Újra hallható a Zeneakadémia híres orgonája

Fotó: Zeneakadémia/ Posztós János

Kilenc éven át tartó munka és összefogás eredményeként 2018. október 22-én, az intézményalapító Liszt Ferenc (1811-1886) születésnapján rendezett ünnepélyes koncerten hallható a magyar zenei élet egyik szimbóluma.

Világszerte úttörő teljesítményként értékelik az 1907-ben épült Voit-orgona rekonstrukcióját, amely 800 millió forintos állami támogatásból valósult meg: ez az első alkalom, hogy egy századfordulós elektromos traktúrájú orgona minden részletében, korhűen újult meg. Az eredeti budapesti orgona korának kiemelkedő orgonaépítője, a Voit & Söhne cég karlsruhei műhelyében készült, majd együtt épült a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri szecessziós épületével. A megújult legendás hangszer 4 manuálos, 74 regiszteres, a sípok száma pedig 4472 (a homlokzatban 99 síp, 32 némasíp és 22 attrap látható). A felújítás nyomán az orgonában a hangzásvilágot érintetlenül hagyva jelennek meg a modern orgonaépítészet vívmányai is, például a hangszín-kombinációk kezelését megkönnyítő számítógépes rendszer.

Fotó: Zeneakadémia/ Fazekas István

Fassang László orgonaművész, a Zeneakadémia orgona tanszakának vezetője, a projekt szakmai vezetője a Zeneakadémia megújult hangszerén játszik a bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémia nagytermében 2018. október 19-én.
Fotó:MTI/Mónus Márton

Ez volt Magyarország első koncertorgonája és egyben az építők legnagyobb hangszere is, így a komoly nemzetközi elismertséget szerzett. Heinrich Voit (1834-1914) korának kiemelkedő orgonaépítője, főleg hangversenytermi koncertorgonák készítésével foglalkozott. Ezek a hangszerek a szimfonikus zenekar hangzásideálját követték, ahol a hangszínek rendkívül gazdag skálája szólaltatható meg a pianissimótól a fortissimóig. Az elektromos traktúrával épített színpadi játszóasztal a világon először Budapesten tette lehetővé, hogy az orgonista a közönség és a színpadon játszó zenészek közvetlen közelében helyezkedjen el. Ily módon a hangszer szimbolikus üzenetet közvetít, miszerint az orgona több száz éves templomi szolgálat után a többi hangszerrel egyenrangúvá vált, és a pódiumon is megjelent.

A hangszer 1907 és 1925 között élte virágkorát, amikor olyan neves orgonisták koncerteztek rajta, mint Alexandre Guilmant (a Párizsi Conservatoire akkori igazgatója), Enrico Bossi (korának egyik legnagyobb orgonavirtuóza) vagy Antalffy-Zsiross Dezső, a Zeneakadémia orgonaprofesszora. Antalffy még egy második játszóasztalt is építtetett a karzatra, hogy növendékeivel együtt adhassanak elő nagyzenekari átiratokat. Ebben az időszakban, 1910-ben építették át először az orgonát, művészi szempontok alapján.

1925 és 1967 közé esik a hanyatlás korszaka, amikor a sorozatos átépítések következtében a hangszer egyre inkább elveszítette valódi karakterét. A munkálatokat műszaki okok is indokolták: a Nagyteremben kezdettől voltak szellőzéssel kapcsolatos problémák, a hirtelen beáramló hideg elvegő pedig nem tett jót a szerkezetnek. Az orgona az 1920-as évekre szinte használhatatlan állapotba került. 1924-25-ben a pécsi Angster céget bízták meg a Voit-orgona teljes szerkezetének átépítésével, 1934-ben végül a budapesti Rieger orgonagyár vette át a gondozást. A világháborúban megsérült hangszert hamar megjavították, de az anyaghiány és az orgonagyár háborús veszteségei miatt nem sikerült mindent orvosolni, így maradt a kritikus állapot. Megoldásnak a hangszer teljes szerkezeti és diszpozíciós átépítését látták, neobarokk stílusban. Átalakították a pedálművet és a főművet, a tasniláda rendszerű szélládákat átépítették kúpládákra. 1950-ben a Rieger céget államosították, ezután jogutódja, a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Orgonaüzeme végezte a javításokat és a további átépítést.

