Gát utca: itt született József Attila

Fotó: Födő Tamás

Napjainkban kultikus helynek számít a IX. kerületi Gát utca 3. Itt áll az az 1891-ben épült, egyemeletes, függőfolyosós bérház, ahol József Attila született. Az azóta emlékmúzeumnak is otthont ad az épület. József Attila azonban számos másik ferencvárosi bérházban is lakott gyermekkorában. A család ugyanis gyakran költözött, hol a Gát utcában találtak új bérleményt, hol néhány utcával arrébb, a mai Ferenc tér környékén, mely szintén szegények lakta, ipari kerület volt.

Gát utca 3. egy 1949-ben készült képen
Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény

Gát utca 3. belső udvara
Fotó: Födő Tamás

Gát utca mai képe
Fotó: Födő Tamás

A városrész 1905-re nagy változáson ment keresztül. Főleg a kiegyezést követően települtek ide, a Duna partjára a különböző gyárak és malmok.  A korábban zöldségtermesztésre, legeltetésre használt területeket folyamatosan foglalták el a vas-, gép- és vegyipari üzemek. A Gát utca is ennek a robbanásszerű terjeszkedésnek és fejlődésnek köszönheti létét, hisz egy korábbi védőgát helyén alakult ki, és épült be a ma is ismert formában. Ugyanakkor a kerület iparosodása és fejlődése számos következménnyel járt. A lakosság száma ugrásszerűen nőtt. Egy 1896-os statisztika szerint a ferencvárosi gyárakban mintegy nyolcezer munkás dolgozott. A lakáshiány enyhítésére Budapesten először ebben a kerületben indult meg a munkáslakások építése.

A hajdani bérlakás elrendezése
Fotó: Födő Tamás

József Attila, a ferencvárosi lakos
A költő szülei, mint a korabeli ferencvárosi lakosok nagy része, ugyancsak munka reményében érkeztek a gyorsan fejlődő kerületbe. A Bánátból Budapestre kerülő édesapa, József Áron, először Meiszter Izidor Soroksári úti üzemében helyezkedett el szappanfőző munkásként. Az üzem közelében talált magának munkát a Kiskunságból származó édesanya, Pőcze Borbála. Miután a fiatalok megismerkedtek, 1900-ban házasságot kötöttek, ugyancsak a kerületben. Igazi otthont azonban nem sikerült teremteniük, hisz folyamatosan költözésre kényszerültek. Szegények lévén a lakhatásért vagy nehezen, vagy egyáltalán nem tudtak fizetni. Az is pusztán a véletlennek tudható be, hogy József Attila a Gát utca 3-ban látta meg a napvilágot. Alig telt el két hónap, és a József család már a Szvetenay (mai Lenhossék) utca 18-ban húzta meg magát. Itt viszonylag huzamosabb ideig rendezkedhettek be, miután a bérház egyszerre volt az édesapa munkaadójának, Gerstl Sándor szappangyárosnak a telephelye és bérkaszárnyája.

Két év múlva, 1907-ben a család visszatért a néhány száz méterre lévő Gát utcába. A 8-as szám alatti két szoba-konyhás lakásba legalább még háromszor költöztek vissza az évek folyamán. Ugyanakkor a József család, és így a költő életének egyik meghatározó eseménye már a Gát utca 21. szám alatti háromemeletes bérházban érte őket. 1908 júliusában József Áron eltűnt. Az ekkorra már három gyerekes édesanya magára maradt. Ennek következtében a család fenntartása még nehezebbé vált. A mind szűkösebb körülmények újra és újra arra kényszerítették őket, hogy költözzenek. Laktak ezután a Márton utcában, a Haller utcában, a Szvetenay utcai tömegszálláson, a Ferenc téren, a Páva utcában. József Attila gyermekkorának gyakorlatilag egyetlen stabil helyszíne sem volt. És bár családjával keresztül-kasul vándorolt Ferencvároson, a népiskola néhány osztályát is itt végezte, költeményeiből alig olvasható ki az a kapcsolat, ami a kerülethez kötötte.

Gát utca 8.
Fotó: Födő Tamás

Múlt és jelen a Gát utcában
Az utca képe nem sokat változott azóta. Erre világít rá Gönczi Ambrus, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, aki az utca megismerésében nyújt segítséget.

A Gát utcát 1879-ben alakították ki véglegesen. A 19. század végén, 20. század fordulóján épült házak közül pedig néhány ma is áll. Haller utcai végénél, a 32-es szám alatt még rá lehet ismerni a hajdani gyufagyárra, amelyet a terménykereskedő Landauer Jenő alapított az 1880-as években. De az utcában működött még a Maier Salamon alapította Korona Kenyérgyár, és egy ideig egy mosóporgyár is. Ezek az üzemek mind arról tanúskodnak, hogy a Középső Ferencváros az 1900-as évekre ipari jellegű negyeddé alakult, ahol többnyire segédmunkások, betanított munkások, jobb esetben szakmunkások laktak.

Magában a Gát utcában is több bérház épült a kerület munkáscsaládjai számára. Ilyen volt a Gát utca 21, amelynek helyén ma újépítésű társasház áll, a Gát utca 8, ahol még jelenleg is az egykori bérházat lehet megtekinteni, vagy József Attila születési helye, a Gát utca 3, amelynek földszinti lakását József Attila emlékhellyé alakították ki. Habár az utóbbi időben az utca egy része a József Attila terv keretében megújult (kicserélték a térkövet és néhány házat felújítottak), egy-egy ház homlokzatán továbbra is látni a 20. századi történelem, főként az 1956-os forradalom nyomait. Akadnak olyan udvarok is, amelyek mintha konzerválták volna a száz évvel ezelőtti szegényes állapotokat, amelyek között József Attila is született.

Lazarista templom 1948-ban
Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény

Mindenképp említésre méltó még az utcát záró, és egyben az utca legdíszesebb épülete is, amely 1903 óta áll a Gát utca Thaly Kálmán utcához eső végén. A napjainkban Kaniziusz Szent Péter nevét viselő, neoromán stílusú római katolikus templom és a hozzátartozó háromszintes zárda terveit Hofhauser Antal készítette. Felszentelésekor még Páli Szent Vince nevet kapta, mivel a templom építtetői Páli Szent Vince rendjének tagjai, a lazaristák voltak. Később, ahogy a ferencvárosi hívek száma gyarapodott, új templom építésére adtak engedélyt. Amikor 1936-ban felszentelték az új, közép-ferencvárosi Páli Szent Vincéről elnevezett templomot, az eredeti Gát utcai templom szentszéki engedéllyel a Kaniziusz Szent Péter nevet vette fel. Az épületegyüttest azután előbb csereingatlanként átadták az esztergomi főegyházmegyének, hogy abból hitoktatói otthont alakíthassanak ki, majd a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete vette birtokába. A rendszerváltás után pedig az evangélikus és a kopt egyház is tartott itt istentiszteleteket.