A legfényesebb éjszaka Nagy Britanniában

Emlékezz, emlékezz november 5-ére! – kezdődik a gyermekmondóka olyan izgalmas szavakkal tarkítva mint a puskapor, hazaárulás és összeesküvés. Miközben a folyópartra ballagok, hogy gyönyörködjek a Guy Fawkes és társai lelepleződésének alkalmából rendezett ünnepi tűzijátékban, meg-megüti fülemet a rigmus. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanom, hogy a fából készült fegyverek helyét végleg átvették a villódzó fénykardok. A liverpooli dokkoknál már Rihanna énekel a hangszórókból, miközben a tömeg egyre sűrűbb – pillanatokon belül vadidegenek is jó barátok lesznek. Mellettem egy külföldi srác rácsodálkozik, hogy sehol sem látja Guy Fawkes híres maszkját, a cérna bajusz alatt a széles vigyorral. Angol ismerőse felvilágosítja, valóban, ilyenkor nem szokás viselni, azt inkább a tiltakozások idején használják. „Hiszen ez nem a Guy ünnepe, épp ellenkezőleg” – teszi hozzá nevetve.

Mi történt a Máglyák éjjelén?
Mint azt a történelemből tudjuk, VIII. Henrik annak idején házassági problémáira a római katolikus egyházzal való szakítást találta megoldásnak – és elvárta, hogy ebben alattvalói is kövessék. Ám még lánya, I. Erzsébet hosszas és kíméletlen uralma után is maradtak, akik azt remélték, hogy az új király megenyhül a katolikusok iránt, ám csalódniuk kellett. Egy maréknyi lázadó a parlament és I. Jakab felrobbantására készült.

A Lőporos összeesküvés azonban meghiúsult, és úgy tűnik, az angolok több mint négy évszázada változatlan lelkesedéssel ünneplik ezt – mintha mi október 6-án örömtüzeket gyújtanánk a forradalom és szabadságharc leverésének emlékére, és nagy lendülettel égetnénk mondjuk Petőfi-bábukat. Tudni kell azonban, hogy a Brit Birodalomban egészen 1859-ig törvénybe ütközött, ha valaki nem ünnepelte meg az összeesküvés kudarcát.

A közhiedelemmel ellentétben azonban nem Fawkes, hanem a karizmatikus Robert Catesby vezette tizenkét társát, aki végül megúszta egy „egyszerű” szökés közbeni halállal. Fawkes hírnevét szerencsétlenségének köszönhette: ő került elsőként a király testőrei kezébe. A Westminster palotában – ami nemcsak a parlamentnek adott otthont, de a királyi adminisztráció központja is volt –, a Lordok Háza termei alatt elrejtett lőporos hordók mellett bukkantak a lázadóra. A robbanószerekben meglehetősen jártas Fawkes kezében ott is volt a gyutacs. Elfogása után két teljes napig bírta a kínzásokat – amivel még Jakab király csodálatát is kiváltotta –, csak utána tört meg és árulta el társai nevét. Amikor végül a kornak megfelelően szörnyű halálra ítélték – akasztás és felnégyelés várt rá –, saját kezébe vette a döntést. A bitóról mélybe vetve magát nyakát szegte, így már csak a felnégyelést hajtották végre amúgy is meggyötört testén.

Fotó: House of Lords 2013/Roger Harris – www.parliament.uk

Az összeesküvés egyik legérdekesebb hagyatéka: a brit parlament éves hivatalos megnyitása előtt, az uralkodó testőrei átvizsgálják a pincéket robbanóanyagok és összeesküvők után kutatva. Ezt máig lámpással teszik, épp úgy mint 412 évvel ezelőtt.

Amit megőriz az emlékezet
Az esemény előtt heteken keresztül a tűzijátékok hangjától zengett a város, sőt, az egész szigetország, erős a gyanú, hogy sokaknak ez az ünnep kizárólag csak erről szól – és már rég elfeledték, miért gyúltak annak idején az első örömtüzek. A várakozó tömegben is ezerfélék vagyunk, ki tudja hány vallás vagy épp vallástalanság képviselőjeként a világ minden sarkából. Arab, kínai szó keveredik a lengyellel, de mindenki egyszerre némul el, amikor végre elkezdődik a látványosság, és fénybe borul a folyó felett az éjszakai ég.

