Paralimpiák története

A paralimpia elnevezést hivatalosan az 1988-as szöuli játékok során használták a fogyatékkal élő emberek számára rendezett legismertebb nemzetközi sportversenyen.

Illusztráció: Wikipeida
Ez volt az első alkalom, hogy a játékokat egyetlen nemzetközi testület, a Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének Nemzetközi Koordináló Bizottsága (ICC) felügyelte, s itt vezették be a doppingvizsgálatot is.
Ludvig Guttmann német származású angliai idegsebész a háborús sérültek rehebilitációjára vezette be a mozgásterápiát és ehhez kapcsolódóan az 1948-as londoni olimpiával egy időben Nemzetközi Kerekesszékes játékokat rendezett az Aylesburyben működő Stoke Mandeville kórház hadisérültjei számára.
Az évente megrendezett játékok atlétikai versenyekkel, vívással és kosárlabdával bővültek, s 1952-ben már négy holland hadisérült is részt vett. A költségek fedezésére 1955-ben pénzügyi alapot hozott létre a Brit Gerincsérült Sportolók Alapítványa. A Világ Veteránjainak Szövetsége 1957-ben Párizsban kategorizálta a különböző sérültségeket, és a nemzetközi szabályokat is lefektették. Még abban az évben megalakult a Mozgáskorlátozottak Nemzetközi Sportszövetsége (ISMGF) Guttmann professzor elnöklete alatt, hogy összefogja a nemzetközi részvétellel zajló játékok megszervezését.
Az első paralimpiai játékokat 1960-ban rendezték meg Rómában, hét nappal a XVII. nyári olimpia után Antonio Maglio, az ostiai Gerincsérültek Központja igazgatójának kezdeményezésére. Sir Ludwig Guttmannt fogadta XXIII. János pápa is, és ezekkel a szavakkal jellemezte: „Ön a mozgássérültek Coubertinje.” Rómában 23 ország mintegy 400 kerekesszékes sportolója versenyzett nyolc sportágban, ekkor szerepelt először az asztalitenisz a programban.
1964-ben Tokióban már az amputált és látássérült sportolók is jelentkeztek a játékokon való részvételre. A 22 küldöttség 390 sportolója hét sportágban: íjászatban, atlétikában, kosárlabdában, sznúkerben, úszásban, asztaliteniszben és súlyemelésben versenyzett. Ez volt az első paralimpia, ahol felvonták a mozgalom zászlaját, és elhangzott a himnusz is, s ekkor alakult meg a Mozgáskorlátozottak Sportszervezete (ISOD).
1968-ban a színhely Mexikóváros, a XIX. olimpiai játékok házigazdája lett volna, de adminisztrációs problémák miatt a játékokat Tel-Avivban rendezték meg. A harmadik paralimpián 29 küldöttség 750 gerincsérült versenyzője vett részt.
A negyedik paralimpiai játékokra 1972-ben a németországi Heidelberg városában került sor, és 44 küldöttség ezer kerekesszékes sportolót nevezett. Itt született meg az első magyar érem, Fejes András – aki magánúton vett részt a játékokon – kerekesszékes kocsiversenyen harmadik helyezést ért el.
Az 1976-os montreali olimpia szervezői nem tudták felajánlani az ottani létesítményeket, így a játékokat Torontóban rendezték meg. Most első alkalommal vettek részt a versenyeken látássérült és amputált versenyzők is, a játékokra 42 küldöttség 1600 sportolót nevezett. A kerekesszékes versenyeken 150 paralimpiai rekord dőlt meg, és 103 világrekord született. Ugyanebben az évben rendezték meg az első téli paralimpiát a svédországi Örnsköldsvikben. Magyarország 1976-ban küldött először hivatalos küldöttséget a játékokra, de a 12 sportolót és a három kísérőt a harmadik napon – tiltakozásul a dél-afrikai apartheid rezsim sportolóinak jelenléte miatt – hazarendelték. Tauber Zoltán asztaliteniszező aranyérmét, Oláh József atléta bronzérmét a rendezők törölték a hivatalos protokollból. (Az érmeitől politikai okokból megfosztott két sportolót idehaza a riói paralimpia előtt rehabilitálták, Tauber Zoltán megkapta az utólag mégis elismert aranyérmét, Oláh József atléta özvegye pedig átvehette a bronzérmet jelképező oklevelet.)
1980-ban a Szovjetunió nem rendezte meg a hatodik paralimpiát, így arra a holland Arnheimben került sor 42 küldöttség 2500 sportolójának részvételével, Magyarország az 1976-os bojkott miatt nem kapott meghívást. Ekkor szerepeltek először a paralimpián a központi idegrendszer sérüléséből adódó mozgáskorlátozottak, ekkor volt először televíziós közvetítés, igaz, még csak felvételről lehetett az eseményeket nyomon követni.
1984-ben a versenyeket New Yorkban és Stoke Mandeville-ben rendezték meg. Most először gyújtották meg a paralimpiai fáklyát a XXIII. Los Angeles-i nyári olimpia lángjáról, így a két esemény jelképesen is összekapcsolódott. A játékokon 1800 sportoló vett részt, a magyar sportolókat 42 fős küldöttség, ebből 31 sportoló képviselte. A magyar szempontból eddigi legsikeresebb paralimpiáról a sportolók 12 arany-, 13 ezüst- és 3 bronzéremmel tértek haza – a Magyar Paralimpiai Bizottság statisztikája alapján.