Az eredeti koncepciótól eltérő átalakítások és a hangszer karbantartásának elhanyagolása következtében működése egyre megbízhatatlanabbá vált, olyannyira, hogy 1967-ben a Zeneakadémia vezetősége egy teljesen új hangszer beszerzése mellett döntött. Ekkor némult el az eredeti homlokzat. Azóta ezek a sípok csak díszítő (és hangfogó) funkciót láttak el, és a Voit-orgonából még megmaradt sípok és alkatrészek kényszerpihenőre ítéltettek. 1967-ben a lebontott hangszer először Debrecenbe, majd az állami orgonagyár (FKMV) udvarára került, ahol mostoha körülmények között tárolták. Végül két vidéki orgonába építették be a megmaradt részeket: a soproni Liszt Ferenc terembe és a győri Városháza dísztermébe. A Zeneakadémia Nagyteremében pedig az átalakított Voit-homlokzat mögé egy 86 regiszteres, négymanuálos Walcker-orgonát építettek, amit 2011 októberében, az épület felújítása idején lebontottak.

A Zeneakadémia Szenátusa 2010-ben, az intézmény Főépületének rekonstrukcióját követően tűzte ki célul a Nagyteremben található, de az 1960-as évek végétől más hangszerrel helyettesített, Voit-orgona visszaállítását. A döntést művészi, építészeti, műemlékvédelmi és orgonatörténeti szempontok is indokolták. A legfontosabb cél volt, hogy az örökségvédelmi szempontok figyelembe vételével megjelenésében és hangzásában is az eredeti hangszer szülessen újjá. A felkutatott alkatrészek és az analóg hangszerek szerencsére elegendő információt biztosítottak az eredeti hangszer megépítéséhez. A játszóasztal, a szélellátás, a traktúra és a sípanyag kialakítása lényegében megegyezik az eredetivel. Ugyanakkor megjelennek a modern orgonaépítészet vívmányai is, mint például a setzer kombináció, egy olyan számítógépes rendszer, mely az orgona hangszín-kombinációinak kezelését könnyíti meg.
A nagy áttörés 2014 novemberében történt, amikor Magyarország Kormánya is hozzájárult a projekt támogatásához. A rekonstrukciót a nemzetközi közbeszerzési eljárás eredményeként a kiváló referenciákkal rendelkező német Johannes Klais Orgelbau és magyarországi partnere, az Aeris Orgona Kft. végezte, az Egyetem orgona tanszakának tanáraiból, műszaki és gazdasági szakembereiből álló szakértői bizottság felügyelete mellett. Az orgonaszakértői feladatokat Szabó Balázs, az ország legmagasabban képzett orgonaszakértője látta el Fassang László orgonaművésszel, a Zeneakadémia orgona tanszakának vezetőjével, a projekt szakmai vezetője pedig Lakatos Gergely főmérnök volt.

Szabó Balázs (balra) és Fassang László (jobbra)
Fotó: Zeneakadémia/ Ancsin Gábor

Európában a budapesti a harmadik felújított és működő hangversenytermi Voit-orgona, a Zeneakadémia orgonája azonban minőségében, innovációs tartalmában, képességeiben messze megelőzi a heidelbergit és a prágait. Hangja elénk hozza a századforduló hangszereinek patináját, egy kiforrott stílus vívmányait. Hasonló kaliberű történelmi orgonával a világon mindössze két oktatási intézmény büszkélkedhet: a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium és az amerikai Yale Egyetem.

Fotó: Zeneakadémia/ Posztós János

És ha felvetődik a kérdés, hogy a Zeneakadémia orgonája miben különbözik a Müpáétól. Válaszul álljon itt Fassang László orgonaművész, a papageno.hu oldalon, írt pár sora: „A különbség talán úgy fogható meg a legjobban, ha a két hangszert párhuzamba állítjuk a két épülettel. Ahogy belépünk ezekbe az épületekbe, rögtön érzékeljük a kort, amelyben készültek. Ugyanígy a Voit-orgona hangja is rögtön elénk hozza a századforduló hangszereinek patináját, egy kiforrott stílus vívmányait. A terem méretéből és akusztikájából fakadóan a hangzás sokkal koncentráltabb és energikusabb, sőt nemesebb is.”

Az Orgonaavatót a Bartók Rádió és az M5 tévécsatorna élőben közvetíti, 2018. október 22-én. Az Eurovízió és az Eurorádió rádió- és televízióállomásai pedig felvételről sugározzák.