Szentségtörés vagy praktikum?

A kiöltözött lánytársaság határozottan nem misére igyekszik az első tavaszi szombat éjszakán a The Church-be

Sosem felejtem el, amikor egyik felfedező sétám alkalmával belebotlottam a zömök templomba Liverpool egyik külvárosi részén. Fenyegető tömege szinte rám nehezedett, de a lélegzetem mégsem ettől állt el. A bástyaszerű tornyon hatalmas felirat hirdeti: Menő mászófalak. Climbing Centre, azaz Sziklamászó központ. Addigra már találkoztam egy-két számomra meghökkentő újrahasznosítási ötlettel a városban, de általában lakás vagy irodaház lett a nem használt egyházi épületekből. Ez a 150 esztendős templom viszont ennek az extrém sport gyakorlóinak ígér biztonságos környezetet – amiben talán egykori névadója, Britannia első mártírja, Szent Albán is segíti őket.

A mászóközpont kialakításakor maximálisan kihasználták a templom előnyös adottságait.

A Szent Ciprián templom 2006-ban, 125 évnyi működés után, zárt be, majd végül diákszállóvá alakították.

Társasházzá alakított kis kápolna, aminek még a tornyát is elbontották.

Eltűnt hívek nyomában
A gyülekezetefogyott templomok, kápolnák értékesítése egyébként nem észak-angliai sajátosság, az egész Egyesült Királyságban, sőt Európa-szerte megtalálhatók az újragondolt egyházi épületek. Mint azt számos empirikus kutatás alátámasztja, az EU-ban csökkenő tendenciát mutat a keresztény templomlátogatók száma. A 2010-es Eurobarometer Poll szerint a tagállamok lakóinak ötöde ateista és azt vallja, hogy nem létezik felsőbb szellem. Az Egyesült Királyságban ez az arány 25 százalék volt (míg a magyaroknak az európai átlaghoz hasonlóan 20 százaléka vélekedik így). A kutatók szerint azonban a legfigyelemreméltóbb magának a vallásosságnak az átalakulása: világszerte egyre többen tartják valamiféle felekezethez tartozónak magukat, de hitüket egyáltalán nem intézményes keretek között gyakorolják – így nem is olyan meglepő, hogy egyre több imaház kong az ürességtől.

Bár az ateisták száma az észak-európai országokban a legmagasabb, Nagy-Britanniában sem győzik kongatni a vészharangokat. Az Anglikán Egyház 2016-ban arról számolt be, hogy története során először egymillió alá esett a szertartásaikat látogatók száma – ami kevesebb mint 2 százaléka a lakosságnak. Mindössze 760 ezer fő jelent meg a vasárnapi istentiszteleteken, ami azt jelenti, hogy az elmúlt évtizedben 12 százalékkal csökkent a templomba járók aránya. Ez pedig kevesebb mint a fele azoknak, akik a 60-as években még megtöltötték az istenházát. Ráadásul Anglia és Wales területén 1980 óta több mint ezer anglikán kápolna, templom zárta be örökre az ajtaját. Nem meglepő módon a zsugorodó gyülekezetek és a történelmi épületek növekvő fenntartási költségei komoly szerepet játszanak a kényszerű döntésekben, amikor „piacra dobják” a parókiákat.

Egy kikötőváros ezer színe
Liverpoolt egyre jobban megismerve, az átváltoztatott istenháza megszokott látvánnyá lett – a különböző keresztény felekezetek pragmatikusan gondolkodnak a feleslegessé vált templomok sorsáról. Mindenféle szentimentalizmus nélkül adják át őket – jó áron – különféle célokra, sőt akár más vallások számára, például hindu testvéreiknek. Az Edge Lane-en található, egykori walesi presbiteriánus kápolna esetében ez történt. 1976-tól ad otthont a Shree Radha Krishna templomnak, és egyúttal itt van a székhelye a Hindu Kulturális Szervezetnek is, melyet jótékonysági céllal alapított Liverpool növekvő indiai közössége 1957-ben.

A jelenleg hindu mandirként működő templom alapkövét 1899-ben tették le a torony walesi nyelvű felirata szerint.

Sorházból mecset, majd iroda lett a fehér épületrész. 1908-ban kellett elhagyniuk a muzulmán híveknek.

Legalább ilyen érdekes az Egyesült Királyság első, de legalábbis az elsők között megalapított mecsetjének története. Egy sorházban berendezkedve nyitotta meg kapuját 1889-ben, alapítója William Henry Quilliam ügyvéd volt, aki Abdullah néven lelt új életre csodás gyógyulása után. A Liverpooli Iszlám Intézet – amely ima- és közösségi hely rendeltetése mellett végül saját könyvtárral, kutatóhelyiséggel és iskolával is büszkélkedett – gyorsan kinőtte a nem is olyan szűkös teret. Miután alapítójának külföldre kellett mennie egyéb gondjai miatt, fia eladásra szánta a funkcióját vesztett épületet. Végül a városi tanács vette meg, hogy irodaházzá alakítva, az anyakönyvi hivatalnak adjon benne helyet. Az ott dolgozók közül sokak számára rejtély volt, miért nevezik az egyik hátsó helyiséget kis mecsetnek… Ma használaton kívül áll az egykori iszlamista központ. A helyi muszlim szervezet azt fontolgatja, hogy visszavásárolja oktatási célra.