Az 1988-as szöuli játékokon használták először a paralimpia kifejezést, ami az angol paraplegic (bénult) és az olimpia szavak összetételével alkották meg. Később az előtagot a görög para (hasonló) szóval helyettesítették, utalva az ép versenyzőkével egyenrangú, párhuzamos játékokra. A paralimpiák mottója: A lélek mozgásban. Szimbóluma a három ecsetvonáshoz hasonló, egy központ körül mozgó agito (a latin szó jelentése: mozgásba hozok), az alakzatok színe piros, kék és zöld, mert ezek a nemzeti lobogókban leggyakrabban használt színek. A láng meggyújtásához használt fáklya lényegében megegyezik a nyári olimpiai játékok megnyitóján használttal. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) 2001-ben megállapodott abban, hogy 2012-től mindig két héttel a nyári olimpiai játékok után, annak versenyhelyszínein rendezik meg a paralimpiát.
1992-ben Barcelonában, az addigi paralimpiák történetének legnépesebb mezőnye, 82 nemzet képviseltette magát, a játékokat a nyári olimpia szervezőbizottsága bonyolította le. A magyar csapatot 42 versenyző és 10 kísérő alkotta, a magyar mérleg 4 arany-, 3 ezüst- és 4 bronzérem.
1996-ban Atlantában, a centenáriumi olimpia helyszínein 115 ország 3500 sportolója vett részt a paralimpián. Magyarországot 45 sportoló és 18 kísérő képviselte nyolc sportágban: asztalitenisz, atlétika, úszás, erőemelés, tenisz, vívás, ülőröplabda, csörgőlabda; az eredmény: 5 arany-, 2 ezüst- és 3 bronzérem. A játékok történetében először kaptak versenyzési lehetőséget értelmi fogyatékos sportolók is, és most először kértek pénzt a belépőjegyekért.
2000-ben Sydneyben, a XXVII. nyári olimpiai játékok helyszínein rendezték meg a XI. paralimpiai játékokat, amelyeken 122 ország 3900 versenyzője 18 sportágban mérte össze erejét. A magyar csapatot 55 sportoló és 29 kísérő alkotta, s most először a Magyar Rádió és a Magyar Televízió napi rendszerességgel adott helyszíni tudósítást. A magyar csapat 4 arany-, 5 ezüst- és 14 bronzérmet szerzett.
2004-ben az athéni paralimpián 38-an képviselték a magyar színeket, egy arany-, nyolc ezüst-, illetve tíz bronzéremmel zárva a játékokat. Athénban összesen 304 világ- és 448 paralimpiai csúcs született. A távon 2000-ben is győztes Pásztory Dóra a 200 méteres vegyesúszást világcsúccsal nyerte, ezenkívül szerzett két ezüstérmet is. Ez volt az első alkalom, hogy itthon a paralimpikonok az olimpikonokkal azonos jutalmazásban részesültek.
2008-ban a pekingi paralimpián 33 magyar sportoló vett részt, egy arany- és öt bronzéremmel tértek haza a játékokról. A legeredményesebb magyar sportoló, Sors Tamás világcsúccsal győzött 100 méter pillangón, és még két bronzérmet szerzett. Sporttörténelmi bravúrt hajtott végre Szekeres Pál, aki a tőrözők között végzett a harmadik helyen, ezzel ő lett az első és eddig egyetlen sportoló a világon, aki nyári olimpián és paralimpián is érmet szerzett. A kínai fővárosban 148 országból több mint 4200 sportoló mérte össze tudását, mindkét szám rekord volt a játékok történetében. A versenyzők között 1431 érmet osztottak szét, összesen 76 ország sportolói értek el dobogós helyezést. Soha annyi szurkoló nem követte a helyszínen az eseményeket, mint Pekingben. Minden sportág versenyei telt ház előtt zajlottak, a kínai televízióban két csatorna csak a paralimpia eseményeiről számolt be.
2012-ben a londoni paralimpián 166 országból 4294 sportoló mérte össze tudását, 251 világ- és 451 paralimpiai csúcs született. A magyar csapat 2 arany-, 6 ezüst- és 6 bronzéremmel tért haza. A versenyeket több mint 2,7 millióan látták a helyszíneken, ez a szám a pekinginek a duplája. A Channel 4 televíziós csatorna napi 15 órában élőben közvetített, az eseményeket a szigetország 22 városában 47 kivetítő előtt naponta mintegy 500 ezren figyelték.
A paralimpiák történetében a legeredményesebb sportoló az amerikai látássérült úszó Trischa Zorn, aki 1980 és 2004 között hét játékon 55 érmet nyert, ebből 41 volt arany. Magyarország 1972 óta összesen 30 arany-, 41 ezüst- és 55 bronzérmet szerzett.
A riói paralimpiai játékokon 22 sportágban mérik össze tudásukat a versenyzők, ezek közül három (a bocsa, a csörgőlabda és az erőemelés) nem olimpiai sportág. A játékok kabalája a Tom Jobin brazil zenészről elnevezett Tom, a kék-zöld színű, falevél frizurájú figura a brazil növényvilágot jelképezi. A játékokon 43 sportolóból álló magyar küldöttség vesz részt, ekkora létszámú egyéni versenyzői csapat soha nem indult még Magyarországról. Eddig példátlan módon az Oroszországban tapasztalt, központilag irányított doppingolás miatt az IPC a nyári és a téli paralimpiai játékokról is kizárta az orosz sportolókat.