Leprás betegek maradványai a késő rézkorból

Az egyik gödörbe bedobott fiatal férfi a hátán feküdt
Forrás: Köhler et al. 2017 – Fig 6

Az elmúlt években egy 5700 évvel ezelőtt élt népesség életmódját és betegségeit vizsgálta egy hazai kutatócsoport. Ennek során a leprás megbetegedés ma ismert legkorábbi nyomait mutatták ki emberi maradványokon.

A mai Abony közelében az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársai egy, a késő rézkor kezdetén, Kr. e. 3700/3600 körül itt élő közösség települését tárták fel 2004 és 2008 között. Az előkerült emberi maradványokat egy antropológusokból és régészekből álló hazai kutatócsoport elemezte az MTA BTK Régészeti Intézete (Köhler Kitti, Marton Tibor, Serlegi Gábor), az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszéke (Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás), a Magyar Nemzeti Múzeum (Fábián Szilvia), és a Szegedi Tudományegyetem (Marcsik Antónia) munkatársainak együttműködésében. Az archeogenetikai vizsgálatokat az University College London kutatója, Helen D. Donoghue végezte el. Az antropológiai és paleopatológiai kutatást irányító Köhler Kitti és Hajdu Tamás vizsgálatai alapján a késő rézkori közösség egyik tagján a lepra jellegzetes csonttani tüneteit figyelhetők meg. Jelenlegi tudásunk alapján ez lehet a világ legkorábbi kimutatott leprás megbetegedése, mely mintegy ezer évvel korábbi az eddigi legidősebb, Anatóliában fellelt feltételezett esetnél, és hozzávetőleg 1500 évvel korábbi a legidősebb, archeogenetikai eredményekkel is alátámasztott indiai esetnél. Az elemzések eredményeit bemutató tanulmány a PLoS ONE című folyóiratban jelent meg.

Az Abony-Turjányos dűlő lelőhelyen elvégzett régészeti feltáráson az MTA BTK Régészeti Intézetének kutatói egy, a késő rézkor kezdetén (Kr. e. 3780–3650) használt település közel 400 objektumát tárták fel. A település gödreiből összesen 48 emberi maradvány került elő, köztük a korszakban széles körben elterjedt temetkezési rítusnak megfelelően eltemetett és a gödrökbe bedobott egyének is. A maradványok közötti rétegek arra utalnak, hogy a holttestek nem egy időpontban kerültek a gödrökbe.

Az emberi szárkapocscsonttal leszúrt nő.
Forrás: Köhler et al. 2017 – S7-8 Figs

Az emberi csont a 12. hátcsigolya testébe fúródott
Forrás: Köhler et al. 2017 – S7-8 Figs

Az állatcsonttal leszúrt nő
Forrás: Köhler et al. 2017 – S6 Fig

A régészeti feltárás és az azt követő embertani elemzés során kiderült, hogy a nagyszámú gyógyult sérülés mellett a leletanyagban több esetben felfedezhetők a halál bekövetkezésekor elszenvedett (perimortem) sérülések nyomai. Az egyik esetben egy emberi, másik esetben állatcsontot szúrtak az egyének testébe. Két másik személynél a testek után a gödörbe dobott kő okozott perimortem töréseket.

A leprára utaló tipikus csonttani tünetek (a-c) – porozitás (d-e), gyulladás- és csontfelszívódás nyomai (f-g) – az arckoponyán
Forrás: Köhler et al. 2017 – Fig 4

A fertőzésre utaló csontelváltozások (pl.: az agyhártya- és a csonthártyagyulladás) magas előfordulási gyakorisága egyértelműen jelezte a közösség nehéz életkörülményeit és a fertőzések elterjedtségét. Egy ember esetében az arckoponyán és az alsó végtagokon jelentkező ritka csonttani tünetegyüttes a lepra fertőzés jelenlétére utal. További négy személy maradványain is ugyanennek a betegségnek a valószínűsíthető jelei mutatkoztak, esetükben azonban a kevésbé egyértelmű elváltozások miatt más fertőzések sem zárhatók ki.

A lepra (Hansen-kór) egy krónikus fertőzés, kórokozója a Mycobacterium leprae, valamint Mexikóban és a Karibi-térségben a mindössze 2008-ban felfedezett M. lepromatosis baktérium. A lepra kialakulásával kapcsolatban több elképzelés ismert. A klasszikus elmélet szerint a betegség Ázsiában jelent meg, és Nagy Sándor (Kr. e. 356- Kr. e. 323) katonái hurcolták be a Mediterráneumba. A kórokozó örökítő anyagát vizsgáló kutatási eredmények ugyanakkor ezzel ellentétes utat valószínűsítenek és ezt az elképzelést igazolja az abonyi eset is, 5700 évvel ezelőttről.

Forrás: www.elte.hu