Így lett egy rézkori kincsből valóban közkincs

A műemlékem.hu magazin adott hírt a 2016 végén előkerült rézkori kincsleletről. A Somogy megyei Magyaregres mellett folytatott feltáráson a Forster Központ megbízásából a Lekri Group Kft. szakemberei dolgoztak a NIF Zrt. M67 gyorsforgalmi út beruházása kapcsán. Mivel a területen már korábban is ismertek voltak rézkori objektumok, a feltárás során előkerült, feltehetően 5-6 ezer éves alap-, illetve kerítőárkok, agyagnyerő gödrök és a hajdani épületek cölöplyukai nem érték meglepetésként a feltáró régészeket, dr. Kiss Pétert és Hornok Pétert. Az egyik épület alapárkában azonban egy szájával lefelé fordított ép fazekat találtak.

„A még ismeretlen betöltésű edényt munkatársaim kibontották és szakszerűen felszedték, tartalma megismeréséhez azonban a helyszínen nem láttak hozzá. Restaurátor kollégánknak eleve feltűnt, hogy szokatlanul nehéz az edény. Rögtön a restaurátor műhelyben folytatott bontás első perceiben leletek kerültek elő a fazék betöltéséből, így annak előzetes, roncsolásmentes vizsgálata mellett döntöttünk. Röntgen-, majd CT-vizsgálattal derítettük ki, hogy a fazék belsejét szinte teljes egészében kitöltik a belehelyezett tárgyak. Az addigi reményünk ekkor vált bizonyossággá és foghattunk neki a beltartalom aprólékos feltárásának, dokumentálásának” – mondta el a műemlékem.hu magazinnak Nyikus Krisztián, a Lekri Group Kft. ügyvezető igazgatója.

A lelet már csak azért is jókora szakmai izgalomra adott okot, mert a rézkor időszakából, legalábbis ebből a földrajzi térségből meglehetősen ritkák az ép edények, pláne a nagy darabszámú tárgyegyüttesek. Előfordul, hogy egy kincslelet nem szakszerű régészeti feltárás során, hanem a véletlennek köszönhetően kerül elő. Míg előbbi esetben van remény a tárgyak és a hozzájuk kapcsolódó információk teljes megmentésre, az amatőr buzgalom, netán a véletlen bolygatások miatt sokszor a leletek egy része megsemmisül. A kézzel formált, kettőskúpos alakú, oldalt átfúrt bütykökkel díszített őskori fazék kialakítása árulkodott a korszakról: az azt formázó fazekas a középső rézkori úgynevezett Balaton-Lasinja régészeti kultúra népességéhez tartozott.

Maga a rézkor „megszületése” eleve rendelkezik egy érdekes magyar vonatkozással. Létezését a kalandos életű magyar régésznek, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc miniszteréből és diplomatájából végül a Kiegyezés után a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójává váló Pulszky Ferencnek sikerült bebizonyítania. Ő győzte meg az 1876-ban, Budapesten tanácskozó tudós régészeket arról, hogy indokolt a már korábban is ismert kő- és a bronzkor közé egy új korszakot beiktatni.

A rézkor éppen a feltárt leletek ritkasága miatt viszonylag kevéssé ismert korszak, s bár Somogy megyében félszáz lelőhelye ismert, legfeljebb csak feltételezések vannak az akkor élt, többnyire állattartással, növénytermesztéssel foglalkozó, kis falvakban, tanyákon élő népesség mindennapjairól. Tudjuk, hogy a Dunántúlon folyók, patakok közelében, dombokon elhelyezkedő telepeik viszonylag közel álltak egymáshoz. E korban terjedt el nagyobb tömegben a háziasított szarvasmarha tartása és kezdtek el szélesebb körben ekét használni. Az újkőkort követően ekkoriban jelentek meg a társadalomban a korábban nem jellemző, vagyoni különbségek – a rézkor innovációja némelyeknek hatalmas gazdagságot hozott. Felszíni házakat építettek, több helyütt a patics, vagyis a sárral tapasztott fal maradványa is előkerült. A rézkori feltárásokon többnyire edénytöredékek kerülnek elő, bár a korszaknak nevet adó fémek is akadnak. Leletei alapján az egész Dunántúlt uraló Balaton-Lasinja kultúra népe szoros déli kapcsolatokkal rendelkezett, de anyagi kultúrájukba beépültek a helyben talált korábbi népesség – az újkőkor végén és a kora rézkorban itt élt Lengyeli kultúra – ismeretei, kelet-alpi fémműves kapcsolatai is.

A most előkerült magyaregresi kincsleletben csaknem ezer tárgy volt – többségük különböző méretű és anyagú gyöngy. Néhol még a felfűzésükre használt textilszál töredékei is megmaradtak. Csaknem hétszáz kis rézgyöngy került elő, mellettük 262 nagyobb méretű, mészkőből, illetve kagylóból kialakított gyöngyre leltek. Az edényből három nagyméretű, rézből készült spirális karperec, illetve két dupla spirális, réz ruhadísz is előkerült. A leletegyüttest a feltáró szakemberek a Krisztus születése előtti negyedik évezred elejére, Kr. e. 4000 és 3500 közé teszik.
„Amióta az ember értékkel rendelkezik, felmerült benne az igény, hogy ezeket biztonságban tudja. Ennek a legegyszerűbb és legbiztonságosabb módja, a világtörténelemben mindig is, a földbeásás volt. A kincslelet előkerülése pedig azzal magyarázható, hogy a tulajdonos vagy elfelejtette, hogy hová rejtette el, vagy pedig nem volt módja érte menni” – vélekedik a feltáró dr. Kiss Péter.

„A fantasztikus lelet természetesen restaurálva látványos igazán a nagyközönség számára, ezért Társaságunk ezt a munkát is elvégezte. Így most eredeti szépségükben lehet gyönyörködni a tárgyakban. A feltárásról és a restaurálásról egy kisfilmet is készítettünk, hogy az érdeklődők minél többet megtudhassanak. Nem is nagyon tehettünk másként, hiszen a cégünk jelmondata az, hogy „Értéket mentünk”, így az összetett munkával csak a küldetésünknek igyekeztünk megfelelni” – tette hozzá Nyikus Krisztián.

A páratlan rézkori kincslelet a későbbiekben a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba kerül majd, ahol feltehetően az állandó régészeti kiállítás egyik ékköve lesz. A kincsről készített kisfilmet – és a további fotókat – azonban már most megnézhetik a műemlékem.hu magazin oldalán.

Írta: Kovács Olivér
Fényképezte: Lekri Group