Szeptember 29-e a zamatos fekete ital világnapja

Fotó: Pixabay

Nem tudni biztosan, hogy honnan és mikor indult el a kezdeményezés, de 1983-ban Japánban már ünnepelték. Az Egyesült Államokban 2005-ben még Nemzeti Kávénapnak nevezték, majd 2009. október 3-án a New Orleans-i Southern Food and Beverage Museum meghirdette a kávé világnapját. Ma már a világ sok országában ünneplik szeptember 29-én.

A kávécserje a buzérfélék családjába tartozik, Afrika és Ázsia trópusi vidékein őshonos, de szobanövényként is tartható – igaz, ez esetben nagy termésre nem kell számítani. A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik, a legismertebb szerint egy etióp pásztor figyelt fel arra, hogy kecskéi mennyire felélénkülnek, miután az egyik bokor piros bogyóit legelték. A termést elvitte egy közeli kolostorba, ahol megkóstolták, de rossznak találták és a tűzbe dobták. Ám ekkor kellemes illatok kezdtek szállingózni, így a bogyókból főzetet készítettek, s ennek elfogyasztása után éberek maradtak a szerzetesek az éjszakai ima alatt. A kávé szó eredete is bizonytalan: egyesek a cserje őshazája, az etiópiai Kaffa tartomány nevéből származtatják, mások az arab kahua (izgató) szóból, amelynek eredeti jelentése bor volt, ezért nevezték a kávét „iszlám bornak” is.

A pörkölt, őrölt kávéból készített ital fogyasztását Jemenben jegyezték fel először, ahová Etiópiából került a növény. A kávéivás szokását a szufi rend virrasztásain résztvevők terjeszthették el, majd a társasági kávéfogyasztás élvezetére hamarosan létrejöttek a kávéházak. A kávézás szokása Európába a 17. században érkezett meg, de kezdetben gyanakvással tekintettek a muszlimok által kedvelt italra, s a Sátán találmányának tartották. A vitát VIII. Kelemen pápa döntötte el, aki megízlelte a kávét és olyan finomnak találta, hogy kijelentette: nem szabad hagyni, hogy csak a pogányok élvezzék és áldását adta rá.

Az első európai kávéház, a La Bottega del Caffé 1624-ben nyílt meg Velencében. Az olasz kávé kultúrtörténetéhez a magyarok is hozzájárultak: a magyar Francesco Illy (Illy Ferenc) fejlesztette ki a kávé vákuumos csomagolását, valamint a presszókávé-automata elődjét. Az első bécsi kávéházat a város 1683-as török ostroma után nyitották, az alapanyagot az elkergetett törökök által hátrahagyott ötszáz zsák kávé szolgáltatta.

E fekete italt a történelem folyamán több helyen próbálták betiltani, persze sikertelenül. Több uralkodó a bornál is veszélyesebbnek tartotta, mert a bortól csak részegek lettek az emberek, a kávétól viszont éberek, így maradt idejük radikális gondolatokra. Mekkában 1511-ben mondtak ki rövid életű tilalmat a kávéra, IV. Murad török szultán 1623-ban egyenesen halállal büntette fogyasztását, persze hiába. II. Károly angol király a felforgatás fészkének tekintette a kávéházakat, ahol pamfletek, gúnyversek születnek és 1675-ben mindet bezáratta, de a tilalmat tizenegy nap után vissza kellett vonnia. II. (Nagy) Frigyes porosz király 1777-ben a csökkenő sörfogyasztás (és így az állami bevételek apadása) miatt rendeletben kötelezte alattvalóit a kávé helyett a sör fogyasztására, azzal érvelve: „Őfelsége is sörön nőtt fel…”

Bár a kávé (Coffea) növénynemzetség sok fajt számlál, csak az arabica és a robusta terméséből készítenek élénkítő italt. Az arabica íze erősebb, a robusta kesernyésebb és testes, hozzáértők szerint a legjobb kávét a kettő keveréke adja. A világ kávétermelése évente mintegy 150 millió zsák, ennek egyharmada Brazíliából származik. A kávéitalok ezernyi változata a termőhely adottságai, a kávébab minősége, a pörkölési módok, az elkészítési receptek (például a kávé-víz arányának változtatása), főzési módok (kotyogó, kávégép) és adalékok számtalan kombinációjából születik meg.
Létezik koffeinmentes kávé is, amelyből kivonják az izgató hatású vegyületet, van azonnal oldódó instant kávé és isszák a zöld kávét is, ez pörkölés nélküli kávébab.

Egyesek a nehéz, testes, krémes, enyhén karamell- és föld ízű Kopi Luwak kávékülönlegességre esküsznek. Ez a világ legdrágább kávéja (egy csésze 10-20 ezer forintba kerül), amely az indonéz szigeteken őslakos cibetmacskaféle, a maláji pálmasodró ürülékéből készül. Ez az állat a kávéfák tetején él és a legérettebb, pirosló kávébabbal táplálkozik. A szemeket, amelyek az állat emésztőrendszerén végighaladva fermentálódnak, távozásuk után összegyűjtik, megpörkölik, majd ízesítik – ez a kávé a 2007-es Bakancslista című amerikai filmben a milliárdos Edward Cole (Jack Nicholson) kedvenc itala volt.

Magyarországon az első kávékat az országot elfoglaló törökök főzték, az italt a magyarok sokáig fekete levesként emlegették. Az első pesti kávéház 1727-ben nyílt meg, a szót először Mikes Kelemen használta egy levelében. A kávéházi élet a 19. század második felétől élénkült meg, a kávéház nem csak a társadalmi-politikai élet helyszíne lett, de a kultúrtörténetbe is bevonult, számtalan irodalmi alkotás született az itteni asztaloknál. A kávéházak az elmúlt évtizedekben jöttek ismét divatba, s ma már ismét egyre több várja a vendégeket.

A magyar kávéivó nemzet, a Mol Nyrt. a napokban készült online felmérése szerint a válaszadók 62 százaléka naponta 2-3 alkalommal kávézik, tízből hárman pedig már rögtön, az ébredést követő egy órán belül elfogyasztják első kávéjukat. A megkérdezettek csupán 23 százaléka kávézik az ital élénkítő hatása miatt, a többség a finom íze, illata és aromája miatt fogyasztja a feketét. A legnépszerűbb típus az eszpresszó (39 százalék), de minden ötödik kávéfogyasztó capuccinót vagy latte macchiatót választ.