Viharban született Dávid tréfája

Wales bölcs patrónusa 2018-ban nem hozta el a tavaszt, hóviharral csúfolta ki a reménykedőket. Vajon akad aki, ezek után is megünnepelte?

Szent Dávid és a Királyi Walesi lövészek, Joseph A. Nuttgens ólomüveg ablaka, 1989., Szent Giles templom, Wrexham.
Már hetek óta figyeltem a nárciszok zöld lándzsáit, ahogyan nőttek, híztak, majd a bátrabbak óvatosan bontogatni kezdték sárga zászlajukat: Elég volt már a nedves angol télből! A terv az volt, idén március elsején végre walesiek ezreivel együtt köszöntjük Szent Dávidot, a sokat szenvedett tartomány védelmezőjét és persze a tavaszt. Cardifftól Llandudnóig utcára vonul ilyenkor, aki csak teheti, annak ellenére, hogy a szent ünnepe a mai napig nem került be az állami munkaszüneti napok közé (ellenben az ír Szent Patrikkal, a skótok Szent Andrásával).
Egy kővázában büszkén dacolt a téllel a nárcisz a Szent Giles templom árnyékában megbújva.
Calwyn Bayben Szent David temploma 1903-ra épült meg, az istentisztelet walesi nyelvű. Termetesebb szomszédját Szent Pálnak szentelték.
Szokatlan tájkép, amire senki sem számított, különösen nem márciusban – a sövények alatt összebújva kisbárányok dideregtek.
Ám a február vége hihetetlen időjárással lepte meg a szigetországot, a családi kupaktanács mégis úgy döntött, nekivágunk az útnak. Az Ír-tenger partján fekvő Colwyn Bay nevű településen már tizenhét éve kihagyhatatlan program a Dávid-napi felvonulás, bizakodtunk. Ám mialatt a jeges szélnek dőlve róttuk az üres utcákat, sötét gyanú ereszkedett közénk. Egy virágboltba tértünk be nárciszos kitűzőért – ami Dávid és Wales virága –, az eladó elárulta, mára az iskolák többsége bezárt: „Vásárlók sincsenek igazán, nem hiszem, hogy lesz itt bármiféle parádé” – húzta összébb magán a kabátját, mert a remény jegyében a boltajtót azért kitárva hagyta. Gyors útbaigazítás után elindultunk a helyi Szent Dávid templom felé, hátha ott több információt kaphatunk.
Érkezésünkre az ajtaja váratlanul kinyílt, és egy mogorvának tűnő férfi érdeklődött, mit szeretnénk. A felvonulásról ő sem tudott, de megenyhülve árulta el, hogy hétköznaponként – akárcsak most, a névadó ünnepén – a templomocska közösségi házként funkcionál: alkoholistáknak, hajléktalanoknak nyújt menedéket. Végül barátságosan be is invitált bennünket. Miután megcsodáltuk a szerény, de bájos egyetlen „hajót”, amely egyik végében oltárnak, másikban pedig forró teát kínáló pultnak adott helyet, a továbbindulás mellett döntöttünk, bizakodva, hogy Wales belsejében több szerencsénk lesz, mint a tengeri szelek tépte parton.
Vizet prédikált és azt is ivott
Ahogy egyre erősebben havazott, megpróbáltuk elképzelni, milyen lehetett az élet itt másfél évezrede, amikor a szent és kortársai rótták ezeket az utakat, hogy a pogány kelta törzsekhez is eljuttassák az örömhírt a feltámadásról. Dewi Sant – ahogyan walesiül nevezik – a maga idejében olyan jelentős személyiség volt, hogy születését állítólag maga Szent Patrik jósolta meg. A legtöbbet Rhygyfarchtól, legfőbb életrajzírójától tudhatjuk meg, aki a 11. század végén vette papírra legendáját. Ez a „reklám” olyan sikeres lett, hogy Dávidot 1120-ben a pápa hivatalosan is felvette a katolikus szentek sorába.
Származása körül több hagyomány csap össze, állítólag királyi felmenőkkel büszkélkedhetett. Apja, Sant Ceredigion királya vagy annak unokája, míg édesanyja, Non egy helyi törzs főnökének lánya volt. Sőt, van, ahol egyenesen Arthur király unokaöccseként említik. Sajnos Dewi szüleinek története nem igazán love story: a királyi sarj megerőszakolta a fiatal apácát. Sok viszontagság után végül a gyermek hatalmas égzengés közepette érkezett a világra – ami az őket üldözők elől volt hivatott elrejteni a csecsemőt –, hogy kora egyik legnagyobb vallási vezetőjévé váljon.
Ifjú szerzetesként, miután végzett tanulmányaival, zarándokútra indult, és közben olyan vallási központokat hozott létre, mint Glastonbury vagy Croyland. Végül szülőföldjén, Dél-Walesben telepedett le, és Glyn Rhosynban – a mai St David’s-ben – szigorú aszkéta közösséget alapított. A források megegyeznek abban, hogy kedves, szerény ember volt, aki szigorú önmegtartóztatásban élt. Beceneve, Dewi Ddyfrwr azt jelentette, Dávid, a vízissza, tápláléka pedig elsősorban kenyérből, valamint zöldségekből állt. Ráadásul kedvenc penitenciájaként szívesen állt nyakig hideg vízben és közben a Szentírásból szavalt. A hagyomány szerint – mindezek ellenére vagy épp ezért – több mint száz esztendőt élt meg.
Hogyan lett a póréból nárcisz?
