkantak egy szerzetes sírjára is. Az árkokban talált leletek között ugyanakkor kályhaszemek, vasszegek is találhatók, de előkerült egy horog, ami megerősíti, hogy a Szent Miklós-forrásnál egy halastó is volt, ez is mutatja, hogy a szerzetesek önellátóak voltak.

„Mivel az egyetlen okleveles említésen kívül nem tudni más írásos emlékről a vállusi kolostorral kapcsolatban, a régészek szeretnék a leletek segítségével rekonstruálni a pálosok itteni történetét. Az eddigi eredmények alapján a kolostort a 14. század első felében alapíthatták a szerzetesek. Nagyjából 150-200 éven át lehetett használatban, ugyanis a cseréptöredékek kora alapján a 16. század elején már elpusztulhatott” – foglalta össze Simmer Lívia.

Az egyetlen magyar eredetű férfi szerzetesrend megalapítása Boldog Özséb kanonok nevéhez fűződik. Bertalan pécsi püspök 1225-ben a Mecsekben, a Szent Jakab-hegyen építtetett monostort az ott élő remetéknek, akik később csatlakoztak Özséb közösségéhez. Özséb, aki esztergomi kanonok volt, 1246 körül döntött úgy, hogy remeteségbe vonul a Pilis hegyei közé. Ott látomása volt, amelynek hatására egyesítette a szétszórva élő remetéket. A mai Kesztölc falu közelében a Szent Kereszt tiszteletére monostort és templomot épített, az új rend védőszentjének Remete Szent Pált választotta. Özséb 1262-ben kérte IV. Orbán pápát, hogy engedélyezze számukra az ágostonos regulát. A pápától nyert felhatalmazás alapján Pál veszprémi püspök ezt nem tette meg, mert csekélynek ítélte a rend vagyonát és ő maga adott számukra szabályokat.

A Szentszék 1308. december 13-án engedélyezte az ágostonos regulát és pápai jogúvá nyilvánította az Első Remete Szent Pálról nevezett rendet. A szerzetesek 1341-től viselhették a fehér kámzsát, megkülönböztetésül a fekete ruhás papoktól és a szürke ruhás kóborló remetéktől. 1352-ben Nagy Lajos király Márianosztrán kolostort építtetett a pálosoknak, 1381-ben pedig Velencéből Magyarországra hozatta a rend patrónusa, Remete Szent Pál ereklyéjét, amelyet Budaszentlőrincen helyeztek el. Magyarországról érkezett pálosok alapították 1382-ben a lengyelországi Jasna Gorán a czestochowai kolostort, Lengyelország legnagyobb tisztelettől övezett zarándokhelyét, amely idővel a rend legfontosabb központja lett. A 14-15. században a rend egész Európában elterjedt, az 1400-as évek végén Magyarországon csaknem 900 pálos szerzetes élt, 130 kolostorban. Virágzásuknak a török hódoltság és a reformáció terjedése vetett véget.

A török kiűzése után, a 18. század elejétől a rend visszatért Magyarországra. A magyarországi rendtartományt 1721-ben 5 konvent, 12 rezidencia és a római ház alkotta. 1770-ben a monasztikus szerzetesrendek közé sorolták (ezeknek a rendeknek nincs központi szervezete, a monostorok és apátságok nagyobb önállóságot élveznek), a rendnek olyan tagjai voltak, mint a költő Verseghy Ferenc, Ányos Pál és Virág Benedek. II. József 1786-ban más szerzetesrendekkel együtt a pálos rendet is eltörölte, csak Lengyelországban, Krakkóban és Czestochowában maradt meg egy-egy kolostoruk.

A lengyelországi pálosok segítségével 1934-ben vették birtokba a gellérthegyi Sziklatemplomot és kolostort, 1935-ben Pécsett (amely ma is a rend magyarországi központja), 1940-ben Petőfiszálláson (Pálosszentkút) alapítottak házakat. 1950-ben a kommunista államhatalom feloszlatta a 38 tagból álló rendet. 1951 húsvét hétfőjén az ÁVH betört a Sziklatemplomba, a szerzeteseket egyetlen éjszaka teherautóra tették és deportálták, a bejáratot betonfallal torlaszolták el. A tagok toborzása titokban folytatódott az egyházmegyés kispapok között, akikről fogadalmaik után még szemináriumi elöljáróik mellett püspökük sem tudta, hogy pálos szerzetesek.

A rend Magyarországon a rendszerváltás után, 1989-től szerveződött újjá, a pálos élet négy kolostorban, Budapesten, Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszálláson indult meg, s 2014 óta az erdélyi Hargitafürdőn is pálos szerzetesek imádkoznak. Magyarországon kívül Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Horvátországban, Szlovákiában, Csehországban, Belgiumban, Kamerunban, Ausztráliában, a Dél-Afrikai Köztársaságban és az Egyesült Államokban 73 rendházban, mintegy 550 pálos szerzetes él.

Simmer Lívia, a Göcseji Múzeum régésze az MTI-nek elmondta, ha az alapító sírját, netán a kolostor konyháját vagy a rendház egykori hulladékgödrét sikerülne megtalálni, az nagyban segítene választ adni sok kérdésre.

Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója az ásatás helyszínén elmondta, hogy a romok feltárását a vállusi önkormányzat, magánszemélyek, valamint a Keszthelyi-hegység erdeit kezelő Bakonyerdő Zrt. anyagi támogatásával sikerült elkezdeniük. A mostani kéthetes időszakra azt a célt tűzték ki, hogy meghatározzák a kolostor pontos alaprajzát, a kapcsolódó épületek helyét, a föld alatt rejtőző romok állagát. A távlati elképzelés az, hogy a kéktúra útvonalához közel eső romok bemutathatóvá váljanak.      Az igazgató hozzáfűzte azt is, hogy nagyobb anyagi forrás kellene ahhoz, hogy a vállusi ásatás helyén, illetve az itt talált leletek alapján természettudományi vizsgálatok – például pollenanalízis, archeozoológiai és antropológiai vizsgálatok – segítségével a lehető legpontosabb adatokhoz jussanak a pálosok egykori életéről és körülményeiről.

Fotók: Simmer Lívia és Gönye András/ Göcseji Múzeum