Érdekütközések
Az egyházak azért igyekeznek határokat szabni az eladott vallásos építmények további sorsával kapcsolatban. A legszigorúbb a római katolikus és az anglikán egyház, nem támogatja, hogy illetlen célokra használják az egykor felszentelt épületeket, például szexshop vagy szerencsejáték-barlang váljék belőlük. Ezért a szigetországban megtalálható templom-kocsmák többnyire eredetileg valamelyik protestáns felekezethez tartoztak, ugyanis központosított egyházi fennhatóság hiányában maguk próbálják előteremteni a gyakran óriási terhet jelentő fenntartási költségeket. Általában teológiailag is más jelentősége van a protestáns felekezeteknél a templomépületnek, mivel az elsődleges templom számukra Krisztus közössége, nem pedig egy homokkőből vagy téglából rakott épület.

Nem túl meglepő, hogy a Liverpoolhoz közeli, középkori városban, Chesterben például többen felszólaltak a helyi sajtóban, amikor napvilágra került egy bár és étterem terve a Szent Andrásról elnevezett templomban. Ám a lakók nem a szentségtelen ötlet miatt tiltakoztak, hanem mert úgy érezték a belvárosban már épp elég éjszakai mulató zavarja a nyugalmukat. Végül mégiscsak a pénz győzött: a műemlékjellegű épület komoly renoválásra szorult, amelyet természetesen vállalt a pályázó. Az Egyesült Református Egyház egykori tulajdona így született újjá The Church (A templom) néven, és ma már legfeljebb csak a kósza turistában kelt megütközést, amikor szombat esténként orgonaszó helyett a diszkózene rázza a 19. századi falakat.

Csodák pedig léteznek
A gyülekezetek, egyházak egyébként tényleg csak a végső pillanatban adják fel a templomokat – és mindaddig igyekeznek küzdeni a nemkívánatos végzet ellen. Több egyházi épületet adnak ki például közösségi célokra, vasárnap pedig továbbra is istentiszteleti helyként funkcionálnak – ez pedig elvégre nem is áll olyan távol az eredeti funkciótól. Természetesen azért meghökkentő, amikor az ember először találja magát szembe borkóstolóval vagy éppen charlestont táncolókkal Liverpool emblematikus épülete, az anglikán katedrális közepén.

A Szent Jakab valószínűleg a legkorábbi olyan fennmaradt templom, amelynek támoszlopai öntött vasból készültek.

Reménykedni viszont mindig lehet, hiszen a sokszínű Toxteth nevű városrészben megtörtént az a különös eset, hogy egy több mint három évtizede üresen álló templom váratlanul új életre kelt. Erre mindaddig egész Angliában nem volt példa. A Szent Jakabról elnevezett templom 1974-ben vált feleslegessé, pedig az 1775-ben befejezett, György-stílusú építmény még a műemlékvédelmi listára is felkerült. Ám 2010-ben ismét kitárta kapuit anglikán vallású hívei előtt, akik örömmel csatlakoztak, annak ellenére, hogy romos állapota miatt sem folyóvíz, sem fűtés nem volt az épületben, sőt még be is ázott. Végül két sátrat állítottak fel bent, nehogy ne érjen senkit baleset. Bár 2012-ben elkezdődött a tető javítása, de még sok munkára van szükség, mire ismét a régihez méltó fényében tündöklik a templom.

Magyarországon nemrég került piacra egy velencei kápolna, melyet tulajdonosai kétszobás házzá alakítottak – a hír újdonságként járta be a sajtót. Vallásosság szempontjából hazánk Nyugat-Európáéhoz hasonlóan alakul: Keller Tamás, a TÁRKI kutatójának 2010-es elemzése szerint, 1998 és 2008 között a kétharmadára csökkent azok száma, akik legalább havonta eljutnak templomba.
Ne higgyük azonban, hogy egy templom újrahasznosítása valami új találmány, csak régen inkább „kőbányaként” tekintettek a feleslegessé vált épületre. A székesfehérvári koronázó bazilika – alapzatának maradványai a Romkertben láthatók – pusztulása 1601-ben, a sikeres keresztény visszafoglaláskor kezdődött. A törökök ugyanis lőporraktárnak használták az egyik, az úgynevezett Pipó-tornyot. Mikor helyzetük tarthatatlanná vált, felrobbantották, és végül leégett az egész templom, de még akkor sem lett az enyészeté, sőt az 1700-as években még miséztek romos kápolnáiban. A Habsburgoknak azonban nem állt érdekében helyreállítani a koronázási templomot, Fehérvárból pedig püspökség lett, és az épülő püspöki palotához bőségesen felhasználtak köveiből. Így egy évszázad sem kellett és végleg eltűnt a föld színéről a középkori magyar állam legjelentősebb épülete.

Írta és fényképezte: Orisek Andrea