Sírkövek a borostyán alatt

Fotó: Nemzeti Örökség Intézete

Mintha csak úti célomhoz hangolódna, szomorkás idő kísér. Esernyővel felszerelkezve megérkezem a középkori várra emlékeztető, népies motívumokkal díszített kapuépület elé. Negyela László Márk tudományos munkatárssal indulunk felfedezni a Fiumei Úti Sírkert szomszédságában, 1874-ben megnyitott Salgótarjáni Utcai Zsidó Temetőt. A sírkertet szinte visszahódította a természet, a sírokat nagyrészt benőtte a gaz, a sírhelyek ledőlve, a mauzóleumok megrongálva omladoznak. Sajnos az utóbbi évtizedekben szinte helyrehozhatatlan károk keletkeztek. Csupán egy elburjánzott növényzettől kitisztított bemutató parcella, valamint a romos síremlékek között kialakított ösvények engedik láttatni a temető jövőbeni képét, pedig a főváros és az ország egyik legjelentősebb sírkertje ez. Nyugszik itt több neves személy, de a műemlékek művészi értéke is jelentős.

Fotó: Nemzeti Örökség Intézete

A Salgótarjáni utcai zsidó sírkertet 1874-ben nyitották meg a Kerepesi úti temető egy korábban nem használt részén. Ma már Budapest legrégebbi zsidó temetője, mivel elődeit felszámolták. Kis mérete miatt a századfordulóra gyakorlatilag betelt (ezért is vált szükségessé 1893-ban a jóval kijjebb fekvő Kozma utcai zsidó temető megnyitása), de így is reprezentatív emlékévé vált a kiegyezés utáni magyar zsidóság kultúrájának. Az utolsó, nagyobb fejlesztéseket az 1910-es években végezték. A két világháború között a temetések száma megritkult, 1945 után azonban a pesti gettó halottainak jó részét ide temették át. (Kihantolásra és áttemetésre a zsidó vallás szerint abban az esetben van lehetőség ha nagyobb helyre vagy család egyesítés céljából történik. Az áttelepített sírok mindig a parcella közepére kerülnek, mert az út menti sírhelyek és a fal mentiek drágábbak.) Az ötvenes években még gyakran temettek ide, a hatvanas évektől egyre ritkábban, az utolsóra pedig 2004-ben került sor. Ezt követően a temető fenntartásáról gyakorlatilag senki sem gondoskodott. Pedig a temető nagyon értékes építészeti szempontból.  A kapuépület és az 1980-as években beomlott szertartási épület Zsolnay-kerámiával burkolt kupolája illetve a zsidó szimbólumok és a magyar népi motívumok elemeit egyesítő számos síremlék is, a szecesszió korának egyik hazai legnagyobbja, Lajta Béla munkásságát dicséri. A temető bejáratához igen közel, rögtön a sírkert elején bukkanok Bacher Vilmos, a nemzetközi hírű rabbi professzor 1918-ban felállított síremlékére, mely a művész utolsó csodálatos alkotása.

Szertartási épület
Fotó: Nemzeti Örökség Intézete

Pálma és fűzfa motívumokkal díszített sírkövek amerre a szem ellát. Szembetűnő, hogy a zsidó temetőben nem a gazdag díszítés, hanem az emlékművek monumentalitása tükrözi a család gazdagságát. Lenyűgöző például Lajta Béla legjelentősebb alkotása a Bródy család népi és zsidószimbólumokkal visszafogottan díszített síremléke. A nagytömegű fekete gránitból készült oszlopok körtemplom szerűen veszik körbe a szarkofágot. A 20. század első harmadában a főváros pezsgő politikai, gazdasági és kulturális életében nagy szerep jutott a zsidóságnak. A jómódú családok mind anyagában, mind megjelenésében egyedi síremlékeket terveztettek. A svéd fekete gránitból, vörös vagy fehér márványból készített, szimbolikus ornamentikájú vagy klasszikus formákat követő nagyszabású építmények, faragott, öntött vas vagy mozaik díszítmények, a többnyelvű feliratok gyárosokról, tudósokról, rabbikról, építészekről, művészekről adnak hírt. A sírkövek nyugati oldalán általában a hagyományoknak megfelelően héber felirat, a keleti oldalán pedig magyar felirat díszeleg. Más vallású temetőktől eltérően itt a halottak nem üzennek nekünk, sírköveik csupán a méltatásukra szolgálnak. Egyiken ezt olvasom: „ Emlékezete örökké fog élni!  Mélyen gyászolta hőn szeretett neje, négy gyermeke, testvérei és rokonai, valamint mindazok szívében, kik jeles tulajdonait, jóságát és tiszta jellemét ismerték.”

