Emberi állkapcsok is rejtőztek a barlang stalagmitja alatt

Az újkőkor hosszú évszázadai után a Baradla következő, kétség kívül jelentős régészeti periódusa a késő bronzkori (vagy kora vaskori) úgy nevezett „Kyatice-időszak” – olvasható a műmlékem.hu portálon. A kultúra itteni maradványainak teljes újraértékelése talán majd pontosabb kronológiát is adhat egyszer – mindaddig nagyjából hasonlóképp a bükki kultúrához azt mondhatjuk, hogy a teljes Kyatice-élettartam ott van a leletekben, így mintegy ötszáz évnyi folyamatos időszakot feltételezhetünk a barlang használatában. Fontos változás azonban a korábbiakhoz képest, hogy a tér használata jócskán lecsökkent, elsősorban a bejárathoz közelebbi szakaszokon koncentrálódik. A későbronzkorban csak a bejáratok környékét (Főbejárat, Denevér-ág) és barlang simább, tevékenységre alkalmasabb helyeit használják intenzíven – írja Rezi Kató Gábor tanulmányában.

A megdöbbentő mennyiségű neolit kerámiához képest a Kyatice leletek száma ugyan valamivel szerényebb, de így is bőséges. Annál több van azonban az emberi maradványokból! A barlanggal kapcsolatban szinte minden korai úti beszámoló kiemeli az emberi csontok megdöbbentő számát. 1876-tól kezdődően (bár már korábban is kutatták) legalább egy tucat bronzkori temetkezési helyszínt tártak föl: a Pitvar, a Temetkezési folyosó és a Csontház területén. Képtelenség a dokumentációk alapján pontosan megbecsülni az előkerült emberi maradványok számát, de kétségtelenül százas nagyságrendről van szó.

Már báró Nyáry Jenő (1836-914) első ásatásairól szóló feljegyzései csaknem hetven ember maradványt említenek: 41 sírt, illetve 26 állkapcsot és koponyát. A nagy műveltségű, családi kapcsolatai által a régészet iránt érdeklődő szakember három alkalommal ásott 1876-77 folyamán a barlangban. Első eredményeit a Budapesten megrendezett VIII. Embertani és Ősrégészeti Kongresszuson mutatta be, nagy érdeklődést keltő beszámolójában. Későbbi megfigyeléseit egy 179 oldal terjedelmű, 335 lelet rajzát tartalmazó monográfiában foglalta össze.

Arany spiráltekercs henger, valószínű egy rituális tevékenység eszköze lehetett.

A temetkezésekkel és emberi maradványokkal kapcsolatban is fontos dolgokat jegyzett fel. A Csontházban folytatott első ásatás kapcsán írja: „Fölötte érdekesnek találtam azon körülményt, hogy a stalagmit közt emberi és állati csontok, nevezetesen pedig emberi állkapcsok voltak lelhetők. E körülményből, valamint abból, hogy mesterségesen hasított és szenesedett emberi csontok is  jelentkeznek, az a föltevés is előállhat, hogy akkoron itt emberevők (antropophagok) tanyáztak.  …A csepegőkő áttöretése után a barlang alatt kisebb-nagyobb üregek mutatkoztak, melyekből néhány emberi állkapcsot szedtünk ki. A különféle helyeken talált emberi állkapcsok közül 10 koros és 16 fiatal egyéné volt.”

A legjelentősebb Nyáry-féle eredmények azonban kétség kívül azokhoz a sírokhoz kötődnek, amelyeket a Pitvar és a Temetkezési folyosó területén tárt fel. A temetkezési rítus ezek esetében teljesen egyforma. Nyáry részletesen számol be a feltárt sírokról és a mellékletekről. A dokumentáció és a ránk maradt leletek számos kérdést vetnek fel, melyekre egyelőre nem tudunk választ adni: például hogyan fértek el a sírok – Nyáry szerinti két sorban – a folyosón, illetve a mellékeltek egyes megmaradt darabjai hogyan sorolhatóak be a Kyatice-kultúrába?

Rezi Kató Gábor cikkének folytatása és további képek a műemlékem.hu magazinban