Válaszra váró kérdések a rézkori kincslelettel kapcsolatban

„Amíg nem derül ki, melyik múzeum és mikor fogja először bemutatni a Magyaregres mellett feltárt rézkori kincsleletet, igyekszünk kihasználni az időt és tovább folytatjuk a tárgyak vizsgálatát. Folyamatosan gyarapodnak az ismereteink, de roppant nehéz a dolgunk, hiszen még mindig nem tudunk eleget a leletet ránk hagyó népről, régészeti kultúráról” – mondta el a műemlékem.hu magazinnak Nyikus Krisztián, a Lekri Group Kft. ügyvezető igazgatója.

Mint már beszámoltunk róla, a réz-, mészkő- és kagyló tárgyakat egy fejjel lefelé fordítva eltemetett fazékban találták meg 2016 végén az M67-es gyorsforgalmi út építését megelőző feltárás során. Az edény betöltését a helyszínen nem bontották ki, hanem először megröntgenezték, majd a mosonmagyaróvári kórház CT-jével vizsgálták meg. Hogy a fazékban más is van homokon, földön kívül, már az elején sejtették, hiszen teli állapotban szokatlanul nehéz volt. Csaknem tizenhat kilót nyomott!

„A kincs megtalálása után azzal hívott fel Krisztián, hogy lenne egy kis munka, de egy nap alatt biztosan végzek vele. Most már négy hónapja dolgozom a tárgyakkal, bár természetesen a megtisztításukra és restaurálásukra néhány hét alatt sor került. Csapatban folyik a munka, így mindig több szempontból vizsgáljuk a felmerülő kérdéseket. Az így összeadott tudás sokkal eredményesebb, bár még messze vagyunk attól, hogy elmondhassuk, mindent tudunk a kincsleletről” – tette hozzá Szórádiné Lilla, a restaurátor.

Bármennyire is furcsa, nem tisztázott megnyugtatóan az ékszerekként definiált tárgyak viselésének módja sem. A szakemberek a hasáb alakú mészkő gyöngyöket a fazékbeli eredeti sorrendnek megfelelően újra felfűzték. Ekkor tapasztalták, hogy az így kapott lánc olyan nehéz, hogy nyakban szinte csak ülve lehetett volna hosszabban viselni. Felmerült, hogy talán övként, esetleg ruhára varrva hordhatták, azonban még így is kényelmetlenül súlyosak elhettek. A rézből készült spirális karperecek pedig túl szűknek bizonyultak egy mai felnőtt férfikarra, sőt az egyiken feltehetően csak egy gyermek kézfeje fért át. Ugyanakkor a kopásnyomok azt bizonyítják, hogy valóban használt tárgyak voltak ezek, sőt, a két nagyobb átmérőjű karkötő korábban egy volt, ám még az elrejtés előtt kettévágták. Vajon viselték így, vagy csak azért választották ketté, hogy beférjen a fazékba. Egyelőre ezt sem tudjuk. Megfejtésre vár az is, hogy a testük melyik részén viselték a két dupla spirális ruhadíszt, amelyek szintén tekintélyes tömegű.

„A nagy tisztaságú réztárgyakból mintákat vettünk, hogy megállapíthassuk, hol bányászták  elkészítésükhöz a fémet” – mondja ki Kiss Péter feltáró régész. „Ezzel a hatezer évvel ezelőtti kulturális, kereskedelmi útvonalakról is képet kapunk majd. Meglehetősen ismeretlen ez a korszak, hiszen még a bronzkori fellendülés, az egész Európát átjáró szellemi és anyagi pezsgés előtti időben vagyunk.”

A cikk folytatása és további képek a műemlékem.hu magazin cikkében.

Íta és fényképezte: Kovács Olivér