Sok csodatétel kapcsolódik a szent nevéhez: több fantasztikus gyógyulás, látás visszaadása szerepel a legendájában, mi több, egy ifjat még fel is támasztott. A talán legismertebb eset a Brefi zsinaton történt: beszédre készülve megemelkedett alatta a talaj, hogy mindenki jól láthassa és hallhassa, a vállára pedig egy aranycsőrű galamb repült – nem is csoda, hogy megválasztották érseknek. Llanddewi Brefiben mai is lehet látni a dombot, amin a neki szentelt templom áll. Néha azonban csoda sem kell, csak józan ész! Egyszer a szászok ellen vívott egyik csata előtt Dávid azt tanácsolta a walesieknek, tűzzenek a kalapjuk mellé póréhagymát, hogy meg tudják bajtársaikat különböztetni ellenségeiktől.
A római eredetű konyhanövény máig kedvelt dísz a szent ünnepnapján, ugyanakkor sokan választanak egy másik, illatosabb hagymást. Ugyanis walesiül a póré (cenhinen) és a nárcisz (cenhinen Bedr, szó szerint Péter póréja) elnevezése között apró a különbség. Miután a sárga virág egyébként is ilyenkor nyílik, nem csoda, hogy sokan szívesebben tűzik a keblükre Szent Dávid ünnepén, akinek a népszerűsége egészen a 16. századig töretlen volt. Akkor a reformáció miatt, a többi katolikus szenthez hasonlóan, háttérbe kényszerült a szigetországban. Ám alig két évszázad múlva nemzeti ünnepnapként kelt új életre Wales patrónusának tisztelete.
Míg születésének pontos ideje nem ismert, arra több forrás is pontosan emlékezni vél, hogy Dewi Sant március elsején, egy keddi napon adta vissza lelkét teremtőjének. Vallástudósok gondos számításai nyomán arra jutottak, hogy ez 589-ben történhetett. Példamutató életéhez méltók voltak a szent utolsó szavai is: „Legyetek jókedvűek, és őrizzétek meg a hiteteket és hitvallásotokat. Tegyétek az apró dolgokat, amiket tőlem is láttatok és amelyekről hallottatok.”
A wrexhami parádé kedvéért volt, aki bátran főkötőt húzott, de a többség inkább a kötött sapkát választotta.
Forró édesség a jutalom!
Talán épp Szent Dávid hagyatéka az a kedvesség, amit Walesben tapasztal az ember – apró dolgok, amelyek mosolyt varázsolnak az ember csonttá fagyott arcára. Nincs olyan sietős ember, aki ne állna meg a hóesés és a repkedő mínuszok közepén is, útba igazítani az eltévedt idegent. Ezt tapasztaltuk meg Wrexhamben is, ahol azt reméltük, végre csak megtartják a parádét. Tavaly büszkén hirdették, hogy több mint nyolcszáz diák vett részt az ünneplésben – idén talán egy tizedük verődött össze, és ebben már a felnőttek is benne voltak. Népviselet helyett is inkább kötött sapkát és dzsekit vettek a kicsik, de tiszta szívből fújták a walesi himnuszt.
Talán a gondolataik közben már a forró cawl körül jártak: a hagyományos bárányragu kedvelt Dávid-napi fogás, sok póréval, zöldségfélével készül, de több változata létezik, van, ahol még a húst is marhára cserélik. Mi inkább a tradicionális ünnepi desszertet, a Welsh cake-et választottuk egy közeli pékség-cukrászdában. Ezt a mazsolás édességet egy „sütőkőnek” nevezett öntöttvas lapon készítik, de szintén régiónként változik: van, ahol egy kanálka fűszerkeverékkel gazdagítják a tésztát, máshol vékonyabbra (hogy ropogósabb legyen) vagy épp vastagabbra nyújtják. Ezt a receptet egy hagyományos, brit sütőeszközöket készítő családi vállalkozás, az Oakden oldalán találtam, az 1800-as évek óta száll generációról generációra. Egyáltalán nem nehéz elkészíteni!
A wales cake frissen, forrón felszolgálva az igazi
Walesi teasütemény
Hozzávalók:
22,5 dkg liszt
1 tk sütőpor
5 dkg vaj (felkockázva) plusz egy pici a sütéshez
5 dkg zsír (felkockázva)
7,5 dkg porcukor plusz ízlés szerint a szóráshoz
5 dkg mazsola
1 tojás felverve
3 ek tej
(1 csipet só gazdagítja az ízét, de ez nem szerepel az eredeti receptben)
Szitáljuk a lisztet és sütőport egy nagy tálba, adjuk hozzá a sót is, majd morzsoljuk össze a hideg zsiradékkal. Keverjük bele a cukrot és a mazsolát is egy fakanál segítségével. Végül adjuk hozzá a tojást, és annyi tejet hogy ruganyos tésztát kapjunk, amit jól lehet majd nyújtani. Ha véletlenül lágy lett, adjunk hozzá még egy kis lisztet. Végül lisztes kézzel gyúrjuk addig, míg jól elkeveredik a szárított gyümölcs és selymes lesz a tészta felülete. Végül nyújtsuk ki lisztezett deszkán kb. fél centiméter vastagságúra és szúrjunk ki belőle 7-8 centis köröket hullámos szélű sütiszaggatóval.
Melegítsük fel jól a kivajazott sütőedényünket – a legjobb erre a célra egy vastag aljú, lehetőleg öntöttvas serpenyő. Majd süssük a süteményeket oldalanként mintegy 3-4 percig, amíg aranybarnák nem lesznek és egy kissé megemelkednek.
Melegen tálaljuk, ízlés szerint még porcukorral és/vagy fahéjjal megszórva, de kínálják vajjal, lekvárral, illetve mézzel is.