A sárforgatók apró kincsei is lehetnek értékesek

2017.04.07.Bordás Veronika

National Geographic Magyarország

Mudlark – az angol tájszó eredetileg egy disznófajtát jelentett, csak később kezdték használni azokra, akik az elmúlt századokban jobb híján a Temze-part iszapjában keresgéltek valami eladhatót.

Fotó: Neil Hall

A londoni kikötőkbe vagy onnan a tenger felé tartó hajókról lepottyant áruért, a rakpartokról, hidakról a járókelők kezéből a vízbe esett tárgyakért, az iszapból előkerült apróságokért kaphattak néhány fityinget a szerencsés „sárforgatók”.

Mudlarkok ma is vannak Londonban, azonban már nem kényszerűségből, hanem szórakozásból keresgélnek a folyóparton. Közösségüknek köszönhetően számos, több évszázados mindennapi használati tárgy bukkant elő. Ezek értékét a kortársak gyakran nem sokra becsülték, éppen ezért viszonylag kevés maradt meg belőlük; rendszerint a szemétben, jobb esetben pedig az évszázadokig afféle kanálisnak tekintett Temzében végezték.

Az iszapba temetett tárgyak – az oxigénszegény környezetnek köszönhetően – meghökkentően épek maradtak az évszázadok során. Az iszapos part mellett a Temze rendszeresen változó vízállása teszi a folyót (ellentétben például a Dunával) eszményi kincskereső helyszínné.

Mivel követi az árapályváltozást, előre tudni, mikor lesz alacsony a vízszint; ekkor érdemes gumicsizmában és gumikesztyűben a folyópartra ballagni. A Temze-partra bárki lemehet, ám ha tüzetesebben szeretne vizsgálódni, engedélyért kell folyamodnia, valamint a zsákmányt sem mindig tarthatja meg: a Londoni Múzeumnál be kell jelenteni az értékesnek tűnő leletet, hogy a szakértők megvizsgálhassák.

#london #mudlark