Korának újító építésze: Jörn Utzon
2008. november 29-én halt meg Jörn Utzon, Pritzker-díjas dán építész, az ikonikus sydney-i Operaház tervezője.
Jörn Oberg Utzon 1918. április 9-én született Koppenhágában egy hajótervező-mérnök fiaként. Koppenhágából Aalborg kikötővárosba költözött a család, ahol kezdetben a hajók és a tengerészeti pálya iránt érdeklődött, apja befolyására azonban az építészet mellett kötelezte el magát. 1937-42 között a koppenhágai királyi képzőművészeti akadémián tanult, a diploma megszerzése után Gunnar Asplund stockholmi tervezőirodájához csatlakozott, de a második világháború végén visszatért Koppenhágába.
Többfelé járt tanulmányúton, 1946-ban egy rövid ideig Alvar Aalto helsinki irodájában dolgozott, 1947-48-ban Európában utazgatott, 1948-ban ösztöndíjjal Marokkóban, majd a következő évben az Egyesült Államokban és Mexikóban járt. Mexikóban annyira lenyűgözte a maják piramisépítészete, hogy „élete egyik legnagyszerűbb építészeti élményeként” emlékezett rá. Amerikában felkereste az organikus építészet mestereként tisztelt Frank Lloyd Wright építész arizonai sivatagi otthonát. 1950-ben Koppenhágában saját stúdiót alapított, majd 1952-ben megépítette osztatlan belső terű családi házát, az első ilyen építésű lakóházat Dániában. 1957-ben ismét útra kelt, a kínai és a japán építészetet tanulmányozta, majd Ausztráliába utazott.
Utzon korábban már beadta pályázatát a sydney-i operaház megépítésére kiírt nemzetközi versenyre, amelyet – nagy meglepetésre – 232 pályázatot (köztük világhírű tervezőkét) maga mögé utasítva megnyert. Az akkor még alig ismert építésznek hazáján kívül ez volt az első megnyert pályázata. Enyhén szólva vázlatos formában beadott tervét a bírálók egyike, Eero Saarinen egyszerűen zseniálisnak nyilvánította, és senki másét nem volt hajlandó támogatni. Új-Dél-Wales kormányzata a társadalmi támogatottság megcsappanásától tartva gyorsan áldását adta az építkezésre, annak ellenére, hogy nem csak a terv nem volt végleges, de a mérnököknek sem volt fogalmuk arról, hogyan építhetnék fel az épület tetejére megálmodott hatalmas betonvitorlákat. Az akkori számítási módszerek ennek megoldására alkalmatlanok voltak, többek között ezért lett ez az első építészeti projekt, amelyhez számítógépet is használtak.
Az építkezést 1959 márciusában kezdték meg, a tetőszerkezet felépítésének kidolgozásán 1961-ben lettek úrrá. Az időközben megalakult új kormány politikusai (hatalmi harcból, de a hatalmas költségekre hivatkozva) hevesen ellenezték az épület megépítését. A politikai csatározások középpontjába került Utzon 1966-ban elhagyta Ausztráliát, ahová soha többet nem tért vissza, soha nem járt a lélegzetelállító geometriájú épületben. Munkáját – főként a belső terek kialakítását – drasztikus változtatásokkal helyi építészek fejezték be. Az öt évre tervezett projekt tizennégy év alatt készült el, és a tervezett 7 millió helyett 102 millió dollárba került. 1973-ban a II. Erzsébet királynő részvételével megtartott felavató ünnepségén meg sem említették tervezője nevét. Utzon később végül mégis elégtételt kapott, ám amikor megbízták egy queenslandi épület tervezésével, a tárgyalásokra két építész fiát küldte el. 1998-ban Sydney város díszpolgárává választotta, az elismerést azonban Dániában vette át. „Ha megbecsülik egy építész munkásságát, építtessenek vele, ne pedig díjakat adjanak neki” – mondta abban az időben. Amikor akusztikai problémák miatt az operaház belső tereit Utzon eredeti tervei szerint alakították át, egyik fia vett részt a munkálatokban.
A sydney-i operaház a szárnyaló építészi fantázia és a zseniális mérnöki munka tökéletes összehangolásának mintapéldája, a modern építészet egyik legismertebb alkotása, amely Sydney és egész Ausztrália jelképévé vált. A környezetének arculatát és megítélését egyaránt megváltoztató épületet az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 2007-ben a világörökség részévé nyilvánította. Jörn Utzon a második építész volt Oscar Niemeyer után, akinek az épülete már életében ilyen elismerésben részesült.
Utzon középületei közül kiemelkedik még a dániai Bagsvaerd-templom (1976), a kuvaiti parlament (1982), valamint a fiával tervezett aalborgi Utzon Center (2008). Számos lakóépületet is tervezett, köztük a Kingo lakóparkot (1959) Helsingörben és az Elineberg-házakat (1966) az Öresund-szoros túlpartján fekvő svédországi Helsingborgban, vagy a Mallorcán megépített családi házai turisztikai látványossággá váltak.
A skandináv funkcionalizmust modernizmussal ötvöző építészetében a forma, az anyag és a társadalmi igények kiszolgálásának szintézisét teremtette meg. Terveiben előszeretettel nyúlt vissza az ősi kultúrák építészeti örökségéhez. Így alakult ki a később additív építészetnek nevezett tervezői felfogása, amelyben egy épület soha sincs teljesen befejezve, nyitott marad, folyamatosan változik, alakul, „a dizájn nő, mint egy fa”.
Az építészt számos kitüntetése mellett 1992-ben Wolf-díjjal, 2003-ban a legrangosabb építészeti elismeréssel, Pritzker-díjjal tüntették ki.
2008. november 29-én, kilencvenéves korában, álmában hunyt el Helsingörben. A halálát követő napon a sydney-i operaház fehér vitorláinak díszkivilágítása egy órára elaludt.
Visszakövetelik Nofertiti ikonikus mellszobrát
A műtárgyat bő száz éve hozták el Egyiptomból.
Kalózok elől rejthették el ezt a kincset
A római korból származó pénzek egy olyan területen kerültek elő, ahol gyakoriak voltak a portyázások.
Feltárás kezdődött a waterlooi csata helyszínén
A kutatók elsősorban arra kíváncsiak, hogy miként látták el a sebesülteket.
Előkelő török leletekre bukkantak Szigetvárnál
A szakértők az I. Szulejmán szultán mauzóleuma körül végeztek feltárást.
Eltűnt nyelvrokonaink sírjaira bukkantak Oroszországban
A finnugor nyelvet beszélő muromák a 10. században asszimilálódtak a szláv közösségekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
