A kínzás nem kultúra!

Fotó: Thikstock/Syldavia

Spanyolországban évek óta feszült vita zajlik a bikaviadalok megítéléséről, számtalan tüntetést tartanak az ellenzői, akik szerint kegyetlen kínzásnak tekinthető az esemény, míg támogatói azzal érvelnek, hogy a bikaviadal művészet, az ország szimbóluma és a hagyomány része.

A San Isidro fesztiválon, 2017-ben május 12-15-ig, több mint 30 különböző típusú bikaviadalt tartanak Madrid-szerte, az állatvédők ezért időzítették tüntetésüket erre az alkalomra. Becslésük szerint összesen mintegy 200 bika pusztul el ezekben a küzdelmekben.

Madrid védőszentjének ünnepe egyébként csak kisebb részben szól a bikaviadalokról. A városszerte felállított szabadtéri színpadokon rengeteg koncert, táncműsor, hagyományőrző előadás zajlik. Több helyen tartanak kirakodóvásárt, a parkok megtelnek piknikezőkkel, az utcák pedig hagyományos helyi népviseletbe öltözött férfiakkal (chulapo) és nőkkel (chulapa). Minden nap hosszú sor kígyózik a szentről elnevezett kápolna előtt, az emberek arra várnak, hogy vihessenek egy palackkal a „csodatévő vízből”, amely a legenda szerint meggyógyította I. Károlyt és fiát, II. Fülöpöt is súlyos betegségéből.

Munkás Szt. Izidor (1080 k.- 1130) becsületes, földművelő cselédként élt, folyamatos vádaskodások közepette, Isten pedig csodákkal kísérte életét. A földművesek védőszentje, egyben Madrid városának patrónusa is.

A tüntetésen egybegyűltek az is követelték, hogy a spanyol kormány vegye ki a bikaviadalokat azon kulturális események közül, amelyek áfáját 21 százalékról 10-re csökkenti.

„A bikaviadal erőszak és te megállíthatod” feliratú, óriási molinó mögött sorakoztak fel a felvonulók, akik az ország több régiójából érkeztek a tüntetésre, hogy követeljék az állatvédelmi törvények szigorítását, miszerint az állatkínzás tartozzon a spanyol büntetőtörvénykönyv hatálya alá, valamint, hogy a bikaviadalok ne kapjanak semmiféle állami támogatást, és töröljék a nemzeti kulturális örökségek listájáról.