Fókuszban az asztrofotós: Landy-Gyebnár Mónika

Szelfi a Hold, a téli csillagképek és a veszprémi Látóhegy kulisszájával.

Legutóbb a Perseida meteorrajról készült képedet publikáltuk a hónap asztofotójaként. Milyen hullócsillagos élményeid származnak még a közelmúltból?
Ez az év nem igazán kedvezett a meteorfotózásnak; a legtöbb raj kitörésének idején erős holdfény volt. Amikor a Hold nem zavart, az időjárás tette lehetetlenné az észlelést. Az augusztusi Perseida-raj esetében viszont különösen szerencsés voltam. A kedvenc meteoros élményem viszont a 2015 decemberében volt, a Geminidák észlelése. Elkeserítően sűrű köddel, ahogy ez télen gyakran előfordul. Miután kezdett kitisztulni, a talaj felett hullámzó pára misztikussá tette a tájat. Ebben a látványban villantak fel az égből aláhulló meteorok.

Egy fényes Taurida-tűzgömb, amely füstnyomot is hagyott maga után az égen.

Légköroptika, csillagászat és az élővilág jelenik meg leginkább a képeiden. Melyik az a témakör, amit magadénak érzel?
Legjobb, ha kombinálni lehet! A légköroptikai jelenségek eléggé kiszámíthatatlanul tűnnek fel; számomra mindig öröm, ha valamit sikerül csillagos éggel együtt elcsípni, legyen az holdhaló vagy éjszakai világító felhő. Az élővilágot is igyekszem éjszakai arcán keresztül bemutatni; maradandó volt számomra egy 2016 tavaszán átélt élmény, amikor az épp virágzó fekete kökörcsineket holdfényben fotóztam. Kora ősszel pedig egy fecskefarkú lepke hernyóját kaptam lencsevégre a csillagos ég alatt. Néha éveken át várni kell a megfelelő helyzetre, visszamenni újra és újra a kiszemelt témához.

Holdfénnyel derített tájban egy kökörcsin; háttérben az Orion csillagképpel.

Honnan van a vonzódásod a természettudományok iránt?
Legnagyobb részben anyai nagyapámnak köszönhetem, aki nyílt gondolkodású és kíváncsi ember volt. Ő tanított meg arra, hogy a legtöbb válasz újabb kérdéseket vet fel, így egy soha véget nem érő történet lehet a világ megismerése. Ezen kívül pedig szerencsésnek mondhatom magamat, hogy olyan korban élek, amikor naponta új felfedezések születnek mindenféle tudományterületen.

Mennyit utazol egy kép kedvéért? Milyen helyeken vagy legszívesebben?
Veszprém külvárosában lakom, így könnyű kijutni a közeli, félig-meddig természetes terepre, amely számos védett állat- és növényfajnak ad otthont. Legtöbbször csak ilyen gyalog elérhető távolságokat teszek meg. Emellett nagy kedvencem a Bakony, ahol minden évszakban találok valami izgalmas témát. Ha az időjárás engedi, akkor este az utolsó busszal felmegyek a dombok közé, és reggel az elsővel jövök vissza.

Véleményed szerint, inkább technikai vagy kompozíciós kérdés ma a fotózás?
Szerintem ez a témától függ. Egy bizonyos technikai feltételnek meg kell felelnie annak a felszerelésnek, amit éjszaka használni tud az ember. Ám hiába van valakinek a táskájában a legdrágább gép! Ha nem keres jó helyszínt, nincsenek megfelelő szakismeretei, fabatkát sem ér. Nem árt, ha az ember rendelkezik egy kis művészeti vénával is, ami segít felfedezni a körülöttünk rejlő érdekes kompozíciós lehetőségeket. Lehet, hogy egy adott fotó exponálása csak a pillanat műve, ám a kép kattintásáig eljutni, hosszú évek munkája, tapasztalata lehet.

Nap délibáb és zöld fény sorozatfelvétele teleobjektívvel fényképezve.

Napjainkban számos médiumban köszönnek vissza a képeid. Megemlítenél ezek közül néhány, számodra fontosabbat? Mire vagy a legbüszkébb?

A légköroptika a fő területe a munkámnak, aminek a fotózása mellett aktívan kutatom is a témát. Számomra az a legérdekesebb, ha ebben tudok valami izgalmas, ritka vagy nehezen megfigyelhető jelenséget megörökíteni. Az elmúlt évek során számos képem jelent meg a „Nap optikai felvételeként” és a Spaceweather címlapján.
Mindegyikhez élmény fűz, mindegyik tanít valamit. Talán az egyik legkedvesebb számomra egy Tihanyban, a Belső-tó partján született állatövi fény felvétel.

Ha egyet kívánhatnál, hova teleportáltatnád magad fotózni?
Csak egyet lehet? Legszívesebben az Antarktiszra utaznék; késő ősszel, amikor még egy kis világos időszak is van, de már az éjszaka dominál. Egyrészt nagyon szeretem a telet, másrészt pedig a sarkvidékeken számtalan olyan légköri jelenség is van, amiket itthonról nem, vagy csak igen ritkán és rendkívül szerencsés helyzetben lehet látni. Nagyon szívesen fotóznám az Erebus vulkáni kúpját sarki fénnyel vagy gyöngyházfényű felhőkkel együtt.

Mennyire szeretsz csapatban dolgozni, és hogy viseled el az egyedüllétet az éjszaka folyamán?
Alapvetően magányos típus vagyok: kimondottan kedvelem az egyedüllétet. Ha a hétköznapok terheitől akarok megszabadulni, akkor könnyebb ezt egyedül megtenni a csillagos ég alatt. Sokan kérdezik, hogy nem szoktam-e félni az erdőn-mezőn éjszaka? A belvároson nem mernék éjjel egyedül átsétálni, de a terepen a legveszélyesebb lények a kullancsok, ellenük pedig lehet védekezni. Nyilván megemelkedik a pulzusom, ha az erdő szélén állva a közelben röfögő vagy csörtető vaddisznót hallok, de a természet éjjeli neszei is hozzájárulnak ahhoz, hogy izgalmas legyen a kint eltöltött idő. Néhány hete a Bakonyban fotóztam, amire kivételesen a férjem is el tudott kísérni. Ez még a szarvasbőgés idején volt; csodás volt a völgyek közt visszhangzó koncert! Volt olyan eset is, amikor egy rókakölyök ellopta a szendvicseinket, alig pár méterre tőlünk: vicces volt látni, ahogy szalad a szájában a reggelinkkel. Természetesen, hasonló érdeklődésű emberekkel szívesen dolgozom együtt, de ilyenkor ösztönösen háttérbe húzódom.

Holdkoszurú négy gyűrűvel, amelynek jobb oldalán a Fiastyúk csillaghalmaza látszik.

Kik a példaképeid a fotózásban, akik nagy hatással voltak-vannak rád?
Asztrotájképes műfajban Per-Magnus Hedén a kedvencem, mivel ő is előnyben részesíti a természeti helyszíneket. Tiszteletre méltó szerénységgel dolgozza fel a képeit, nem veszik el a jelen talmi értékei között. Kedvelem William Burrard-Lucas természetfotóit, különösen az éjszaka készülteket. Nagy kedvencem még egy fiatal amerikai fotós, Andrew Studer is, aki a fiatalsága adta lendületet csodálatos szorgalommal párosulva használja fel. Az élővilágot megörökítő fotósok közül nálam Piotr Naskrecki, rovarász az első, aki leginkább Mozambikban dolgozik és alkot.

Az interjút készítette: Ladányi Tamás – www.astrophoto.hu