Az élők és a holtak összetartozása

Mécsesek égnek a felvidéki Ajnácskő temetőjében.
Fotó: Komka Péter/MTI

Tátrai Zsuzsa néprajzkutató az M1 csatornán elmondta, hogy meg kell különböztetni a halottkultuszt és a temetőkultuszt. Halottainkra emlékezve virágokkal díszítjük a sírokat, mécseseket égetünk elhunyt szeretteinkért. E külsőségek mellett azonban ez az őszi ünnepi időszak az élők és a holtak összetartozásáról szól.

Az angolszász vidékekről származó halloweennel kapcsolatban Tátrai Zsuzsa megjegyezte, hogy ez valójában kelta gyökerekkel bíró, pogány hagyomány, ami szintén a halottakat állítja középpontba. A kelták szerint mindenszentek előestéjén a holtak szellemei visszatérnek és beköltözhetnek az élőkbe. Ezért öltöztek be maskarákba, ugyanis így akarták kijátszani a halottakat.

Mindenszentek napja, vagyis az üdvözült lelkek emléknapját a keresztény kultúrában november 1-jén ünnepeljük. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet. Később ezen a napon általánossá vált a sírok rendbetétele, virággal díszítése és gyertyák gyújtása a halottak üdvéért. A mindenszentek ünnepe az utána következő halottak napja előestéje lett.

November 2-án, halottak napján a katolikus egyház ünnepélyesen megemlékezik minden elhunytról, de különösképpen „a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről”. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy mindenszentek ünnepét követően az összes elhunyt emberről is megemlékezzenek. A halottak napját 998 óta tartják, majd a 11. században a clunyi bencés szerzetesek hatására széles körben elterjedt.