Mint megtudtam, a brit általános iskolákban részletesen oktatják az összeesküvés történetét. Beth Stacey, aki ma már angol tanárként külföldieket avat be a brit kultúra rejtelmeibe, örömmel emlékezik vissza erre, a hatalmas tömegért viszont sosem rajongott. „Gyerekként csak azért élveztem mégis – teszi hozzá –, mert hagyományosan tűzijáték is járt az ünnepléshez.”

Mint rámutat, a téma rendkívül gazdag: a történelmi források mellett irodalmi, vallási, művészeti, de tudományos szempontból is elemezték az eseményeket. „A legjobb hozadéka szerintem az, hogy az emberek általában alaposan megismerték a tűzzel, tűzijátékokkal kapcsolatos biztonsági teendőket” – árulja el Beth. Ám így is évről évre akadnak olyanok, akik ennél a résznél aludtak az órán, így fordulhat elő, hogy például Londonban háromszor annyi hívást kapnak a tűzoltók ebben az időszakban mint rendesen. Holott a tűzoltók szigetszerte kérik, hogy inkább ne gyújtsanak az emberek máglyát, válasszák más módját a megemlékezésnek. Különösen veszélyesek lehetnek a hatalmas, közösségi tereken rakott tüzek.

Ezekre hagyományosan Guy Fawkes – és időnként kortárs politikusok, közéleti szereplők – mását is odavetik. Máig egyetlen hely van egész Nagy Britanniában, ami kivétel ez alól: a yorki Szent Péter Iskola, amelynek falai között tanulta valaha a betűvetést a későbbi felségáruló. Bár a patinás oktatási intézményben az örömtüzet megrakják, az egykori diák képmását nem hajlandók elégetni.

Miközben a lefegyverző angol lojalitás újabb megnyilvánulásán morfondírozom, a tűzeső a fináléhoz ér és mindent túlragyogó fényárba borítja az egész Mersey folyót. Pont úgy, mint otthon, augusztus 20-án. Kivéve, hogy most a leheletem is látszik. Lassan elhalnak Paul McCartney Live and Let Die című számának utolsó akkordjai is: Élni és halni hagyni egy folyton változó világban…

Igazi yorkshire-i – Guy Fawkes szülőföldjéről való – csemege a parkin, ez a sötét, gyömbéres sütemény, amit hagyományosan az örömtüzek éjszakáján esznek, de fűszerezésének köszönhetően a karácsonyi időszakhoz is jól illik. A süteményt a BBC Good Food oldalán található recept alapján készítettem el.

Hozzávalók:
11 dkg puha vaj
11 dkg lágy, sötétbarna nádcukor
5,5 dkg fekete melasz*
20 dkg golden syrup*
22,5 dkg zabpehely
11 dkg liszt
1 tk sütőpor
2 tk őrölt gyömbér (vagy még jobb kb. 4 centis darabka friss, lereszelve)
1 tk mézeskalács fűszerkeverék
2 közepes tojás, felverve
1 ek tej
Csipet só
(*Mézzel vagy juharsziruppal helyettesíthetők, de így más ízt kapunk)

A sütőt előmelegítjük 140 fokosra, egy 20×20-as sütőformát kibélelünk sütőpapírral. Közben alacsony hőfokon felolvasztjuk a vajat, a cukrot, a melaszt és a Golden syrupot. Ne engedjük a keveréket túlmelegedni vagy bugyborékolni. Miután összeolvadtak, húzzuk félre és hagyjuk egy kicsit hűlni.

Egy nagyobb keverőtálba szitáljuk bele a lisztet és adjuk hozzá a többi száraz hozzávalót is. Alakítsunk ki benne egy mélyedést és lassan adagoljuk, miközben beledolgozzuk, a vajas keveréket. Adjuk hozzá a felvert tojás és a tejet is, dolgozzuk össze.

Öntsük a keveréket a kibélelt formába, és süssük mintegy egy-másfél óráig. (Légkeveréses sütőben akár még ennyi idő sem kell a süteménynek.)

Amikor elkészült, hagyjuk az edényben 20 percet állni, majd tegyük sütőrácsra teljesen kihűlni. Csomagoljuk zsírpapírba és helyezzük, stílusosan, bádog dobozba. Semmiképpen se fogyasszuk azonnal! Legalább egy nap, de akár egy hétig is állhat, mielőtt felvágjuk, hogy elérje tipikus, ragacsos állagát, különben élvezhetetlenül száraz lesz.

Írta és fényképezte: Orisek Andrea