Lajta Béla (1873-1920)  zsidó zsármazású magyar építész remeke: a Pesti Chevra Kadisa (temetkezési ügyeket intéző szervezet) elnökének, Bródy Józsefnek, a zsidó és népi fafaragás motívumokkal díszített feketegránit síremléke.
Fotó: Nemzeti Örökség Intézete

Miközben felfedezzük a sírkertet a zsidó temetkezési szokásokról hallok sok érdekességet. Kísérőmtől megtudom például, hogy neológ temető lévén ortodoxok nem temetkeztek ide. A kereszténytől eltérően a zsidó sírhely, mindig örök sírhely, halottaikat pedig a lehető leghamarabb eltemetik. A szertartás alatt, a sír felé menve három alkalommal megállnak, jelezvén, hogy milyen nehezen engedik el az elhunytat. Sok esetben az emberek a kezükben viszik a halottat, ezzel is mutatva a tiszteletet, a Tóra szerint azonban a kohaniták (papok, Áron főpap utódai) nem kerülhetnek érintkezésbe egy holttesttel, mert a holttest rituálisan tisztátalan, míg a kohanitáknak őrizniük kell a tisztaságukat. A temetőkben, ahogy a Salgótarjáni utcaiban mi is látjuk, igyekeznek tehát a kohén sírokat a fal mentén, vagy a sorszélek közelében elhelyezni, hogy a halottait látogató kohénnak ne kelljen bemennie a sírok közé.

A temető  „Andrássy útján” sétálva a 19.század végi, 20. század eleji  leghíresebb magyar zsidó építészek munkáit fedezhetjük fel. Tovább haladva a gyermeksírok külön parcelláját érjük el, rögtön mellette pedig, egy majdnem ezer négyzetméteres terület megtisztításával létrehozott emlékparkban találjuk az 1945 elején felszabadított budapesti gettóban elhunyt, közel ezerötszáz áldozat neveit őrző kis táblákat. Az 1867-es emancipációs törvény megnyitotta az utat a zsidó vallásúak előtt is a politikai karrier és sok más hivatás felé. Ebben a sírkertben temették el Horn Edét, az első zsidó vallású magyar államtitkárt és Wahrmann Mórt, Magyarország első zsidó vallású országgyűlési képviselőjét is. Már a kijárat felé haladva, a szertartási épülettel szemben egy utolsó különlegesség marasztalja még pár percre a látogatót. Vázsonyi Vilmos, az első zsidó vallású magyar miniszter síremlékén Mózes tíz parancsolata fölé szárnyait békésen kiterjesztő turulmadár jelképezi az emancipálódó zsidóságot.

Vázsonyi Vilmos (1868-1926) megtisztított síremléke. Ő volt az Esterházy-, majd a Wekerle-kormány zsidó vallású iagzságügyminisztere.
Fotó: Nemzeti Örökség Intézete

2002 óta a Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető teljes területe műemlék. 2006-ban huszonnégy  – köztük a már korábban említett Bacher Vilmos és Vázsonyi Vilmos – sírja a Nemzet Sírkert részeként is oltalom alá került. A Nemzeti Örökség Intézete 2016 óta kezeli a sírkertet. „

„Elsődleges feladatunk a méltatlan állapot felszámolása és a Salgótarjáni Utcai Zsidó Temetőt érintő balesetveszély elhárítása volt” – mondta Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója. Tervbe vették a védett sírhelyek kitisztítását, a balesetveszélyes síremlékek rendbehozatalát, az elengedhetetlen kertészeti munkákat. A fejlesztésekkel, kiemelt turisztikai célponttá kívánják tenni a temetőt, amelyet teljes természetességgel kereshetnek fel turista csoportok. Céljuk hogy nagyobb teret adjanak a temető területén az iskolai oktatásnak, valamint a kegyeleti kultúrának is.

A Nemzeti Örökség Intézete a magyar történelemben és kultúrában kiemelt fontossággal bíró helyszínekre kívánja felhívni a figyelmet, ennek érdekében, 2017. május 13-án, második alkalommal rendezik meg az Emlékhelyek Napját. A nap folyamán 50 helyszín több száz programmal várja országszerte a látogatókat. Az emlékhelyek kedvezményes vagy ingyenes belépőt biztosítanak az érdeklődőknek. A részletes programok a www.emlekhelyeknapja.hu oldalon találhatók.